Missing

   Erősen gondolkodom egy hosszabb lélegzetvételű ficen, de tartok a dologtól. Sajna magamat ismerve vagy igencsak ritkán fog folytatást kapni vagy egyáltalán nem. Két oldalas szöszöket  nem fejezek be. xD Ráadásul arra a szent elhatározásra jutottam, hogy megírom életem első Franada ficjét, nem ígérem, hogy happy end lesz, hogy a végén nem csap át Frukba, mert igen lesz benne. Az a jó ebben a storyban, hogy még magam sem tudom, hogy mi lesz a vége. A szívem a Fruk fele húz, az igazságérzetem Franadás. De ne rohanjuk ennyire előre. Szeretném rátok bízni magam, felrakom az előszót, bevezetést, ahogy tetszik. Ha azt mondjátok, hogy oké, akkor folytatom.
   Innen szeretnék elnézést kérni drága Angleterrémtől, aki szilveszter éjszaka szerette volna egyesíteni a francia, angol seregeket, de dezertálnom kell. Nyakon csípet egy német és nem tűnik rossz partinak. ;) Jó szórakozást kíván neked nii-san!
   Szóval hálás lennék, ha kommentben vagy emilben megosztanátok a véleményeteket!

Missing
A kezdet - I. Fejezet
Fandom: Axis Power Hetalia (ezt legközelebb ki sem írom)
Párosítás: Franada, Fruk, bár itt még nem kapnak hangsúlyt
Korhatár: nincs
Jellemző: angst, drama, shounen ai
Rövid tartalom: Egy égő kék szempár és egy tengerből született, de rideg tekintet, ennyire emlékszik Francis. Álmaiban látja őt, érzi, szereti, de ha felébred a fiú szertefoszlik. Ki az a Matthew? Miért suttogja álmaiban a nevét? Miért tagadják a létezést?
Autóbalesete után a világ játszik vele, az emlékei magára hagyták.

Secret Santa

Így december 27-én itt volna az utolsó karácsonyi ficem. Úgy döntöttem, hogy ezzel leszámoltam a szeretetünnepével. Szokás szerint könnyed, humoros, rövidke meglepinek indult. Így lett négy oldal és megválaszolatlan kérdések egész tömege. Nem akar összejönni ez a vidám FrUk szösz. Valahogy nem illik hozzájuk a gondtalan összeborulás.
A drámai hangulatot megpecsételtem ezzel a rövidke szakasszal:

 "Anglia keze hirtelen ragadta meg az övét. Francis meglepődve nézett le rá, de a másik kerülte a pillantását.
- Szereted Kanadát? – suttogta kiszáradt szájjal.
- És te Amerikát?  - óvatosan hajolt előre. Párcentire támaszkodott meg a férfi fejétől." 
Ennyit a szerelemi sokszögek teljes kihagyásáról, de próbáltam finoman rendezni a kérdést. De az én hangulatom agyon lett vágva. Hogy szegény Katie-ről ne is beszéljek, akinek egészen hajnali fél négyig mentem az idegeire és mint vérbeli Franada fantól próbáltam kiharcolni a választ, hogy hogy tudnám Kanada minimális nyomát is eltörölni. 
Szóval ez a fic is igazi sikertörténet lett. Ráadásul imádott segédem és lektorom is kiadta az utam. A yaoi halovány beütését sem viseli el. Már az utolsó akciómért is rettentő randán nézett rám, ezt a húzásom nem bírta ki a kapcsolatunk. xDÍgy a segítséget Katienek és Black Faírynek szeretném megköszönni!

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk
Korhatár: hát... mondjuk, hogy 16 az ifjúság üdvösségét őrizzük meg ><
Jellemző: general, light yaoi
Rövid tartalom: Anglia karácsonya tökéletesen telik a tündérkéi és egy üveg Whisky társaságában. A délelőtti meet történései még mindig nyomasztják, ha ezt nem is vallja be magának. London városát nyugodtan fedi be a ragyogó hó, amíg egy váratlan vendég nyomai bele nem ivódnak a kristályos takaróba.
Jó szórakozást az S.S-hez! ;)

Joyeux Noël! avagy Macskajaj

Azt hiszem megírtam életem egyik legzagyvább fic-jét, de ezzel a kavalkáddal szeretnék boldog karácsonyt kívánni az olvasóknak! Tervezek egy ennél érthetőbb és értékelhetőbb művel is elődrukkolni, de majd meglátom, hogy a nagycsaládi összejövetelek alatt lesz-e még erre is időm.

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: csak a szokásos... Fruk
Korhatár: mondjuk, hogy 14
Jellemző: general, shounen ai
Rövid tartalom: Franciaország és Anglia kapcsolatában semmi sem egyszerű, a karácsony miért is volna az. Elképzeléseik természetesen tökéletesen eltérnek egymástól, ami mint mindig veszekedések sorozatához vezet.

Kilenc perc

 A mai ficem a világvége szellemében született, még ha ez nem is fog lejönni belőle. Az ötletet egy Katie-vel folytatott beszélgetés ihlette. Hogy ez neki hízelgő vagy nem? Majd meglátjuk. ><  (Nyugodtan agyon üthetsz!)
 A Francis és Arthur között elhangzó pármondatos beszélgetés mély gondolatokat indított el Black Fairy-ben is. Hangzatos befejezést eszelt ki a félkész műnek. ( S&M Hetalia? :P Legközelebb megírjuk együtt! ) Melynek lényege, hogy Japán és Kanada ostort ragad és ellátja az idióta amerikai, a felfújt angol és a perverz francia baját... A karakter választása meglepett, de jót derültem rajta. ( Black nem szereti és nem is igazán ismeri a Hetaliat, de valljuk be, hogy bele talált! xD)
 Nos, a lényeg: itt a világvége, mindenki másképp küzd meg a ténnyel. Egyszer olvasható lett! xD

Kilenc perc

Fandom: Na mi? :D Axis Powers Hetalia
Párosítás: Ameripan, Fruk
Korhatár: R
Jellemző: humor (próbálkoztam), shounen ai
Rövid tartalom: 9:58, 9:59, 10:00...
Létezik jövő? :P
Csupán néhány jelenet erejéig ragadtam meg az utolsó perceket, öt igen különböző ország nézőpontjából.

Elhulló virágok

Most is jól elvagyok maradva, de igyekszem utolérni magam. Nem is húzom az időt. Kivételesen nem fic-kel, hanem egy saját agymenésemmel jelentkezem. A Posztapokalipszis című pályázatra írtam, de nemmeglepő módon, nem értem el helyezést. Ennél sokkal több időt szoktam szánni egy-egy alkotásomra, de erre sajnos nem jutott.
A szereplők le se moshatnák magukról, hogy a Hetaliából származnak. Ötlethiányban szenvedve velük próbáltam valamit kicsikarni magamból, de a cseréjükre nem maradt időm. >< Szóval Alfred egy az egyben benne van.
Lehulló virágok  

Ismét csak ajánló

Ao no Exorcist - Blue Exorcist

Az szoktam nyilatkozni, hogy már halálosan unom a sátánnal és a rossz útra tévedt angyalival kapcsolatos történeteket. Mai fogásom nem új anime és elsőre sablonosnak is tűnhet, de van benne valami különleges, ami megfogott. Szerintem a legtöbbeteknek már nem is kell bemutatni, de aki nem ismeri, hagy ajánljam figyelmébe!

Rin, Yukio

Ajánló... (vagy kritika?)

Mivel pozitív visszajelzéseket kaptam, íme még egy. Ötödik napja fekszem otthon, mint egy darab fa, a lázzal és a fejfájással küszködve. Néha van egy olyan érzésem, hogy az agyamra húzódott. Ez az anime ennek a legfőbb bizonyítéka.
Tulajdonképpen úgy bukkantam rá, hogy elkezdtem végignézni a tavaszi szezon újdonságait. Mivel angolul nem igazán tudok, (németet tanulok már hosszabb ideje, vagy legalábbis bejárok az órákra) a kép alapján választottam. Nem volt igazán különleges, de valahogy meg fogott az esőben ácsorgó döbbent tekintetű lány. Számomra kissé magányosnak hatott.
Nem szokásom lelőni a poént, de most egyszerűen muszáj. Aki nem akarja megismerni a részleteket, az most zárja be ezt az ablakot! A végét még nem láttam így azt természetesen nem kerül fel és utólag sem fogom felrakni.

Ajánló

Mostanában nem nagyon volt erőm írni. (sem ötletem.) Sajnos rám jellemző módon ismét összeszedtem a mostanság aktuális vírust. Ma se nagyon másztam ki az ágyból. A laptopom komoly előnye, hogy így is tudom használni. A fic-ek azért is álltak le, mert átmeneti "kedvetlenségben" szenvedek. Általában, ha neki ülök valaminek azt vagy egy kép ihleti vagy egy zene. (esetleg egy másik fic) De most egyáltalán nem váltanak ki semmit. Sem, ha a szereplőkre gondolok, sem mások írásai, de még a videók sem. A Vampire Knightes időszakom így ért véget. Talán leáldozott nálam a Hetalia csillaga?  Sajnos most még nem tudom. De valószínűbb, hogy a fáradság teszi. Részemről ebben reménykedem. De amíg nem írok, animekkel múlatom az időt. Humor és romantika minden mennyiségben. ( Bishik! >.< ) De a fantasy-k sem hagynak hidegen.

