David Brin: Dettó

"Al Morris magánnyomozó. Illetve az a helyzet, hogy több magánnyomozó egyszerre. Egy eldobható klónokkal, úgynevezett dettókkal teli világban él ugyanis. Az ő szakmájában az információ aranyat ér, és dettóit használja fel a begyűjtésre. Neki csak koordinálnia kell a feladatokat, amihez kulcsfontosságú, hogy minden új fejleményről tudjon.

Van azonban valami, amiről Al nem tud: megszületett egy technológia, mely ha a piacra kerül, az emberek egyszeriben fölöslegessé válhatnak. És így a régi álom a halhatatlanságról könnyen rémálommá változhat.

A Hugo- és Nebula-díjas David Brin futurisztikus thrillerje izgalmakkal teli, hajmeresztő utazás egy olyan világba, amelyből az embert saját másolatai szorítják ki."

The Raven Boys - Maggie Stiefvater

  Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.
  Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
  A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
  De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
  Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Bram Stoker - A fehér féreg fészke

"Adam Salton nagybátyja hívására Ausztráliából hazaérkezik Angliába, hogy átvegye örökségét, a családi birtokot. A fiatalember azonban már az első naptól kezdve különös eseményekkel szembesül: a helyi nobilitások egymás ellen intrikálnak, látszólag természetfölötti erőket is igénybe véve, a környékbeli jószágokat pedig kígyók tizedelik. És mintha ez nem lenne elég, egy legendás szörnyeteg is feltűnik, a Fehér Féreg, amely embereket is képes magával ragadni föld alatti odvába, ha megéhezik.

Bram Stoker, Drakula figurájának világhírű megalkotója újabb rémségeket zúdít a borzongani vágyó olvasó nyakába, de a regény első magyar nyelvű közreadásával nem csupán ijesztgetni szándékozunk, hanem tisztelegni is az ír irodalom klasszikusa előtt. Ha pedig a cím ismerősnek tűnik, az nem véletlen, mert a hazai mozik is vetítették a mű filmváltozatát, A fehér féreg búvóhelye címmel."

 Nagy izgalommal vettem a kezembe ennek a méltán híres írónak egy, elképzeléseim szerint újabb, csodás művét. Bevallom, hogy nem szeretem a horrort és sosem olvastam még ebben a műfajban, de most esélyt adtam a jeges borzongásnak. Vizuális típus révén könnyű meggyötörni. Ezt a könyvet igazság szerint nem én választottam, hanem nyertem, de a borítója hangulata megragadott. A remélt riadalom azonban elmaradt.
 A történet vezetése logikátlan. Néhol unalmasan bő-, máskor fájóan szűkszavú. Gyakran válik fárasztóvá és helyenként követhetetlenné. Az első 50 oldal elolvasásáért a lelkemmel fizettem. De ennek ellenére végigolvastam, úgyhogy tagadhatatlanul tud valamit az író.
 A fehér féreg "titokzatos" személye nekem már az első találkozáskor lelepleződött. Éppen, hogy nem sziszeg és nem tekeredik a főhős nyakára. A szereplők is kapcsolataik szintén nem igazán kidolgozottak. A legtöbbjük időtlen sablon és persze megjelenik az első látásra szerelem is.
 Volt benne egy-két értékelhető akciójelenet, de általában azt is nehezemre esett követni, és az esetek nagy százalékában teljesen logikátlannak éreztem a hősök tetteit.
 A rasszizmus megjelenése csak hab a tortán. Egyetlen szerencsétlen fekete jelenik meg a könyvben,akinek.. Akinek nem is tudom, hogy mi volt a szerepe. Kiugrasztotta a férget a bokorból, de sokkal többet vártam a karaktertől. Állandó felbukkanásai, kéretlen megjelenései és magánakciói egy veszélyes valakit, izgalmas ellenfelet sugalltak, de elvérzett, mielőtt tehetett volna valami  érdemlegeset is. Egy kérdésem volna az íróhoz. Mit tett ez a szerencsétlen, hogy ilyen megvetést érdemelt? Elismerem, hogy nem volt a szereplők csúcsa, hogy nem kevés jellemhibája volt, de a környezte semmibe vette. Első  pillantásra alantas állatnak titulálták minden kézzelfogható ok nélkül. Számomra ez rendkívül kiábrándító volt. Mondanám, hogy ez volt az akkori kor mentalitása, de olvastam ugyanilyen időszakbeli könyveket és meg kell állapítanom, hogy nem ez a természetes.
 A párbeszédek szerintem kidolgozatlanok és életszerűtlenek. Vagy nem is a párbeszédek, hanem a viszonyok. Mindenki boldog és mindenki mindenkit szeret. Két perc alatt apává és fiúvá válnak, szeretetük határtalan.. kérlek.. A féreg létezését pedig minden kérdés nélkül tudomásul vesszük és hiszünk benne.
 A végső jelenet vitte a prímet, annyi küzdelem és várakozás után a féreg a kezünkbe adja a megoldást. Az volt az érzésem, hogy az író megunta. Oly sok harc után az a dög gyakorlatilag fogja magát és megpusztul. Nem mondom, hogy fölöslegesen harcoltak, hogy Adam előkészületei nem segítették ehhez hozzá, de annyira fölöslegesnek éreztem az egészet. ><
Az én tetszésemet nem igazán nyerte el, de aki szereti a töménytelen történelmet, bevállalós kígyókat és tökéletes családokat, azoknak figyelmébe ajánlom!^^ Egy pozitívuma van. Mindezek ellenére végig akartam olvasni és tudni a végét. o.O Hogy miért? Magam se tudom, de az utolsó percig együtt voltam a főhősökkel. Csak ne bánnám így utólag..    

