Áttörtek az óriások

  Már el se kezdek magyarázkodni. Itt vagyok megint, újabb fandommal. Egy darabig hősiesen ellenálltam, kucorgott a sarokban a macijával, de csak legyőztek. Szóval egyediségem bizonyítandó... Attack on Titan. Ami kissé ironikus, hogy egy anti Snk posztot látva vettem elő újra és nem értek egyet a vádakkal. De igyekezve kárpótolni olvasóim, két szösszel és ismét csak hatalmas ígéretekkel tértem vissza. Eilith nem tudja elkötelezni magát. De nem bírok nélkületek élni! Klinikai eset vagyok...

Fekete nap

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: nyomokban Usuk-t és Fruk-t tartalmazhat, de nem jellemző
Jellemzők: angst, történelmi dráma
Rövid tartalom: Amerika függetlensége több akadályba ütközött, s több katasztrófát eredményezett. De talán az egyik legmegrendítőbb az volt, mikor az amerikai ideiglenes (javítsatok ki, ha rosszul emlékszem) parlamentet, brit és kanadai lázadók egy csoportja, felgyújtotta.

Láncok 

Fandom: Attack on Titan
Párosítás: Erwin x Levi
Jellemzők: Shounen ai
Rövid tartalom: Először is előrebocsátom, hogy még messze nem értem a sorozat végére. ( Még most akarják meglincselni Eren-t az óriásformája miatt. Elméletileg most fog neki veselkedni elzárni a kaput.) Szóval se Levihez, se Erwinhez nem volt túl sok szerencsém, együtt meg végképp nem. A fichez is néhány fanart miatt jött meg a kedvem. Tekintsetek erre szárnypróbálgatásképpen! Leginkább az eddigi benyomásaimra támaszkodtam, a fanartok hangulatára. De a lényeg: Erwin bizonytalan. Egyfelől az állandó halálos veszély miatt, másrészt Levi érdektelensége. Fogalma sincsen, hogy milyen szerepet tölt be a férfi életében. Egy dologban biztos, hogy őt szüntelen az a bizonyos érzés gyötri.   

Boldog Újévet!

Egy újabb megkésett fic By Eilith. Jobb később, mint soha. Ezúttal visszatértem egy régi kedvencem.

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Usuk
Jellemzők: általános
Rövid tartalom: Nincs szörnyűbb egy félresikerült meglepetésnél. Ezt Arthur is megtapasztalja.
Amerika elég OCC lett. Nézzétek el nekem! Vagy sokkal inkább megszállta Francis szelleme. Több Usuk-ot fogok írni. Vissza kell szoknom.

Light

   Hát, a pénteki friss is itt volna, ha kissé megkésve is. Mostanában el vagyok csúszva mindennel vagy sokkal inkább lemaradva. Hamarosan kivégzem az Amer Hitét is. Ismét érdekes témát feszeget a könyv, de a címből kitalálható, hogy miről is szólhat. Váá.. Még most fejeztem be a péntekit és kezdhetem a kövit. >< Ráadásul vár rám további kettő szűkös határidővel felfegyverkezve. *sietve tovább áll inkább*

Fandom: Hetalia (?) HetaHP xD
Kereszteztem a Roxfortot az országokkal. (vagy inkább csak a karakterekkel) ><
Párosítás: Usuk
Korhatár: -
Jellemző: őő... general
Rövid tartalom: Francis légies mozdulattal lépett előre, szép arcán átfutottak az összpontosítás mással össze nem téveszthető jelei, majd kiadta a parancsot, mely az ő szájából inkább hatott a legédesebb szerelemi vallomásnak. Az elsuttogott szavak szabadjára engedték az őrzött, a világ egyik leggyönyörűbb állatát, a fehér tigris kecses mozdulattal szaladt keresztül a termen, hogy gazdájához visszatérve meleg dorombolás kíséretében bújjon a francia lábához, majd váljon semmivé. Francis lehengerlő mosoly kíséretében hajolt meg a tapsvihar hallatán, kék tekintetében a kihívás egyértelmű tüze égett,  mikor a zöldet megragadva fúródott az angoléba és az elsuttogott ige nem csak a védelmezőt szabadította el, de a kihirdettet párbajt is.

Az önzés ára

  Ígérem, hogy lassan növelem a vígjáték adagom és visszatérek a könnyedebb műfajokhoz, mostanában valamiért inkább a régi stílusom kívánkozik felszínre. *Vér, vér, vér és vér!!*
  Szóval itt volna legújabb karmazsinban *Eilith-féle állandójelző* gazdag művem. Kedvenc szerelmi háromszögemmel a főszerepben! *--* Megpróbálkoztam a Sweet Devil karakterekkel, de nálam inkább csak simán devil. Ajánlom Black és Virág figyelmébe! ;)  De Katie sem maradhat le a listáról!  Öljünk együtt heta szereplőket! xD (Avagy Anglia halálán nem tette túl magát.)