Helyzetjelentés

Sziasztok!
Én is jó rég adtam már magamról életjelet. Az utóbbi néhány hétben sikeresen szétcsúsztam. A szünetben írás terén egy kicsit utol értem magam, hogy most megint elhúzhasson mellettem az idő.
Nagy izgalmak nem történtek velem. A suliban nincsenek hatalmas sikereim, a reál tárgyak katasztrofálisak. Legutolsó főzési kísérletemnél kis híján felgyújtottam a konyhát. Az öcsém haza érve, az égett olaj szagára ennyit reagált: "Azért ennyire nem próbálj azonosulni Angliával!"  -.-" Ő nem gyújtogat!
Még aznap jót kergetőztem az erkélyemre betévedt denevérrel. Meglepően aranyos, de ennyire közelről nem voltam rá kíváncsi.
Most is egy pályázatra készülök, illetve próbálok. Már egy jó hónapja tartó válságom, nem óhajt tovább állni. Van egy félkész ficem, ami eredetileg Fruk lett volna, de kis átalakítás után, szerintem azt indítom. Az eredményhirdetés után lehet, hogy felrakom originalként. ( A hetához úgysincs sok köze) De még az is lehet, hogy visszaalakítom.
Egyre jobban kezdem megkedvelni az Asakiku-t. Úgyhogy Anglia x Japan fic is felkerülhet mostanában. Egyelőre nincs sok ötletem, de még elég korai stádiumban leledzik. Gondolkodom egy hosszabb Fruk-on is. Végig akarom venni a hosszú és gyötrelmes kapcsolatuk. De még sose csináltam több fejezetből álló ficet, ezért nem szilárd az elhatározás. Mostanában több ajánlatot is kaptam társírásra. Az egyik lehetőségen komolyan gondolkodom, de meg akarom várni, hogy stabilabb legyek. Nem szeretném cserbenhagyni a partnerem.
Szóval terveim vannak, csak energiám nincsen. >.< A pénteki frisst sajnos nem ígérem. A szombati suli igencsak bekavart. Lehet, hogy egy könyvkritikát felteszek.
Köszi a kitartást! :D

Parázsló liliom

Fandom:
             Axis Powers Hetalia
Párosítás:
    Franciaország x Jeanne d'Arc x Anglia
Szereplők:
        Franciao. - Francis Bonnefoy
             Anglia - Arthur Kirkland
Korhatár:
                  PG - 13
Jellemzők:
                drama, angst
Rövid tartalom:
1431. május 30. a kivégzés napja. Jeanne d'arc utoljára csodálja a lenyugvó napot. Retteg a haláltól, de igyekszik megbarátkozni a gondolattal. Semmire nem vágyik csak, hogy őt utoljára láthassa. Ám a templomba belépő férfi idegen a számára.

Vesznie kell!

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: leheletnyi FrUk
Szereplők:
          Arthur Kirkland - Anglia
       Francis Bonnefoy - Franciaország
Korhatár:  PG-13
Jellemzők: general
Rövid tartalom:
Anglia új megbízása csöppet se tetszik a franciának. Megbízás? Sokkal inkább parancs.
Arthur belátja, hogy a kalózok ideje leáldozóban van. Már nem hajtja a régi lendület, mondhatni, kezd megszelídülni. Bizonyos dolgok, emberek fölöslegessé válnak.

Boldog Halloweent!^^

Halloweeni lidércnyomás

Bár mostanában alig jelentkeztem, de a Halloweent még én sem hagyhatom ki! Szeretnék nektek boldog Halloweent kívánni egy új fic-kel! Összedobtam nektek egy kis kellemes rémüldözést. Remélem elnyeri a tetszéseteket!

Amerika halloween éjszakáján felkerekedik, hogy meglátogassa kedvenc angol rokonát. Ám mikor megérkezik Anglia elhagyatott lakásába az este ijesztő fordulatot vesz. 

Befagyott óceán

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: FrUk
Szereplők:
           Anglia - Arthur Kirkland
        Amerika - Alfred F. Jones
Franciaország - Francis Bonnefoy
          Kanada - Matthew W.
Spanyolország - Antonio F. C.
 Poroszország - Gilbert B.
Korhatár: R
Jellemzők: drama, shounen ai
Rövid tartalom: Vége. A függetlenségi háború véget ért. Anglia vesztett. Az egész világ ellenfordult, mindenki elárulta. Kanada gondoskodása a végletekig felbosszantja, önkéntes száműzetésbe vonul. Nem kíváncsi senkire és semmire. Boldogságát csak az a jégkék szempár hozhatná el, aki ellene fordult.  Alfred soha nem tér vissza, de szövetségese hajlandó lenne a helyét elfoglalni az angol szívében.

Helyzetjelentés

            Igen, még élek. Már lassan két hete egyszerűen képtelen vagyok az írásra. Ezalatt nem kell prózákra vagy ficekekre gondolni, sima levelek megfogalmazása is a nehezemre esik. Ezért nem jelentkeztem mostanában.
           Újabb pályázaton vagyok túl, melyen a Maszkabál indult. Benne voltam a top 5-be és mint később kiderült, közönség díjas lett. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a támogatást, azoknak akik rám szavaztak. Életemben először jártam a budapesti con-on, erről később beszámolót is írok. Szóval élek. Most kezdtem el a HighSchool of the Dead-et és sajnos nagyon jól passzolnék a fertőzöttek soraiba. Szellemileg is azon a szinten állok.
Szóval mihelyst összekaparja magát:
                                        részletes beszámoló várható a conról
                                        kritika: Kersti Kivirüüt - Okkultisták klubja
                                        fic: Anglia x Oroszország ( Mindent akarok! )
                                        fic: Anglia x Franciaország (Befagyott óceán)
                                        fic: Anglia x Franciaország ( Vesznie kell! )
                                        fic: Anglia x Németország ( cím még nincs )
 Ezek vannak mostanában a "műhelyben". De mivel újabb pályázat határideje közeledik vészesen, még nem tudom, hogy mikor kerülnek.
          A conra és a köszönetekre visszatérve. A fanfiction beszélgetésen megismerkedtem egy nagyon kedves leányzóval. :D Katie maga is blogger és szerintem az egyik legjobb a magyarok közül. Eddig minden alkotása nagyon tetszett és bátran ajánlom nektek is! Továbbá köszönöm neki a sok segítséget, támogatást és a kellemes beszélgetéseket!

Maszkabál

Ezúttal nem, mint országok csak egyszerű halandók jelennek meg. ( A hibás német kifejezésekért elnézést.)
 Fandom: Axis Powers Hetalia
 Párosítás: PruHun
 Szereplők:
                 Ausztria - Roderich, mint Erzsébet osztrák unokatestvére
        Franciaország - Francis Bonnefoy
       Magyarország - Héderváry Erzsébet
         Németország - Ludwig Beilschmidt
        Poroszország - Gilbert Beilschmidt
Korhatár: R
Jellemzők: drama
Rövid tartalom: Franciaország a csillogás és a pompa hazája, vonzza a szerelmeseket. A megfáradt Erzsébet is csak pihenésre vágyik. Sejtelme sincs róla, hogy választása hatalmas hiba. A II. világháború idején nem volt nehéz egy rajtaütésbe keveredni. A csillogás hamar tompa karmazsinná fakul, de van-e kiút a förgetegből?

Testvérharc

                                                                       

                                                                      Fandom: Axis Powers Hetalia

       Párosítás: -
       Szereplők:  Anglia - Arthur Kirkland
                        Skócia - William Kirkland
                         Wales - Agnes Kirkland
             Franciaország - Francis Bonnefoy
       Korhatár: R (16 éves kor fölött)
       Jellemzők: angst, drama
       Rövid tartalom: Testvérharc? Mind ismerjük ezt a jelenséget. De normálisnak számít-e, ha egyikük kést ragad? Ha barátságos versengés helyett állandóvá vállnak a könnyek és a vér?
 Arthur és Agnes élete másról sem szól. Minden percüket kitölti a rettegés. William viselkedése betegessé vált. Angliában lassan megfogalmazódik a megoldás. Amennyiben megoldásnak nevezhető "felvenni a kesztyűt". De képes-e végig csinálni?

Élménybeszámoló

       Ukrajna tagadhatatlanul egy maradandó élmény a számomra. Vegyes érzelmekkel jöttem haza. Kezdjük az elején. (Még kiegészítem)

Bocsánat!

        Jön a szokásos. Már én unom magam. Elnézést. Akadt egy kis technika malőr. A pénteki cikk vasárnapi lett. Mikor haza jöttem, vettem észre, hogy bizony nem került fel. Azonnal pótoltam az elmaradást, de nagyon bosszant a dolog. Nem tudom, hogy mit ronthattam el az időzítésnél.