Duncan Shelley - Amer Hite III.

    A múlthét végén volt szerencsém a "Támad a Mars!" című csodához (csak erős idegzetűeknek), de azóta mintha kísértenének a földönkívüliek. ><  A héten legalább három hasonló jellegű filmbe botlottam, álmomban megismerkedtem a világ leghelyesebb brit férfiával, aki töredelmesen bevallotta, hogy nem ember, és most ez a könyv is!! xD

Információik szerint huszonegy 

idegen faj képviselői várják őket. 

Elég egy rossz szó, egy félreérthető 

mozdulat és elszabadul a pokol. 

A pokol... 

Micsoda szó! - gondolta a kapitány. 

Legalábbis annak fényében, hogy 

nemrég kiderült, hogy nincs Isten. 

 
    Még az első kötet a jelenben és a középkorban, addig a második végig a múltban és végül ez a jövőben játszódik.  Az emberiség végleg maga mögött hagyja a Földet és a Galaktikus Kereskedelmi Központ felé veszi az irányt, mely további huszonegy idegen fajnak ad otthont. Nem kicsi az izgalom és még nagyobb a feszültség. Ami azonban igazán foglalkoztatja a vezető réteget, hogy fejletlenek, visszamaradottak vagyunk.
   Az idegenek bebizonyították, hogy az általunk Istennek nevezett jelenség csodái, puszta fizikai törvények segítségével előidézhetőek.
   Az emberiség egyik legnagyobb hibájává és főmegosztójává a vallás válik. Felvetődik a kérdés: ha nincs Isten, akkor miért létezik az egyház? És miért van annyiféle? A "Föld 2" űrhajón hatalmas felháborodást vált ki az a kezdeményezés, mely eltörölné a gyülekezeteket. A helyzet hamar elmérgesedik, lázadások, forrongások törnek ki.
   A könyv a vallás lényegét latolgatja, a több ágazat közös gyökereit, hogy mennyit szenvedett az ember a hit adta fegyverek miatt vagy mit köszönhet neki. Számtalan érdekes kérdés vetődik fel és bár jómagam megkeresztelve sem vagyok és nem is vagyok hívő,  időnként mégis mélyen egyet tudtam érteni a vallási vezetőkkel.
  Ismét csak megjelenik Norman és visszaköszön az első kötet első jelenete. Ezúttal is mint festő jelenik meg, de a diplomata hivatással kiegészülve.
  Nagyon megragadott, ahogy a "Föld 2"-ről ír, az azon kialakított mesterséges élettérről. Főhősünk személyes kedvence a francia negyed, mely a legkellemesebb és legéletszerűbb lett. Gyakran reggelizik vagy tölti itt szabad idejét. De ez most mindegy is :)
  Számomra nagy élmény volt ez a könyv és nagyon megfogott a elkötelezett hívők hűsége, de a tudósok eltántoríthatatlan magatartása is. Mindkét oldalnak megvannak a maga értékei és én nem tudtam egyértelműen állást foglalni. Na jó, talán inkább a fehér köpenyesek brigádja vonzott. ><

  A hétvégén még lesz egy fic, nem ezt szánom a frissnek. (Vagy nem csak ezt.) De egyelőre a fic felkerülésének időpontja rejtély előttem is. Tanulnom kell és programom is van, a frontok pedig tönkretesznek. Titeket nem zavarnak? Én gyakorlatilag elkezdtem lekapcsolni. Lassan koffein függő leszek xD Bár nem vagyok igazi kávés, halálra cukrozza szegény fekete levest és még így is a hányingerrel küszködve issza meg. A teámat akarom! xD

Duncan Shelley - Amer első halála II.