Az önzés ára


Fandom: APH, SweetDevil, elég AU
Párosítás: Alfred x Arthur x Francis
Korhatár: 12
Jellemző: angst, szereplő halála
Rövid tartalom: "A kristályos pajzs csilingelve tört darabokra. A szivárvány minden színében ragyogva hullott szilánkokra. A mennyet őrző kő tehetetlenül repedt szét. A tiszta ragyogás fáradtan sötétedett meg, szennyeződött be.A démon nevetve suhant át rajta. Szeme előtt egyetlen cél ragyogott, és akadályát már nem látta a beteljesülésnek. Egyetlen életért jött, egyetlen angyal feje hull ma a porba."
Egy szerelemi háromszög mindig valaki önzéséből fakad, vagy egy személyéből vagy kettőéből, de akár mind a hároméból is. Ám néha meg kell fizetnünk ezt az árat. Alfred lerója a tartozását, de Francis és Arthur nem voltak felkészülve ekkora árra, ám ez a törlesztés nem elkerülhető.

Ma végre az enyém leszel!

   Nem kicsit nyomott a hangulatom, ami remélhetőleg a ficen nem érződik. (nagyon) Ismét csak értetlenül ültem a Word előtt, mikor visszatérve a valóságba, elolvastam a saját agyszüleményem. Hatalmas mélységeket ezúttal sem tárok fel. Katienek azon siránkoztam, hogy nem tudok párost választani, hát.. >< Később sem sikerült.
   A Gyűlölj! valószínűleg kap egy II. részt, igyekszem tartani az első szintjét és lehet, hogy elkezdem a Busted című hosszabb lélegzetvételű alkotásom. Eredetileg az lett volna a mai friss, de látok benne fantáziát a folytatásra és szeretném jobban kidolgozni.




Szóval... Ma végre az enyém leszel!


Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Asakiku, Fruk, Uksey, Usuk
Korhatár: témája miatt 12
Jellemző: general, nem kifejezett shounen ai, de súrolja
Rövid tartalom: Amerika reszketve készül a konferencia végére, Francis elégedetten szemez a tükörrel és Japán végre erőt vesz magán. Ma Anglia az övé lesz!
Arthur végre döntött, tudja, hogy kit rendelt neki a sors, de az utolsó percig el lehet húzni az eredményhirdetést...

Family wars (szösz)

  Avagy eluntam magam a félévi kiosztása közben és a ránk szakadó hózuhatag magával ragadott. Egy röpke szösz a Face family szereplésével.

Fandom: Axis Powers Hetalia (már tényleg kéne valami új x)
Párosítás: leheletnyi Usuk + Franada
Jellemző: general
Korhatár: -
Rövid tartalom: Írni hosszabb lenne róla, mint maga a fic. A Face family tagjai ismét egymásnak feszülnek, de ezúttal új szövetségek is köttetnek.

Rainy day

   Egy osztálytársnőm minden előzetes figyelmeztetés nélkül rám nevetett és közölte, hogy független lesz tőlem. Nem tudtam mit kezdeni ezen kijelentéssel, de elfogadtam "kihívását". Egyetlen reményemet, szövetségesem pillanatok alatt maga mellé állította, így magamra maradva folytattam a harcot, de szabadsága azóta sem bizonyított! ;)
  Ezt a ficet Black Fairynek küldöm (aki Francis szerepében akart tetszelegni, ha még emlékszik rá xD ) Viráágnak ( alias Alfred :P ) és Katienek! (kíváncsi vagyok, hogy Alfred ezúttal jobban hasonlít-e az általa elképzeltre.)

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Usuk + Fruk
Jellemző: Angst + egy kis romance
Korhatár: szerintem nincs
Rövid tartalom: Ha magadra hagy, aki mindennél fontosabb, mérhetetlenül fáj, a kín szinte felemészt, de az idő gyógyír. Hegekkel és csalódottan, de felejtesz, legalábbis megtanulod elhinni, hogy már nem számít. Ekkor jön el a nem kívánt második lehetőség, hogy bebizonyítsa, hogy ez évek során nem lettél okosabb.

"A büszkeség rejtekében" és vakáció

        Két cikkben akartam írni, de nincs már időm. Nyaralni megyek, de előtte még kaptok egy frisset. Az EB kapcsán írtam, de mire végeztem vele, már nem az lett a hangsúlyos. Ez most nem olyan, mint a többi. Megpróbálkoztam a humorral több-kevesebb sikerrel. Ne keresetek benne mély mondanivalót. Ez most csak úgy jött. Néha ilyen is kell.