"Harminc évvel vissza a múltba"

          A hétvégén enyhe depresszióval küszködtem. Akik aktívan foglalkoznak a Hetalia-val, annak feltűnhetett, hogy a Youtube végzett egy kis tisztogatást a felhasználók között. Számos kedvencünk tűnt el a süllyesztőben. Néhányat azért sikerült fellelnem. Sajnos ezeket a japán címmel futó csodákat nem olyan egyszerű megtalálni.
          De  sokat dobott a hangulatomon, hogy a hétvégét Ukrajnában töltöm. Az osztályfőnököm emlegette időutazásként. Nagyon megfogott a gondolat. "Harminc évvel vissza a múltba." Ezzel a felújítások hiányára utalt. Alig várom, hogy magam vehessem szemügyre. Három nap kikapcsolódás. De mint dilis fan, a lelkem mélyén tudom, hogy ha nem is vallom be magamnak, titkon mindig azt fogom lesni, hogy nem jön-e szembe egy Yekaterina-hoz hasonló leányzó. Ez a cikk akkor fog fel kerülni, mikor már nem vagyok itthon. :D
         Mostanában eljátszottam a cp gondolatával, de eddig túl sok akadályba ütköztem. Annyi ötlet és oly kevés pénz. Mellesleg ízlésem is van ám. Nem valami egyszerűbbe szerettem bele. Pirate Francis vagy England, náci Németország, Poroszország női változata... stb..
         Lehetséges, hogy bővülni fog a blog. Már sokszor eljátszottam a társszerkesztő gondolatával. Eddigi jelöltem merőben más stílust képvisel. Általában inkább versei vannak, de már rövidke novelláihoz is volt szerencsém. Nem akarom elkiabálni, de hajlandóságot mutat a társulásra. A másik lehetséges alany, sajnos, egyelőre nem csatlakozik hozzánk/ hozzám.
         Mostanság elég elfoglalt vagyok, ezért elnézést kérek az esetleges elmaradásokért vagy minőség romlásért. Igyekszem elkerülni őket. Most három pályázatra készülök.( Leginkább lélekben. ) Az ötletek természetesen elkerülnek. Plusz a sulival is bajlódok.
         Mai meglepetésem egy korábbi nyelvtan házi feladatom. Tudom, hogy ez így nem hangzik túl biztatóan, de ne meneküljetek el! Kaptunk - azt hiszem nyolc - helyszínt, személyt és cselekményt. Választhattunk és ezek alapján kellett fogalmazást írni. Mivel mostanában nincs sok szabad időm, ezt tudom nyújtani. Én a lombkoronát, a királyt és a "fülébe suttogó hangot" választottam. Érdekes trió. Remélem elnyeri a tetszéseteket!

Dark Hetalia

     
   

    A Hetalia újabb válfajára akadtam. Egy meglehetősen durva és véres feldolgozásra. Nem hiszem, hogy mindenkinek újdonság, ha azt mondom, hogy P2-es karakterek. Az eredetiek - nem is tudom, hogy hogy mondjam - második változata. A már jól ismert karakterek mellett megjelennek, ezek az őrült mások. Még én sem egészen értem a lényegét, de megpróbálom összefoglalni, azt amivel eddig találkoztam. Igyekeztem finomabb képeket felrakni.

Változások

            Sajnos megkezdődött a suli, de nem érdemes keseregni. Újra találkozhatunk osztálytársainkkal és rengeteg közös élmény várhat ránk! Innen szeretnénk nektek sikeres tanévet kívánni!
            Viszont nekem valamivel húzósabb tanévem lesz, mint eddig. Nem fogok eltűnni, de a posztok megritkulnak. Bár már mostanában sem voltak túl gyakoriak. Mivel hűségesek voltatok hozzám, én is az leszek hozzátok. Akár mennyire is szeretjük a barátokat, a hétvége mindig öröm. Több időnk jut egymásra és a pihenésre. Szeretnék még egy újabb okot teremteni, hogy várjuk őket. Úgy döntöttem, hogy minden pénteken kirakok valami újat. Nem ígérem, hogy ezek fice-k lesznek, de havi egy mindig lesz. Ennél többet is szeretnék, de nem tudom, hogy mennyi idő és ötlet fog a rendelkezésemre állni. A mostani kiírásom nem azt jelenti, hogy biztosan csak heti egyet kaptok, csak azt, hogy az a heti egy biztos! Szeretek a bloggal foglalkozni és, ha néha megtiszteltek a véleményetekkel, azt még szívesebben olvasom. Eljátszottam a társszerkesztő gondolatával, hogy színesebb legyen a felhozatal. (Nem áll másból csak Hetaliából, akár át is nevezhetném.) De egyelőre lebeszéltek róla. Ki tudja, talán egy nap kibővítem. Nem tudni, mit hoz a holnap. Remélhetőleg sikereket.
          A nyakamba szakadt egy-két dolog, amire eddig nem is számítottam. De előbb vagy utóbb minden megoldódik.

Jégbe zárt utópia

         Először is szeretnék elnézést kérni, hogy eltűntem. Mostanában fellendült a társadalmi életem és a kötelezőknek is neki kellett esnem. Természetesen imádok olvasni és nem utálok valamit, csak azért, mert feladták. De némelyik még az én idegeim is megviselte. Ti hogy álltok a témához? Elszoktátok egyáltalán olvasni?
         Ez ismét csak egy komorabb hangulatú írásom. Sokan úgy fogalmaztak, hogy végre sikerült visszatalálnom magamhoz. Lehet. Mint mindig, most sem vagyok elégedett. Rengeteg művem végezte volna a lomtárban, ha barátaim nem biztatnának. Hálás is vagyok nekik!

Jégbe zárt utópia

Fandom: Csak a szokásos. Axis Powers Hetalia
Párosítás: nincs

Szereplők: Anglia, Franciaország, Oroszország
Jellemzők: angst
Korhatár: PG-13
Rövid tartalom: Ismered a napfényt, a zöld mezőket? Természetes. Mint ahogy a havat és a jeget is. De mi van,  ha másból sem áll az életed csak a reszketésből? Ha az örök háború egy csendes rabja vagy. Iván lerázná láncait és kilépne a fényre, ha tehetné... Véget akar vetni a harcoknak. Nem számít, hogy egész Európával vagy éppen Amerikával kell szembe szállnia.

 "Ez egy másféle harc, mint az emberé. A természet erői újra és újra egymásnak feszülnek. Az útjába kerülő egyszerű halandót is előszeretettel nyeli el. Az égből hulló ragyogó pelyhek, akár a szövetségesek. Egy még nagyobb sereg ígéretét hozzák magukkal. Amíg el nem fogynak, a lepel csak erősebb lesz. Készségesen takarja, nyeli el a kinti világot. Gyorsan terjed, akár a harc vagy az őrület. Aki túl sok időt tölt kinn, az maga is megszállottá válik vagy menekülni akar. Mosolyogva szemléltem a tájat. Ez a föld az én testem, ez a nép az én vérem, ez a harc az én természetem. A zúgó vihar dallama áldás a lelkemnek, de átok is. Hatalmam van a hó és a jég felett. A hideggel rabolom el az életed, a lelked. De többet akarok egy-két buckánál! Mindent akarok!"

Abraham Lincoln Vampire hunter

Abraham Lincoln Vampire hunter
(Abraham Lincoln a vámpír vadász)

"Az Egyesült Államok legendás, 16. elnöke, Abraham Lincoln (Benjamin Walker) sokáig az emberi szabadságjogok állhatatos védelmezése, szomorú halála, dús körszakálla és cilindere miatt volt híres. Pedig az embereknek valami egészen más miatt kellene ismernie és tisztelnie őt. A vámpíroknak pedig más miatt kellene félnie tőle. 
A jövendőbeli elnök még csak kilenc éves volt, amikor elárvult. Akkor még nem is sejtette, mi okozta édesanyja korai, tragikus halálát. Amikor viszont rájött az igazságra, csupán egyetlen célt tűzött maga elé: a bosszút. Elhatározta, hogy megtisztítja a földet a vámpíroktól és rabszolgatartó emberi szövetségeseiktől – ha kell, még polgárháborút is indít ellenük."


       Igazság szerint én még csak nem is hallottam róla. Hozzám valahogy el se jutott, hogy ez valaha is létezett. Édesapám javasolta, hogy ugorjunk el a moziba és ő mesélt erről a filmről. Mindig is kedveltem a vámpírokkal kapcsolatos storykat. Régebben jobban szerettem, ahol ők a főszereplők, de manapság már a vadászokat is szívesen elnézem. 

Axis Powers Hetalia: Paint it, White!

Axis Powers Hetalia: Paint it, White!  (Shiroku Nure!)
(Fesd fehérre! v. Legyen fehér! (?))

              Azt hiszem tényleg túl sok szabadidőm van... Ezúttal nem könyvvel, hanem filmmel jövök. Kérek egy pillanatot! Még friss az élmény, fel kell dolgoznom. Igazság szerint valami ilyesmire számítottam, de valahogy mégis meglepett.
             Az alkotók a képünkbe vágnak egy órányi agyament hülyeséget. Bár aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy miről beszélek. A stílus semmit sem változott. Egyesekben felmerült a kérdés, hogy lehet, hogy ez valami komolyabb lesz? Hát.. nem.
             A főszereplők a szokásos gárda: a tengelyhatalmak és a szövetségesek. Természetesen most sem tudnak semmiben egyetérteni. Mindenki hozza a saját formáját. Amerika szuperhősökkel mentené meg a világot, Anglia és Franciaország sokkal több figyelmet fordít a másik kiiktatására, mint a  katasztrófára, Italy iQ-ja még mindig nem éri el a hetvenet és Németország most sem enged a házirendből. Nem akarok illúzió romboló lenni, de aki nagy jelenést vár hazánktól, azt csalódás fogja érni. Magyarország valóban szerepel.. röpke tíz másodperc és három mondat erejéig.