   Egyetlen bajom ezekkel a könyvekkel, hogy miniregényrévén nagyon rövidek. ><  Az első kötet ( Amer tánca) 72 oldal, még a második szintén 72. Ezt egy jobb napomon együltömben kivégzem. De hát beosztani is meg kell tanulnom egyszer.

Még mindig a világ

pillanatnyi állását figyeled, 

hogy kihasználhasd, 

ha kedvező neked, 

és elfuss, ha nem. 

Én nem figyelem a világot, 

hanem a világ figyel engem. 

Én döntök, és vállalok mindent, 

ami ezzel jár. 

   

    A második kötetben Norman már nem jelenik meg. Illetve aki olvasta az elsőt azt tudja, hogy voltaképp végig jelen van. Ezúttal a 10. századi Angliába nyerünk betekintést. Megismerjük Amer jellemfejlődésnek nehéz és rögös útját. Ezen belül is a szerelemi élete kerül előtérbe. Megjelenik  Rilyna, a tökéletes, kedves és csodaszép leányzó, aki a legtöbb fájdalmat okozza fősünknek, de a legédesebb fájdalmait is egyben. Bejön a képbe Metnor, a rivális.
   Az író ezúttal az emberek elfogadását, a saját énünk felfedezését és a világ, a problémáink leegyszerűsítését tanítja nekünk. Amernek újra és újra csalódnia kell, hogy ráébredjen az egyszerű igazságokra, az igazságra, mely ott van mindenki orra előtt, látni mégis képtelenek vagyunk. Néhány leckében foglalja össze Aeshma-Daeva ezeket a nagy igazságokat.
  Az Amer szerelmei életében bekövetkező tragédiák, problémák annyira hétköznapiak, hogy valóban bárkivel előfordulhat. Az igazi baj az, hogy a hibás megállapítás miatt nem látja a valódi eseményeket, ezért képtelen megmenteni kapcsolatát. Ha végigolvasod, megtudod, hogy mire is gondolok ez alatt! Érdemes időt szánni rá, hihetetlen tanulságot tár elénk. Mennyire másképp tudja látni ugyanazt a dolgot két ember, akik a világon egymást szereti a legjobban. A kimondatlan gondolatok okozzák a legtöbb problémát. 

Duncan Shelley - Amer tánca I.

   Ezer éve nem írtam könyvkritikát, pedig olvastam. De most visszatér ez a rovat még pedig Duncan Shelley-vel. Shellye egyik híres sorozata A varázsló útja. Tudtommal hat kötetből áll, amiből nekem meg van öt, de már keresem a hatodikat. Az őszi con fanfiction pályázatán elnyert közönség díjam része volt ez a sorozat. Beismerem, hogy előtte még csak nem is hallottam erről az íróról, de gyorsan a kedvenceim egyike lett.

     Nézz meg egy embert -

  ott térdel a körülmények előtt. 

   Nézz meg egy varázslót - 

ott térdelnek előtte a körülmények. 