A büszkeség rejtekében

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk + egy kis UsUk
Szereplők: Anglia, Amerika, Franciaország
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: Boys love. Nincs tettlegesség csak utalások. ( Hát ismerjük Francist! ;)
Jellemzők: Romantika, dráma, humor
Rövid tartalom: A foci csak egy játék, mégis sokak számára maga az élet. Anglia évek óta nem tud nyerni és most sincs ez másképp. Műmosolyán, színpadias viselkedésén csak Franciaország lát át. Fel akarja csalni magához, de az angol elutasítja. Na és persze, ahol Anglia ott Amerika is. Ezen három ország találkozás, mint mindig, katasztrofális.
Kép forrása: http://www.blingcheese.com/image/code/78/levi+s.htm

"- Angleterre! - szólítottam meg halkan.
Mint egy meglepett vad, úgy rezzent össze. Hát eddig tényleg észre sem vett? Nagy, zöld szemei döbbenten csillogtak. Tekintete foglyul ejtette az enyémet. Az övében a bánat, a meglepettség és a szégyenérzet egy furcsa kombinációja csillogott. Kinyújtottam felé a kezem. Csak lassan, finoman, mintha attól tartottam volna, hogy ha túl gyorsan teszem, akkor elmenekül. Nem mozdult, kezeit továbbra is makacsul szorította. Fejét felszegve, megszakította a szemkontaktust.
- Nocsak, egy piperkőc vesztes. - vett tudomást a jelenlétemről. Vonásait azonnal rendezte. Újra a hűvös Angol királyság lett. - Ha gúnyolódni jöttél, akkor légy szíves kímélj meg! Gyönyörű és rendkívül sportszerű játszma volt. A népem büszke lehet ránk. Olaszország megérdemelte a győzelmet. - sietve tovább indult, - Délután megünnepeljük, hogy idáig eljutottunk!"

Végzetes vonzalom

Az első fic

Hát ezt is megéltük. Itt volna az első bejegyzésem, ami azt tartalmazza, amit valóban megígértem. Sokaknak az volt a véleménye, hogy kissé vagy nagyon elvontra sikeredett. Lehet. De vannak ennél sokkal könnyedebb írásaim is. Talán nem ezzel kéne nyitnom. >.< Itt egy újabb tulajdonságom: soha nem választom a könnyebb utat! xD Miért is? Mert, csak. Szeretem a kihívásokat, hogy aztán vinnyogva adjam fel. Na nem! :)     

forrás: http://milky-return.deviantart.com/art/APH-UsUk-Anata-wa-Shiawase-198535471

 
Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: UsUk (Amerika x Anglia); egy kis FrUk-kal megspékelve (Franciaország x Anglia)
Korhatár: (No ezzel bajban vagyok. xD) Mondjuk, hogy PG-13.

Jellemzők: dráma, romantika, angst, deathfic
Rövid tartalom: Nem tudom, hogy hogy is kéne megfogalmaznom anélkül, hogy lelőjem a poént. Anglia érzelmi válságba kerül. Úgy érzi belefáradt a folytonos harcokba, hogy állandóan azzal küzdjön, aki mindennél fontosabb neki.

 Végzetes vonzalom

Végig pillantottam még egyszer az előttem fekvő tőrön. Gyönyörű fegyver: elegáns, vonzó, tekintélyt parancsoló, van benne valami elemi erő, épp ezért oly veszélyes. Ha nem vigyázunk, könnyen megsebezhet, vérünket onthatja, életünket veheti. Megbűvölve bámultam az acélpengét. Tudtam, mit kockáztatok, de akartam! Megérinteni, érezni, uralni vagy szolgálni. Szolgálni az erőt, a fegyvert, mely értünk készíttetett, de mégis ő ragadja el a lelkünket. Számtalan harcot megjártam már, ott voltam jó néhány nemzet, állam születésekor. Nyertem s vesztettem, sírtam és nevettem, építettem és pusztítottam. Egy voltam a Római Birodalom provinciái közül.