Eye of the Storm

Eye of the Storm - A vihar szeme

          Erre a ficemre azt hiszem méltán lehetek büszke. A sokat emlegetett pályázaton, ez volt a szerencsés induló. Célom az első tíz volt. Nem voltak nagy reményeim. Életemben először próbálkoztam. És csodák csodája... első lettem! =) Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam az eredményhirdetést. 

          Anglia és Franciaország kiharcolták nekem a győzelmet! Szóval ez az én kis büszkeségem. Bár ismerőseim körét igen megosztja. A hölgyek imádták, jónak találták, a fiúk gyomrát megfeküdte. Ebből le is jön, hogy kedvenc franciánk és angolunk kapcsolata megint többként jelenik meg, mint puszta ellenségeskedés.  

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: hm... Hát mondjuk, hogy Fruk.
Szereplők: Anglia, Franciaország
Jellemzők: general

Rövid tartalom: Még javában tart a gyarmatosítók időszaka. Az angolok szinte mindenkit a markukban tartanak. Köztük Franciaországot is, de Francis még mindig késznek érzi magát a harcra. Habár ebben a pillanatban az egyetlen vágya, békében elérni Párizst.  Megölte. Sikerült neki, ami azelőtt senkinek. Megölte Arthur Kirklandet. Látta elsüllyedni a hét tenger ördögét. Lelkét mégis kételyek gyötrik. De el tud-e valaha is szakadni attól a kihunyó zöld szempártól? 

Kép forrás: http://www.fanpop.com/spots/hetalia-england/images/16989822/title/england-some-others-too-fanart

 "A fedélzeten álló férfi kiköpött mása volt, nem rég elhunyt ellenségemnek. Elől rövid, hátul hosszú mézszőke haján megcsillantak a napsugarak.  Hosszabb tincseit vörös szalaggal kötötte össze, és ami soha nem kerülte volna el a tekintetem,  az a fenyegető zöld szem.  A szem, melyben mindig elvesztem, mely olyan volt, akár a vihar a tengeren. Elragadó, mély, csodálatos, ugyanakkor rendkívül veszélyes, akit egyszer elnyelt, az soha többet nem kapta vissza a szabadságát. Ez nem lehet ő! Ő meghalt! Akkor mégis ki ez? Egy eltitkolt testvér? De még egy ilyen szempár nincs a földön! Hogy élhette túl? Ennyire nem tudok tőle elszakadni? Megőrültem volna? Ez csak a képzeletem játéka vagy az ördög műve?"

"A büszkeség rejtekében" és vakáció

        Két cikkben akartam írni, de nincs már időm. Nyaralni megyek, de előtte még kaptok egy frisset. Az EB kapcsán írtam, de mire végeztem vele, már nem az lett a hangsúlyos. Ez most nem olyan, mint a többi. Megpróbálkoztam a humorral több-kevesebb sikerrel. Ne keresetek benne mély mondanivalót. Ez most csak úgy jött. Néha ilyen is kell.

A büszkeség rejtekében

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk + egy kis UsUk
Szereplők: Anglia, Amerika, Franciaország
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: Boys love. Nincs tettlegesség csak utalások. ( Hát ismerjük Francist! ;)
Jellemzők: Romantika, dráma, humor
Rövid tartalom: A foci csak egy játék, mégis sokak számára maga az élet. Anglia évek óta nem tud nyerni és most sincs ez másképp. Műmosolyán, színpadias viselkedésén csak Franciaország lát át. Fel akarja csalni magához, de az angol elutasítja. Na és persze, ahol Anglia ott Amerika is. Ezen három ország találkozás, mint mindig, katasztrofális.
Kép forrása: http://www.blingcheese.com/image/code/78/levi+s.htm

"- Angleterre! - szólítottam meg halkan.
Mint egy meglepett vad, úgy rezzent össze. Hát eddig tényleg észre sem vett? Nagy, zöld szemei döbbenten csillogtak. Tekintete foglyul ejtette az enyémet. Az övében a bánat, a meglepettség és a szégyenérzet egy furcsa kombinációja csillogott. Kinyújtottam felé a kezem. Csak lassan, finoman, mintha attól tartottam volna, hogy ha túl gyorsan teszem, akkor elmenekül. Nem mozdult, kezeit továbbra is makacsul szorította. Fejét felszegve, megszakította a szemkontaktust.
- Nocsak, egy piperkőc vesztes. - vett tudomást a jelenlétemről. Vonásait azonnal rendezte. Újra a hűvös Angol királyság lett. - Ha gúnyolódni jöttél, akkor légy szíves kímélj meg! Gyönyörű és rendkívül sportszerű játszma volt. A népem büszke lehet ránk. Olaszország megérdemelte a győzelmet. - sietve tovább indult, - Délután megünnepeljük, hogy idáig eljutottunk!"

Láncok nélküli rabság

Láncok nélküli rabság

   Először is szeretném megjegyezni, hogy a fic elég szovjetellenes lett, de nem így érzek.  Úgy gondolom, hogy a Szovjetuniónak megvoltak a maga előnyei és hátrányai is. Nem sorolom magam sem a támogatók, sem az ellenzők közé. Nem ezen kor gyermekeként születtem, így csak az tudom, amit mások akartak, hogy tudjak. A véleményem természetesen nekem is van, de nem akarok belemenni. Nem vetem meg az oroszokat és egy gyönyörű országnak találom.

   Ez is igencsak későn érkezett és eddig még csak nem is említettem. Egy hirtelen jött ötletem írtam le tegnap este. Mivel a többinek nem értem még a végére, most ezt osztom meg veletek. Mellesleg eddig csak Amerikáról, Angliáról és Franciaországról olvashattatok nálam, pedig nem csak őket kedvelem. Számtalan favoritom van rajtuk kívül is. Németország, Ausztria, Magyarország, Poroszország ő hatalmassága, Oroszország, Japán, Svájc és húga Liechtenstein, Litvánia.

Fandom: Axis Powers Hetalia                                            

Párosítás: Egy pillanatra megjelenik a PruHun.
Szereplők: Amerika, Anglia, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Poroszország, Románia
Korhatár: PG-13
Jellemzők: dráma
Rövid tartalom: A II. Világháború véget ért. Kis hazánk  a vesztesek sorsára jutott. Amerika és szövetségesei elkezdték felosztani Európát. Magyarország nem érzi magát bűnösnek. Őt csupán "belerángatták". Érdekli ez a nagyhatalmakat?  Lehet újra szabad?
Kép forrás  http://hetaliasse.deviantart.com/art/Russia-X-Hungary-1956-186773159
 

"Hirtelen nyomást éreztem a vállamon. Megfagyott a vér az ereimben. Könnyeim elapadtak. Nem akartam látni az arcát. Undorodtam a gondolattól, hogy hozzám ért. De a hosszú katonai évek alatt megtanultam, hogy ne hagyjam védtelenül a hátam és nem fogom magam megadni egy ilyen féregnek! Összeszedve minden erőmet, megfordultam. Iván szemei szinte világítottak a sötétben.
- Örülök, hogy a részemmé váltál! - mosolygott. Olyan könnyen és barátságosan közölte, hogy egy pillanatra zavarba jöttem. - Van is neked valamim! - ballonkabátja zsebébe nyúlt. Előhúzott valamit. Kesztyűs markából csak egy vörös szalag végei lógtak ki. - Jól fog állni neked! Nem éppen egyedi darab, de a családtagjaim mind hordják! - Lassan kinyílt a tenyere.

Ebben a pillanatban eszméltem fel. Teljes erőmből ütöttem meg. A nyaklánc zuhanni kezdett. Halkat koppant a kövön."

Alfred és Amerika

 Alfred és Amerika

 http://www.flickr.com/photos/28141458@N02/4392991883/

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: nincs
Szereplők: Franciaország, Amerika, Anglia, Kanada
Korhatár: PG-13
Jellemzők: angst, dráma
Rövid tartalom: A függetlenségi háború a vége felé közelít. Amerika térdre kényszerítette egykori bátyját/ mentorát/ nevelőapját. Egyetlen lövés választja el a biztosgyőzelemtől. De valóban ezt akarja?
 

"Testemet hullámokban járta végig a sírás. De ő is reszketett. Kezei erőtlenül lógtak mellette. Tekintete az eget fürkészte. Nem felelt, rám se nézett. Szorosabban öleltem. Hagy legyek még egyszer utoljára gyerek! Hagy érezzem, amit régen! Önzőség volt erre vágynom, de mintha a lelkembe látott volna. Egy szó nélkül kezdte simogatni a fejem, mint régen, mintha még mindig egy hisztis gyerek volnék. De most nem zavart. Francis csendesen szitkozódott a háttérben. Arthurt most is körül lengte a vadvirágok illata, otthon éreztem magam. Könnyeim benedvesítették a vállát. Hihetetlenül örültem, ugyanakkor tudtam, hogy ez a búcsú. Végleg elválnak útjaink."