  Shelley stílusa célirányos, nem igazán hisz a hasonlatok erejében, mindent egyszerűen, nem túlbonyolítva tár az olvasó elé. (tökéletesen az én stílusom ellentéte.)
  A mű nekem eleinte a sablonok fárasztó halmaza volt, de nem hagytam abba és nem bántam meg. Bár szerintem az eleje elég életszerűtlen, de a végére mondjuk, hogy értelmet nyer. Az élet hihetetlen igazságait tárja elénk a miniregény. Sok helyen nagyon elgondolkodtatott és még több szituációban ismertem magamra.  Bárkinek bátran javaslom! Könnyen emészthető és igen csak elgondolkodtató mű!
  A főszereplő Norman Trickey festőművész. Az élete könnyű, mindene megvan csak a problémák maradtak ki belőle. A történet egy luxushajón játszódik, ahol főhősünk számtalan ember hitét adja vissza apró mesékkel, melyek főhőse Amer. Amer a brit, erőtlen varázsló, aki ráadásul bolond. Annyit tanult az életről, annak ellentéteiről, hogy már nem hisz neki. Teljesen elveszti józan eszét. Végül elhatározza, hogy eladja a lelkét ezer év boldogságért. De a bűbáj nem működik, az áhított démon nem jelenik meg. Annyira elkeseredik, hogy megválik az üdvösségétől mindössze egy másodperc boldogságért! Amer története igazán itt kezdődik el. Hogy találja meg a saját értékeit, hogy válik nagy varázslóvá és miként lesz az élet játékszeréből, annak ura. Számtalan szereplőt ismerünk meg: Melinda Jonest a divat cégvezetőnőjét, Williamet, a megvadult skót vezetőt és Anna Charont a francia szépséget.
 " Amer úgy döntött, hogy viszonozni fogja Anna érzéseit, és szerelmes lesz belé.
   És hogy miért? Hogy miért legyen szerelmes egy hatalmas varázsló egy emberlányba?
   Mert az jó.
   És néha ennyi elég"
Úgy tervezem, hogy végig veszem A varázsló útját és minden kötetről írok pár sort. Nekem a szívemhez nőtt ez a történet. Amer szétszórt, szerethető figura. Erejére rátalálva kegyetlenné válik, de a gyengédséget megismerve maga is hamar

Charlaine Harris: True Blood

 Charlaine Harris: True Blood 

Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve. „Anita Blake rajongói imádni fogják” – Publisher’s Weekly „Pikánsan pokoli” – Dallas Morning News



         Nos, ez gonosz dolog tőlem, de nem fogok a sorozat egyes köteteivel külön-külön foglalkozni. Az első kettőt olvastam el és a harmadikat feladtam a felénél.
         A borítok általában egyszerűek, lényegretörőek és esztétikusak. Három szín dominál: a fehér, a fekete és a piros. Ami meglepő és bizonyítja, hogy valamit igenis tudnak, hogy bár a fehér általában az ártatlanságot és az életet jelképezi, itt mégis a halált és élettelenséget sugall. Az első köteten megjelenő vörös rúzst irigylem. :D Black, ajánlom figyelmedbe! xD Hát gyönyörű ez a szín? No de mindegy is.

      Az alaptörténet itt se lenne rossz. Kifejezetten tetszett, a megfogalmazások igényesek, élvezhetőek. A hasonlatok gyakran mosolyt csaltak az arcomra. A szereplők viszont itt is elég sablonosak. A főhősnő (hős?) Sookie az istenháta mögötti Bon Temps-ben tengeti meglehetősen átlagos életét. A leány legnagyobb és egyetlen pozitívuma, hogy csinos. Egyébként egy tanulatlan, buta liba. Bill a rejtélyes vámpír, akinek ugye bár sötét és fájdalmas múlt áll a háta mögött, persze egyből magával ragadja a lány.. a lány jelleme. (?) Ezt még végig kell gondolnom. xD Ott van még Jason a perverz báty, aki mindig rosszba szeret bele. Sam, Sookie főnöke, is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. De Eric sem maradhat ki a sorból, a szerelmi háromszög ( vagy sokszög?) negyedik csúcsa. A gonosz, egoista, beképzelt, gátlástalan, de helyes és kő gazdag vámpír vezető. Aki persze még véletlenül sem kedveli Billt és különleges tehetséggel tudja a vérnyomását az egekig feltornázni.
      Soha nem tudtam ezzel mit kezdeni. Három teljesen eltérő személyiségű pasi, de mind ugyanabban a nagy szájú, elesett pincér lányban találja meg az igazit. Hogy a hárem többi tagját már ne is említsem.
Nálam a könyv a "pornóhorror" kategóriába került. Ha főszereplőnk éppen nem vízszintesben múlatja az időd, akkor patakokban folyik a vér. Sookie 28 éves és még szűz, ami szép dolog is lenne, ha most nagy hirtelenjében nem szeretné behozni az eddig elvesztegetett időt. Az erotikus jelentek olyan hosszúak és részletesek, ami engem már undorított. Értem én, hogy Amerikában most a nyers őszinteség és a kendőzetlen igazság a divat, de miért ebben a formában? xD Ami igazán zavart, hogy Sookie-t senki nem világosította fel, hogy ha van valakink, akit elméletileg szeretünk, akkor érdemes visszatartani állatias ösztöneinket. Vagy legalább ne csalja meg mindenkivel! Nem tudom, hogy hogy lehet mindenkit vonzónak találni. Lehet, hogy prűd nagymama világnézetével rendelkezem, de mellettem megismerte volna az erényöv hátrányait. De az is lehet, hogy Amerika összes férfi állampolgárát, aki bírt valami vonzerővel, azt száműzték ebbe a porfészekbe. Sookie lenne az áldozat? xD
       A természetfeletti felhozatal is igen jó. A vérpumán, tündéreken és vámpírokon át, mindent megtalálsz az alakváltók és istenekig! A vérpuma ugyanaz, mint bátyja a vérfarkas, csak itt a puma az alapállapot. Már vártam az unikornisok nagy belépőjét is. Ha jobban utána járunk a dolgoknak, lehet, hogy a húsvéti nyuszi is egy perverz! :O Már várom, hogy megjelenjen, mint a Playboy megalkotója. De lehet, hogy a Mikulást is megtalálnánk az egyik útmenti bokorban a Fogtündérrel.
      A történetnek van egy kis a "nyúl viszi a puskát" utánérzete. Az emberek ugyanis üldözik a vámpírokat a vérük miatt! xD Az élet iróniája, hogy a "V" az egyik legkeresettebb drog.
Ami szintén aranyos, hogy az egész lényege az lenne, hogy a vámpírok és emberek békésen élhessenek egymás mellett. Egy kezemen meg tudnám számolni az erre törekvőket. Viszont a fordulatok valóban meglepőek voltak.
      Akik kedvelik a buta, de szép lányokat, azok szemében korszakalkotó a mű. xD Elnézést kérek a könyv kedvelőitől, de nekem csalódást okozott. De bátran ajánlani merem azoknak, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött, elméletileg szerelemmel megspékelt fantasykat! Engem kifejezetten irritált, hogy mindenki lát valamit Sookie-ban ( amit én nem ), és mindenki belezúg és csak én pofára. xD A legutolsó információm, hogy a sorozat 11 kötetből áll.