Életem a kezdetek-kezdetére nyúlik vissza. Most mégis egy gyermek tapasztalatlanságával figyeltem a tőrt. A tőrt, mely annyi mindenben különbözött a többitől, mely annyival veszélyesebb. A látszólag békés tárgyat, megannyi düh és gyűlölet uralta. Akaratlanul is az Amerikával folytatott nyomorult kapcsolatom jutott róla eszembe. Az a jeges gyűlölet, közöny, mely kék szemeiben ült, ha hozzám beszélt. Pontosan olyan volt, akár a fegyverek, bármikor készen állt ölni, a lelkem elragadni. Bármi az enyém lehetne, bármit elvehetek, csak ezt nem. Mondhatnám, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, de már akkor szerettem, mikor még az enyém volt. Mikor még leste minden szavamat, követte az útmutatásomat. De minden elromlott. Ő már nem volt az enyém és én kétségbeesve vágytam rá. Ez a tárgy csak megsebezhetett. Végighúztam ujjaim a hideg acélon. A viszontagságok tengerében megedzett pengén. Fájdalmas szisszenésem megelőzte visszaránduló kezemet. Hangtalanul bámultam a szétvált bőrt, lassan kiserkenő vérem. Nem volt ebben a fájdalomban semmi édes, semmi melegség. Nem finoman sajgott, hanem elviselhetetlenül kínzott. De nem is a kezemen keletkezett apró karcolás égetett, lüktetett, hanem a szívembe költöző kétség marcangolt. Keserű könnyeim eleredtek. Fájt, hihetetlenül fájt, de újra és újra akartam. Érezni akartam őt. A penge a húsomba vájt. Egyre mélyebbre és mélyebbre szúrtam. Mindegy volt, hogy mennyi és mekkora kínt okozott egyszerűen szükségem volt rá. Francis aggódva figyelte önpusztító játékomat. Néha kérlelt, könyörgött, hogy hagyjam abba, de nem tudtam, végül erőszakkal állt közénk. Gyűlöltem őt, gyűlöltem azért, amit tett. Gyűlöltem, mert törődött velem. Csókjai, aggódó, szerelmes szavai, mégis gyógyították sebeimet, de a szívemben tátongó űrt soha nem volt képes betölteni. Az űrt, mit te okoztál. Az állandó fájdalmak tengerén megváltást jelentő apró kis szigetemmé vált Francis. Ám a hullámok valahányszor elérték ezeket a partokat, mindig belemartak, újabb és újabb sebeket okozva nekem, nekünk.

Megragadtam a fegyvert és most valóban a nyakamnak szegeztem. Önként simítottam torkomra. Könnyeim végigfolytak az arcomon. Te vagy a végzetem! Te vagy számomra minden! Szeretlek! Miért gyűlölsz, Alfred? Remegő kezemben a tőrön összekeveredett a vérem és könnyeim. A könnyek, mik neked semmit sem jelentenek! Minden egyes megvető pillantásod, irántam érzett gyűlöleted megnyilvánulása egy kicsivel mélyebbre taszította a pengét. Te vagy a kés, ami minden egyes alkalommal megvág. A fegyver, mely csak kárt tesz bennem, de képtelen vagyok eldobni. Te vagy a tőr, melyet önként szorítok a torkomra. Mely olyan kínt okoz, mint semmi más, még sem tudok lemondani róla. Mert szeretlek! Nem számít mennyire fáj, ha érezhetlek, ha érdekellek még annyira, hogy fájdalmat okozz. Egyre jobban reszkető kezeim ellenére tovább taszítottam a pengét. Az eleinte cseppekben távozó vér, már szinte teljesen beszennyezte selyem ingem. Egy hang nélkül figyeltem, ahogy távozik belőlem az élet. A szoba lassú táncba kezdett. A kontúrok elmosódtak. Lélegzetem egyre lassult. Fájdalmaim elhalványultak. Nem éreztem semmi mást, csak ürességet. Minden egyes harcunk gyengített, minden egyes szavad megsebzett. Gyűlöleted alattomos méreg a számomra, mely lépésről lépésre terjedt szét a testemben. Mindig szerettelek, de az önzőségem ellenem fordított. Mindent sajnálok! A jelképes tőrt, mely csak képzeletben véreztetett ki, most igazi váltotta fel. Elvéreztem. Nem bírtam tovább. Te vagy a fegyver, mellyel túl soká játszottam és bár fizikai sebem soha nem keletkezett, lélekben kimerültem. Végtagjaim az utolsó erő is elhagyta. Ujjaim közül kicsúszott a régi kés, történelmi darab, halk koppanással ért földet. A pincében találtam. Nem hittem volna, hogy megtartottam. Amerikai a függetlenségi háború idejéről. Ajkaim fájdalmas mosolyra húzódtak. Minden akkor kezdődött. Az első igazi harcunk. Fáradtan csuktam le szemeim. A rám törő álmosság győzedelmeskedett. Nem tudtam és nem is akartam többé ébren maradni.

A beáramló napfény elveszett a foltokká sűrűsödő szobában. A testem kellemes melegség járta át és elnyelt a megváltó halál. Keringőm itt véget ért. Eleresztettem a „csodálatos” Élet kezét. Fehér ruhája számomra vakító volt, bántotta, valósággal marta a szemem. Cipője állandóan az én lábfejemet tiporta. Gyönyörű, kecses kezein található számtalan görbe karmát a húsomba vájta. Leírhatatlanul elbűvölő mosolya egy eltorzult vigyorra emlékeztetett. Fülembe suttogott szavai megrémisztettek. Szabadulni akartam tőle és tőled.