A blogról

            Most nem kritikával vagy egy új írással jelentkezem. Ma csak én vagyok. Egyre többen olvastok és ez hihetetlen örömmel tölt el. :) Köszönöm azoknak, akik ezt olvassák vagy másra szakítottak időt nálam. A blog arculata még igencsak most alakul ki. Kifejezetten fanfiction-öket ígértem, erre van egész három darab! xD Ezen változtatni fogok. Már jó néhány napja dolgozok egyen és nem sokára felkerülhet. Ismét csak a Hetalia a téma. De most az általam úgy kedvelt függetlenségi háború kerül az előtérbe. Annyit még elárulok, hogy Amerika fejébe nyerünk betekintést. Vannak még félkész állapotban lévő fice-ek. Franciaország soha ki nem mondott vallomása, már csak a lezárást várja. Amerika már két hete reméli, hogy egyszer véget ér a meeting. xD De még az EB-ről is írtam! Anglia szintén második hete veri szét az öltözőt az olaszoktól elszenvedett vereség után. De ott van még az "Ötvenegyedik állam" című csodám. Ő is csak a befejezést várja. De ebben az esetben még a címen is vívódom. xD Még nem tudtam eldönteni, hogy ötvenegyedik állam vagy ötvenkettedik. Egy szó mint száz, befejezetlen művekkel tele a padlás. De még nem csókol homlokon a múzsa, addig maradnak a kritikák. Eleinte féltem, hogy nem lesznek népszerűek, de alaptalannak bizonyult. Nem hogy kevesebb megtekintőm lett, hanem egyre több! :D
           A blog kinézete csak átmeneti. Valószínűleg még sokat fog változni, a funkciók listáját is szeretném még bővíteni. Csak idő kéne. xD Hárman vagyunk erre az egy gépre, bár ez elsőre nem tűnik soknak, de nagyon is az! xD Már teljesen természetes, hogy mindenkinek egyszerre támad valami halaszthatatlan dolga. Ilyenkor kezdődnek meg a belharcok. Ami valljuk be, hogy nem túl szerencsés. ha anyád ellen kell vívnod. Sem nyerni, sem veszteni nem kifizetődő. No, de nem akarom én rájuk fogni! Bőven benne van a lustaságom is. xD Szívesen írok és olvasok. (hogy utána órákig törjem a fejem, hogy mibe is tudok belekötni ) No de a szerkesztés... Valahányszor neki ülök, valahogy mindig máshol kötök ki. Vagy a Youtube lesz ellenállhatatlan vagy a Minecraft világa szippant magába. Igen, én ezzel múlatom az időt. Fel a kezekkel, aki ismeri és szereti! :D Vagy csak ismeri. ><
         De igyekezni fogok! Próbálok naponta vagy két naponta feltenni valami frisset. Az említett fice-ek előbb vagy utóbb fel fognak kerülni! Tegnap írtam a True Blood kritikát, mikor anyámnak elege lett belőlem. xD Már harmadszorra próbált valamit a tudtomra adni. Én meg figyeltem is meg nem is. Végül sértődötten feladta és közölte: " Elegem van, hogy újabban csak kussolni lehet melletted, akár egy kispárna!". Utána csak egy lapra írva volt hajlandó kommunikálni velem. Próbálom megtalálni az arany középutat. :) Szóval köszönöm a kitartásotokat!

Charlaine Harris: True Blood

 Charlaine Harris: True Blood 

Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve. „Anita Blake rajongói imádni fogják” – Publisher’s Weekly „Pikánsan pokoli” – Dallas Morning News



         Nos, ez gonosz dolog tőlem, de nem fogok a sorozat egyes köteteivel külön-külön foglalkozni. Az első kettőt olvastam el és a harmadikat feladtam a felénél.
         A borítok általában egyszerűek, lényegretörőek és esztétikusak. Három szín dominál: a fehér, a fekete és a piros. Ami meglepő és bizonyítja, hogy valamit igenis tudnak, hogy bár a fehér általában az ártatlanságot és az életet jelképezi, itt mégis a halált és élettelenséget sugall. Az első köteten megjelenő vörös rúzst irigylem. :D Black, ajánlom figyelmedbe! xD Hát gyönyörű ez a szín? No de mindegy is.

      Az alaptörténet itt se lenne rossz. Kifejezetten tetszett, a megfogalmazások igényesek, élvezhetőek. A hasonlatok gyakran mosolyt csaltak az arcomra. A szereplők viszont itt is elég sablonosak. A főhősnő (hős?) Sookie az istenháta mögötti Bon Temps-ben tengeti meglehetősen átlagos életét. A leány legnagyobb és egyetlen pozitívuma, hogy csinos. Egyébként egy tanulatlan, buta liba. Bill a rejtélyes vámpír, akinek ugye bár sötét és fájdalmas múlt áll a háta mögött, persze egyből magával ragadja a lány.. a lány jelleme. (?) Ezt még végig kell gondolnom. xD Ott van még Jason a perverz báty, aki mindig rosszba szeret bele. Sam, Sookie főnöke, is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. De Eric sem maradhat ki a sorból, a szerelmi háromszög ( vagy sokszög?) negyedik csúcsa. A gonosz, egoista, beképzelt, gátlástalan, de helyes és kő gazdag vámpír vezető. Aki persze még véletlenül sem kedveli Billt és különleges tehetséggel tudja a vérnyomását az egekig feltornázni.
      Soha nem tudtam ezzel mit kezdeni. Három teljesen eltérő személyiségű pasi, de mind ugyanabban a nagy szájú, elesett pincér lányban találja meg az igazit. Hogy a hárem többi tagját már ne is említsem.
Nálam a könyv a "pornóhorror" kategóriába került. Ha főszereplőnk éppen nem vízszintesben múlatja az időd, akkor patakokban folyik a vér. Sookie 28 éves és még szűz, ami szép dolog is lenne, ha most nagy hirtelenjében nem szeretné behozni az eddig elvesztegetett időt. Az erotikus jelentek olyan hosszúak és részletesek, ami engem már undorított. Értem én, hogy Amerikában most a nyers őszinteség és a kendőzetlen igazság a divat, de miért ebben a formában? xD Ami igazán zavart, hogy Sookie-t senki nem világosította fel, hogy ha van valakink, akit elméletileg szeretünk, akkor érdemes visszatartani állatias ösztöneinket. Vagy legalább ne csalja meg mindenkivel! Nem tudom, hogy hogy lehet mindenkit vonzónak találni. Lehet, hogy prűd nagymama világnézetével rendelkezem, de mellettem megismerte volna az erényöv hátrányait. De az is lehet, hogy Amerika összes férfi állampolgárát, aki bírt valami vonzerővel, azt száműzték ebbe a porfészekbe. Sookie lenne az áldozat? xD
       A természetfeletti felhozatal is igen jó. A vérpumán, tündéreken és vámpírokon át, mindent megtalálsz az alakváltók és istenekig! A vérpuma ugyanaz, mint bátyja a vérfarkas, csak itt a puma az alapállapot. Már vártam az unikornisok nagy belépőjét is. Ha jobban utána járunk a dolgoknak, lehet, hogy a húsvéti nyuszi is egy perverz! :O Már várom, hogy megjelenjen, mint a Playboy megalkotója. De lehet, hogy a Mikulást is megtalálnánk az egyik útmenti bokorban a Fogtündérrel.
      A történetnek van egy kis a "nyúl viszi a puskát" utánérzete. Az emberek ugyanis üldözik a vámpírokat a vérük miatt! xD Az élet iróniája, hogy a "V" az egyik legkeresettebb drog.
Ami szintén aranyos, hogy az egész lényege az lenne, hogy a vámpírok és emberek békésen élhessenek egymás mellett. Egy kezemen meg tudnám számolni az erre törekvőket. Viszont a fordulatok valóban meglepőek voltak.
      Akik kedvelik a buta, de szép lányokat, azok szemében korszakalkotó a mű. xD Elnézést kérek a könyv kedvelőitől, de nekem csalódást okozott. De bátran ajánlani merem azoknak, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött, elméletileg szerelemmel megspékelt fantasykat! Engem kifejezetten irritált, hogy mindenki lát valamit Sookie-ban ( amit én nem ), és mindenki belezúg és csak én pofára. xD A legutolsó információm, hogy a sorozat 11 kötetből áll.

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

A Nap fénye elhalványult,

a Földre örök sötétség borult,

a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.

A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!

      Ezúttal is csak lézengtem a sorok között, egyik könyvet tettem vissza a másik után.  Igazság szerint csak úgy választottam. Futólag olvastam az ajánlót, jóformán fel sem fogtam, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy meg kell vennem.

      A borító érdekes. A megjelenő ábrák megfogtak, bár kicsit sokallom. A maszk és a toll, nekem már önmagában is elég. Értem mire utal az óra, de már nem tettem volna rá. Bár az is szép és igényes.
      Nem csalódtam. A történet jól érhető és logikus felépítésű. Bár néha összezavart egy-két dolog az időutazással kapcsolatban. xD Ennek ellenére nagyon tetszett és rég találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire megfogott.
      A karaktereket hamar megkedveltem és Kate-tel is azonosulni tudtam. Casimir szimpatikus volt és eredeti. Tetszett, hogy a legtöbb általam ismert férfi főhőssel szemben meg volt a maga véleménye és igenis életszerűen viselkedett. Payton hamar a kedvenceim egyike lett a maga bunkó viselkedésével együtt. Nekem valahogy volt egy olyan érzésem, hogy vagy Hale vagy Payton komoly gondot fog még okozni. Hogy igazam lett-e? :D Olvasd el! Megéri!^^

      Kirívó hibákat nem leltem, bár egy idő után annyira beleéltem magam, hogy ha képembe ordított volna sem tűnik fel. xD Amit érdekesnek találtam, hogy Casimir kapcsán gyakran találkoztam, ezzel a kifejezéssel: erős férfikéz. Aztán később a többieknél is megjelentek a következő szavak: férfihomlok, férfiujj, férfitest, férfiajak, férfiillat, férfiarc, férfilenézés, férficsípő. Néha úgy éreztem, hogy túlságosan erőltette, hogy nem tudta, hogy fejezze ki. Ez időnként vagy zavart vagy csak mosolyogtam egyet. De lehet, hogy ez csak nekem fura!

    A visszaemlékezések nagyon jól kapcsolódtak a jelen történéseihez, nem voltak zavaróak az ugrások. Szépen, fokozatosan ismertük meg a kolónia mindennapjait. Annyi, hogy kicsit többre is kíváncsi lettem volna a fönti vámpírok életéből, hierarchiájából. A fordulatok meglepőek és nem kiszámíthatóak. Egyáltalán nem az lett a vége, amire számítottam. Az író különleges tehetséggel rendelkezik az események megbonyolítása terén. Nem csak Kate volt túl naiv, de én is. xD Nem akarom lelőni a poént, de külön díjazom, hogy nem varrt a nyakunkba egy újabb "kilátástalan" szerelmi háromszöget. Az elején rettegtem, hogy a Hale iránti testvéri szeretet, mikor csap át másba vagy Payton kinövi az óvodásvirtust és szerelmet vall. ( Bár Payton miatt még most sem vagyok nyugodt xD)  
   Egy szó mint száz, tényleg nagyon tetszett! :) Csak ajánlani tudom a fantasy kedvelőinek! Amire viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a könyv hátulján fel is tüntették, hogy csak 16 éves kortól ajánlják, és nagyon is igazuk van! xD Szinte soha nem foglalkoztam a figyelmeztetésekkel és gyakran az az érzésem, hogy csak a biztonság kedvvért írják ki, de ebben az esetben valóban van benne egy-két számomra gyomorforgató vagy megrázó jelenet. Ami igazán büszkévé tesz, hogy kivételesen magyar írónőről beszélhetünk! Már nagyon várom a második kötetet!

Lauren Kate: Torment

Lauren Kate: Torment

(Kín)

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

        Bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul tetszett a Fallen, azért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit lehet még ebből kihozni és, mi lesz Luce és Daniel sorsa. Tavaly szeptemberben egy osztálykiránduláson fedeztem fel egy pozsonyi könyvesbolt kirakatában. Akkor olthatatlan vágyat éreztem, hogy megszerezem. Sikerült! Egészen pontosan múlthét vasárnap! xD A borító ez alkalommal is magáért beszél. 

        Amit érdekesnek találtam, hogy az első köteteben Luce egy koszos, szörnyű nevelőintézetben élt. Mintha ezt akarta volna ellensúlyozni az írónő, most egy csodálatos, álomszerű iskolába helyezte át.( Ami persze nem meglepő, ha a pasid egy kő gazdag, több ezer éves, befolyásos angyal.) 

        A kötet pozitívuma, hogy sokkal eseménydúsabb volt az elsőnél. Bár ennek is voltak számomra unalmas részei. A történet vezetése időnként logikátlan volt.
        Az új karakterek jól illeszkedtek az eddigi sablonos felhozatalhoz. Itt sem találtam semmi egyediségre való törekvést. Ha már angyalok, akkor természetesen a nefilimek is képviseltetik magukat.
        Steven & Francesca: szokásos démon és angyal páros. A személyiségük is elég jellegzetes.

        Jasmine & Dawn: A nem kicsit túlpörgött páros. xD Defekt duó. Mindenért rajonganak, minden programot ők szerveznek és persze ők fogadják be először Lucet.

        Shelby Sterris: A minden ok nélkül gorombáskodó szobatárs. Aztán persze megtörik a jég. De ő tartogat még további meglepetéseket.

        Miles Fisher: A srác, aki rettentő kedves és megértő. Annyira tudtam, hogy csak a baj lesz vele. ><

Ami kiábrándító, hogy azt eddig is sejtettem, hogy Luce nem egy észlény, de ebben a kötetben a maradék kételyeim is eloszlatta. Egyszerűen képtelen megérteni Danielt, amit eleinte meg is értettem, de később már csak fárasztott. Persze zavarta, hogy nem avatta be szinte semmibe, ez idáig oké. De a kézenfekvő dolgokat is képtelen volt felismerni. A válasz néha annyira adta magát! Nem látta a fától az erdőt. Meg sem próbálta megérteni a fiút. A kapcsolatuk néhány periódusra osztható, és ezek sorrendje változott. 

1) Daniel hiányzik                     1) Daniel hiányzik                      1) Daniel hiányzik

2) Egymás nyakába borulás       2) Veszekedés                             2) Veszekedés

3) Orrvérzésig veszekedés         3) Egymás nyakába borulás       3) Egyikük lelép

4) Egyikük lelép                        4) Ismét veszekedés

                                                   5) Egyikük lelép

Ezt lehetne a végtelenségig csereberélni. (és tovább) Mikor az a szerencsétlen srác megjelent (saját szabályait megszegve), már tudtam hogy megint jól összefognak veszni.
        Alig hevertem ki a Cammel való kavarását, ismét a nyakunkba sóztak egy szerelmi háromszöget. Ez a húzás már szinte fájt. A csók sem maradhatott ki, amit persze Daniel páholyból nézett végig. (itt már komolyan sajnáltam ><) De ha harmadikban és jön egy újabb fiú, én befejeztem! xD A kapcsolatuk nem haladt sehova. Vagy éppen a cukormérgezéstől szenvedtem vagy reszkettem, hogy milyen hülyeségen bírnak még összeveszni.
       A kitasztítottak  jól sikerültek és jó néhány fordulatot köszönhetünk nekik. Itt is felfedeztem egy logikai bukfencet. Ezek a sehova sem tartozó lények vakok. Semmit sem látnak így más érzékszerveikre támaszkodnak. Dawn külsőre kiköpött mása Lucenek. Egy sikertelen kísérlet után, elrabolják Dawnt Luce helyett! A hasonló külsővel magyarázzák a dolgot. Egy kérdésem volna: Akkor ezek most vakok vagy nem??? xD
     Számomra ez a kötet is túl kiszámítható volt és időnként lapos. Danielt rettenetesen sajnáltam az elkövetett hibái ellenére. Képtelen vagyok azonosulni Luccel. De az írónő mégis tud valamit, mert valószínűleg a harmadikat is meg fogom venni. xD Ha minden igaz a Passion most novemberben fog megjelenni, de már nem nagyon hiszek benne.

Lauren Kate: Fallen

Lauren Kate: Fallen
(Kitaszítva)

 

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet. 

       Nem tudok túl sokat írni, mert elég régen olvastam, de igyekszem feleleveníteni az élményt. A borító ismét csak szerelem volt első látásra. Gyönyörű. :) Órákig el tudnám bámulni. Valamelyest vissza is adja a könyv hangulatát.

       Az alapötlet magával ragadott és valami igazán meghökkentőt vártam. Hát sikerült. De nem mindig jó értelemben. Vegyes érzelmekkel emlékszem rá vissza. Nem mondhatnám, hogy egy jól megszokott fantasyt kaptam. Az első kb. kétszáz oldalig azt hittem, hogy valamit elírtak. Egy, mondhatni, majdnem teljesen átlagos lány életébe nyerünk betekintést. Aztán belógatták a mézesmadzagot, hogy abban a pillanatban, mikor ráharaphatnánk, el is ránthassák. Ám ezzel nem is lettek volna nagy bajaim. Viszont nem bírtam rájönni, hogy az írónő szed fogalmazásgátlót vagy a fordító volt nagyon béna, de egyes mondatok után a hajamat téptem. A nyakatekert, túlbonyolított vagy éppen száraz és egyszerű, majdnem értelmetlen szerkezetekben veszett el a lényeg.
      A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-"  Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
     Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
     A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
     Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
     Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!"  Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb.  xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
    Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
    Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

 Az Élet Lángja különleges fantasy. Izgalmas, mint egy vérfagyasztó krimi, és lenyűgözően látványos, mint egy 3D-s mozifilm. Titkokkal teli krónika szerelemről, barátságról, hatalomvágyról és az eszmék iránti hűségről. Három tizenöt éves fiatal életét egy csapásra felforgatja néhány rejtélyes és aggasztó eset. Kérdéseikre egy kivételes professzor ad választ, aki ráébreszti őket a hihetetlen igazságra: egyikük angyal, noha nem tud róla. Sőt, azt sem sejti, hogy a szívében őrzi az Élet Lángját, az univerzum irányításáért felelős, két Alapvető Létező egyikét. Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében? És mi lesz a sorsa? A fiatalok hamarosan valóságos hajtóvadászat közepébe csöppennek, majd két különleges teremtmény ejti rabul őket. Nem sok idő telik el, és mindannyian egy másik dimenzióban találják magukat, Sefirában, az angyalok csodálatos völgyében. Itt végre kiderül, melyik fiatal hordja magában az Élet Lángját, és Sefira vendégei osztoznak az elbűvölő angyal, Unika különleges sorsában, aki önfeláldozóan harcol az emberiség javáért. Az egymást követő, váratlan események és izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok az Adlivunhoz vezetnek, a megjósolhatatlan és bizonytalan kimenetelű mitikus harchoz, amelyet a Jó és a Rossz vív egymással. 

      Szokásos sétám róttam a könyvesboltban, mikor rátaláltam erre a csodára. A borító első pillantásra magával ragadott. Gyönyörű és van egy megfoghatatlan hangulata. Pár perc gondolkodás után a kosárban kötött ki.  A benne található térkép és ábrák külön meglepi volt. Bár a gimiben, mikor kézről-kézre járt, jól kiröhögtek. -.-" Szóval nagy sikere volt. xD

      Egyetlen problémám ezzel a könyvel, hogy a csoda a borítónál véget is ér. Egy tapasztaltabb olvasó számára nem rejt semmilyen meglepetést. De lehet, hogy a kezdőknek sem. A történet a könyv elején két szálon fut, amivel nem is lett volna problémám, ha nem ugrálnánk ész nélkül. Ha egy pillanatra elbóbiskoltam csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. xD Nem lett volna semmi baj a váltásokkal, ha ésszerűbben követik egymást vagy hosszabb jelentek után. "Látványos, mint egy 3D-s film." Az biztos, hogy mindent megtett az író, ennek érdekében. Tele vágta az egészet töltelék mondatokkal, ami helyenként nagyon is zavaró. Bár piros pont a térképért, mert nagyban segítette Sefira elképzelését. A szereplők sablonosak. Én személy szerint hülyét kaptam Unikatól. Formális karakter, nélkülöz minden önállóságot. Okos, gyönyörű, bölcs, erős, de mégis gyengéd és megértő. A megtestesült tökéletesség. Még a vezetőjük is a lába előtt hevert! Itt jegyezném meg, hogy az angyalok olyan külsőt vesznek fel, amit akarnak! A sastól kezdve a gyíkon át bármit magukra ölthetnek. Mi nekik egy kis igazítás itt-ott? xD  Lásd Nishida. (Egyébként nekem ő volt a kedvencem.^^) A karakterek sablonosak, a történesek kiszámíthatóak. Mi is lett volna a nagy kérdés? "Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében?" Már az elején elmondják, hogy a mi tökéletes Unikánkból két gyermek lett: egy fiú és egy lány. A lány Sefiraban van... Nos akkor? Mi itt a nagy kérdés? xD A három fiatalból egy rögtön kiesik. Az író ráadással azzal is kezünkre játszik, hogy rögtön Joeval kezd foglalkozni. (Hogy már a könyv elejében lévő képet ne is említsem.)  Szóval számomra ez egyáltalán nem volt kérdés. A történetben persze számtalan árulás is bekövetkezik. Amik már az elejétől megjósolhatóak voltak. A pedofil gyanús prof volt a karakterek csúcsa. xD Hogy reagálnál a kövi helyzetre? Megjelenik egy vad idegen és közli, hogy angyalok igenis is léteznek. Sefiraban élnek és van egy bizonyos ki választott, akinek a szívében van az élet lángja. És ez lehet, hogy te vagy!!!  De biztos, hogy hármótok közül az egyik!! Nos, én valószínűleg melegebb éghajlatra küldeném, de minimum kiröhögném és figyelmen kívül hagynám szegény debilt. Főhőseink ezzel szemben már be is ültek a kocsijában és irány az isten háta mögötti kis hétvégi ház.
Ahol persze éttermeket megszégyenítő kiszolgálásban részesülnek. Ami még kérdéseket vetett fel bennem az Unika és Unikó kapcsolata. Ez nem vérfertőzés? xD Azt se nézik jó szemmel, ha az ember a saját testvérével kavar. De mi van ha saját magával teszi??? xD A végső harcba már bele sem megyek. A kimenetele az, amire számítasz.
     Azért vannak a könyvnek érdekes pontjai is. Erős idegzetűeknek ajánlom. Fantasy szintjén elmegy. Ne keressünk benne életszerűséget és tökéletes!

 

 

Zelgadis

Zelgadis

      Ez abban különbözik a többi írásomtól, hogy teljesen saját. Nincs alapul szolgáló anime. Eredetileg egy hosszabb novellám - vagy hívhatjuk regényemnek - a bevezetése lett volna, de egyelőre nem született folytatása. Meglehetősen egyszerű, de az én első próbálkozásaim egyike. :) Még az is előfordulhat, hogy egyszer folytatom. (Az ismerőseim között csak a "fa alatt haldokló lány" néven ismert xD)

       Főszereplőm Alexis, aki igen súlyos sérülést szerzett. Próbál menekülni, de a nyakában loholó gyilkos nem sok esélyt ad erre.

Korhatár: 16 (bár lehet eltúlzom)
Jellemző: dráma, romantikus, angst, deathfic

London

London

Fandom: Axis Powers Hetalia

Korhatár: PG-13
Jellemzők: dráma, angst

Rövid leírás: Főszereplőm ezúttal is Anglia, de mint csak egyszerű ember. Egy átlagos halandó a II. világháború közepén. Hogy hogyan is élte meg ő a londoni bombázást.

kép forrás:  http://www.chickensmoothie.com/Forum/viewtopic.php?f=28&t=760392

Sarwat Chadda - The devil's kiss

Sarwat Chadda - The devil's kiss
( Az ördög csókja )

A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye? 

          Szintén karácsony előtt kezdtem szemezni vele és A pusztító angyallal együtt kaptam meg. Bár meg kell hagyni a borító igenis látványos, de inkább a bemutatása fogott meg. Maga sem tudom, hogy miért. Pláne, hogy az író egy korábbi művét sem olvastam, ha van egyáltalán. xD Olvasás terén elégé csapongó vagyok. Nincs egy bevált író. Általában a könyvesboltba is úgy megyek be, hogy fogalmam sincs, hogy mit is akarok. Mindig a pillanatnyi hangulatom győz. Ezzel már jártam nagyon jól is és nem annyira. xD

        A borítok között nem igazán tudnék választani. Mind a kettőnek meg van a maga hangulata. Olyan mind a kettő, mintha kiragadták volna a regény egy egy momentumát. Még a magyar, a történet elejére emlékeztet, úgy a másik a közepére és a végére. Az első, a hátoldalon feltüntetett szöveg hintázó kis fiúját idézi fel bennem a kihalt, misztikus környékkel. A második az építkezésen zajló harcok élményét ébreszti fel. 

        A történet érdekes, összetett. Jól ötvözi a történelmet és a fantasyt. A karakterek viszont nem igazán fogtak meg. Nem mondanám, hogy gyengék, de valahogy nem is az igaziak. A rend tagjait alig ismerjük meg. A főhősről megtudunk egy-két dolgot, de az ő esetében meg eltúlzottnak éreztem az ő "lázadását". Viszont Michael megragadott. Bár az író gyakorolhatná a ködösítést. Amikor megjelent a szuper helyes, "teljesen megértelek mindben", ideális pasi, nekem az első perctől világos volt. Akár nagy vörös nyilak is villoghattak volna a feje fölött. "Én vagyok a fő gonosz!" felirattal, akkor sem lett volna egyértelműbb. A gyakorlottabb olvasók számára azonnal szemet szúrhat. Reménykedni kezdtem, mikor a történet felénél leleplezte magát. De itt jött nekem egy logikai bukfenc! Mikor a csúnya, gonosz angyalt legyőzik egy szentkarddal! Egy kis hang folyton az sikította bennem, hogy ennek semmi értelme és igaza is lett. Úgy gondolnám, hogy egy vajazó kés nagyobb sebeket ejthet egy szent lényen, mint az általuk készített szent(!) fegyver. Viszont, ami közelebb hozza a művet, azok az igazán élethű karakterek. A haláltól rettegő és ezért "árulóvá" váló Kay. Talán őt tudtam leginkább sajnálni. Egyébként a jelenetek jó része elcsépelt, elsietett, ezért nehéz igazán beleélni magunkat. Számtalan pozitív szereplő leli a halált, de a nem jól kidolgozott részek miatt, nem igazán váltak drámaivá. Az író inkább a vérengzésre fektette a hangsúlyt. Az első szülöttöket  megtámadó kort, olyan részletességgel írta le, hogy szinte úgy éreztem, mintha engem zabáltak volna. A hangsúly a jó és a rossz harcán van és az angyalokon. Bár van benne egy szerelemi szál, nem igazán van kihangsúlyozva. Mire történhetne is valami, addigra bekövetkezik a katasztrófa.
       Most sajnos elég sok mindent elárultam,de másképp nem tudtam megfogalmazni. Azoknak ajánlom, akiket nem visel meg a vérengzés és nem lételemük a romantika. Nem kifejezett horror, annak gyenge, de súrolja. De mindezek ellenére várom a második kötetet!^^

Jon Courtenay Grimwood: A pusztító angyal

Jon Courtenay Grimwood: The fallen blade
( A pusztító angyal )

 Velence, 1407. - A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak... Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik, valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is… Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között, ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz… 

         Ha jól emlékszem, először az IM-ben találkoztam vele. A bemutatás tetszett, a borító hangulata megragadott. Szóval nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb el fogom olvasni. Legnagyobb örömömre megkaptam karácsonyra. Mivel másnap utaztunk, különösen jól jött. Sajnos, ezúttal csalódnom kellett.  

         Mikor először feladtam, sokan biztattak, hogy folytassam, mert megéri. Nekik lehet, nekem nem. Lehet, hogy rosszkor kezdtem, hogy rosszkor folytattam és  még rosszabbkor próbáltam újra kezdeni, de nekem nem működött. Így bár mennyire is fájt, szakítottam ezzel a könyvel. Számomra nehezen követhető, helyenként lapos és időnként túl nyílt. (egyáltalán nem érdekel, hogy mi zajlik a főhős nadrágjában, sem vizelés előtt, sem máskor) Lehet, hogy ez képvisel igazi irodalmi értéket, de akkor én még éretlen vagyok. Egyszerűen nem álltam készen és mai napig nem érzem magam annak.

Az 1400-as évek Velencéje egy koszos, büdös, mocskos, elhanyagolt helyként jelenik meg, de meglepően élethűen. Üdítő volt, mikor nem a csatornában hömpölygő szennyvizet, hanem egy gyönyörű épületsort tárt elénk. A hullák látványa mindennapos. A története rengeteg szálon fut, ami csak nehezíti a megértést. A karakterek jellemfejlődése nulla. (már ameddig jutottam) Tycho változgat. Nem találtam olyan szereplőt, akivel azonosulni tudtam volna. Igazából a címet sem igazán értem: A pusztító angyal. Főhősünkben az egyetlen angyali az arca, de semmi más. Atilonak köszönhetően egy tökéletes gyilkos. Nálam akkor vágta el magát végképp, amikor egy ártatlan lány gerincét kitépte  Az eredeti cím: The fallen blade sokkal találóbb. A történet meglehetősen kegyetlen fordulatokkal van tele. Nem javaslom gyenge idegzetűeknek! Hogy jót is mondjak: viszont, ami tetszett, hogy korhő, tökéletesen ábrázolja a régi rendszerek működését. A csak látszólagosan uralkodó Marco és a mögötte álló nagyobb hatalmak viszonya, nagyon jól kidolgozott. 

       Az író érdekesen ötvözi a történelmet a fantasyval. Jól használja ki Velence adottságait, szinte természetesnek tűnnek az időnként felbukkanó boszorkányok, alkimisták. Nem tudom, hogy ha megjelenik a második kötet nem veszek-e erőt magamon és fejezem be az elsőt, de egyelőre nem tartom valószínűnek.    

 

Végzetes vonzalom

Az első fic

Hát ezt is megéltük. Itt volna az első bejegyzésem, ami azt tartalmazza, amit valóban megígértem. Sokaknak az volt a véleménye, hogy kissé vagy nagyon elvontra sikeredett. Lehet. De vannak ennél sokkal könnyedebb írásaim is. Talán nem ezzel kéne nyitnom. >.< Itt egy újabb tulajdonságom: soha nem választom a könnyebb utat! xD Miért is? Mert, csak. Szeretem a kihívásokat, hogy aztán vinnyogva adjam fel. Na nem! :)     

forrás: http://milky-return.deviantart.com/art/APH-UsUk-Anata-wa-Shiawase-198535471

 
Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: UsUk (Amerika x Anglia); egy kis FrUk-kal megspékelve (Franciaország x Anglia)
Korhatár: (No ezzel bajban vagyok. xD) Mondjuk, hogy PG-13.

Jellemzők: dráma, romantika, angst, deathfic
Rövid tartalom: Nem tudom, hogy hogy is kéne megfogalmaznom anélkül, hogy lelőjem a poént. Anglia érzelmi válságba kerül. Úgy érzi belefáradt a folytonos harcokba, hogy állandóan azzal küzdjön, aki mindennél fontosabb neki.

 Végzetes vonzalom

Végig pillantottam még egyszer az előttem fekvő tőrön. Gyönyörű fegyver: elegáns, vonzó, tekintélyt parancsoló, van benne valami elemi erő, épp ezért oly veszélyes. Ha nem vigyázunk, könnyen megsebezhet, vérünket onthatja, életünket veheti. Megbűvölve bámultam az acélpengét. Tudtam, mit kockáztatok, de akartam! Megérinteni, érezni, uralni vagy szolgálni. Szolgálni az erőt, a fegyvert, mely értünk készíttetett, de mégis ő ragadja el a lelkünket. Számtalan harcot megjártam már, ott voltam jó néhány nemzet, állam születésekor. Nyertem s vesztettem, sírtam és nevettem, építettem és pusztítottam. Egy voltam a Római Birodalom provinciái közül.

Életem a kezdetek-kezdetére nyúlik vissza. Most mégis egy gyermek tapasztalatlanságával figyeltem a tőrt. A tőrt, mely annyi mindenben különbözött a többitől, mely annyival veszélyesebb. A látszólag békés tárgyat, megannyi düh és gyűlölet uralta. Akaratlanul is az Amerikával folytatott nyomorult kapcsolatom jutott róla eszembe. Az a jeges gyűlölet, közöny, mely kék szemeiben ült, ha hozzám beszélt. Pontosan olyan volt, akár a fegyverek, bármikor készen állt ölni, a lelkem elragadni. Bármi az enyém lehetne, bármit elvehetek, csak ezt nem. Mondhatnám, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, de már akkor szerettem, mikor még az enyém volt. Mikor még leste minden szavamat, követte az útmutatásomat. De minden elromlott. Ő már nem volt az enyém és én kétségbeesve vágytam rá. Ez a tárgy csak megsebezhetett. Végighúztam ujjaim a hideg acélon. A viszontagságok tengerében megedzett pengén. Fájdalmas szisszenésem megelőzte visszaránduló kezemet. Hangtalanul bámultam a szétvált bőrt, lassan kiserkenő vérem. Nem volt ebben a fájdalomban semmi édes, semmi melegség. Nem finoman sajgott, hanem elviselhetetlenül kínzott. De nem is a kezemen keletkezett apró karcolás égetett, lüktetett, hanem a szívembe költöző kétség marcangolt. Keserű könnyeim eleredtek. Fájt, hihetetlenül fájt, de újra és újra akartam. Érezni akartam őt. A penge a húsomba vájt. Egyre mélyebbre és mélyebbre szúrtam. Mindegy volt, hogy mennyi és mekkora kínt okozott egyszerűen szükségem volt rá. Francis aggódva figyelte önpusztító játékomat. Néha kérlelt, könyörgött, hogy hagyjam abba, de nem tudtam, végül erőszakkal állt közénk. Gyűlöltem őt, gyűlöltem azért, amit tett. Gyűlöltem, mert törődött velem. Csókjai, aggódó, szerelmes szavai, mégis gyógyították sebeimet, de a szívemben tátongó űrt soha nem volt képes betölteni. Az űrt, mit te okoztál. Az állandó fájdalmak tengerén megváltást jelentő apró kis szigetemmé vált Francis. Ám a hullámok valahányszor elérték ezeket a partokat, mindig belemartak, újabb és újabb sebeket okozva nekem, nekünk.

Megragadtam a fegyvert és most valóban a nyakamnak szegeztem. Önként simítottam torkomra. Könnyeim végigfolytak az arcomon. Te vagy a végzetem! Te vagy számomra minden! Szeretlek! Miért gyűlölsz, Alfred? Remegő kezemben a tőrön összekeveredett a vérem és könnyeim. A könnyek, mik neked semmit sem jelentenek! Minden egyes megvető pillantásod, irántam érzett gyűlöleted megnyilvánulása egy kicsivel mélyebbre taszította a pengét. Te vagy a kés, ami minden egyes alkalommal megvág. A fegyver, mely csak kárt tesz bennem, de képtelen vagyok eldobni. Te vagy a tőr, melyet önként szorítok a torkomra. Mely olyan kínt okoz, mint semmi más, még sem tudok lemondani róla. Mert szeretlek! Nem számít mennyire fáj, ha érezhetlek, ha érdekellek még annyira, hogy fájdalmat okozz. Egyre jobban reszkető kezeim ellenére tovább taszítottam a pengét. Az eleinte cseppekben távozó vér, már szinte teljesen beszennyezte selyem ingem. Egy hang nélkül figyeltem, ahogy távozik belőlem az élet. A szoba lassú táncba kezdett. A kontúrok elmosódtak. Lélegzetem egyre lassult. Fájdalmaim elhalványultak. Nem éreztem semmi mást, csak ürességet. Minden egyes harcunk gyengített, minden egyes szavad megsebzett. Gyűlöleted alattomos méreg a számomra, mely lépésről lépésre terjedt szét a testemben. Mindig szerettelek, de az önzőségem ellenem fordított. Mindent sajnálok! A jelképes tőrt, mely csak képzeletben véreztetett ki, most igazi váltotta fel. Elvéreztem. Nem bírtam tovább. Te vagy a fegyver, mellyel túl soká játszottam és bár fizikai sebem soha nem keletkezett, lélekben kimerültem. Végtagjaim az utolsó erő is elhagyta. Ujjaim közül kicsúszott a régi kés, történelmi darab, halk koppanással ért földet. A pincében találtam. Nem hittem volna, hogy megtartottam. Amerikai a függetlenségi háború idejéről. Ajkaim fájdalmas mosolyra húzódtak. Minden akkor kezdődött. Az első igazi harcunk. Fáradtan csuktam le szemeim. A rám törő álmosság győzedelmeskedett. Nem tudtam és nem is akartam többé ébren maradni.

A beáramló napfény elveszett a foltokká sűrűsödő szobában. A testem kellemes melegség járta át és elnyelt a megváltó halál. Keringőm itt véget ért. Eleresztettem a „csodálatos” Élet kezét. Fehér ruhája számomra vakító volt, bántotta, valósággal marta a szemem. Cipője állandóan az én lábfejemet tiporta. Gyönyörű, kecses kezein található számtalan görbe karmát a húsomba vájta. Leírhatatlanul elbűvölő mosolya egy eltorzult vigyorra emlékeztetett. Fülembe suttogott szavai megrémisztettek. Szabadulni akartam tőle és tőled.