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

A Nap fénye elhalványult,

a Földre örök sötétség borult,

a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.

A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!

      Ezúttal is csak lézengtem a sorok között, egyik könyvet tettem vissza a másik után.  Igazság szerint csak úgy választottam. Futólag olvastam az ajánlót, jóformán fel sem fogtam, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy meg kell vennem.

      A borító érdekes. A megjelenő ábrák megfogtak, bár kicsit sokallom. A maszk és a toll, nekem már önmagában is elég. Értem mire utal az óra, de már nem tettem volna rá. Bár az is szép és igényes.
      Nem csalódtam. A történet jól érhető és logikus felépítésű. Bár néha összezavart egy-két dolog az időutazással kapcsolatban. xD Ennek ellenére nagyon tetszett és rég találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire megfogott.
      A karaktereket hamar megkedveltem és Kate-tel is azonosulni tudtam. Casimir szimpatikus volt és eredeti. Tetszett, hogy a legtöbb általam ismert férfi főhőssel szemben meg volt a maga véleménye és igenis életszerűen viselkedett. Payton hamar a kedvenceim egyike lett a maga bunkó viselkedésével együtt. Nekem valahogy volt egy olyan érzésem, hogy vagy Hale vagy Payton komoly gondot fog még okozni. Hogy igazam lett-e? :D Olvasd el! Megéri!^^

      Kirívó hibákat nem leltem, bár egy idő után annyira beleéltem magam, hogy ha képembe ordított volna sem tűnik fel. xD Amit érdekesnek találtam, hogy Casimir kapcsán gyakran találkoztam, ezzel a kifejezéssel: erős férfikéz. Aztán később a többieknél is megjelentek a következő szavak: férfihomlok, férfiujj, férfitest, férfiajak, férfiillat, férfiarc, férfilenézés, férficsípő. Néha úgy éreztem, hogy túlságosan erőltette, hogy nem tudta, hogy fejezze ki. Ez időnként vagy zavart vagy csak mosolyogtam egyet. De lehet, hogy ez csak nekem fura!

    A visszaemlékezések nagyon jól kapcsolódtak a jelen történéseihez, nem voltak zavaróak az ugrások. Szépen, fokozatosan ismertük meg a kolónia mindennapjait. Annyi, hogy kicsit többre is kíváncsi lettem volna a fönti vámpírok életéből, hierarchiájából. A fordulatok meglepőek és nem kiszámíthatóak. Egyáltalán nem az lett a vége, amire számítottam. Az író különleges tehetséggel rendelkezik az események megbonyolítása terén. Nem csak Kate volt túl naiv, de én is. xD Nem akarom lelőni a poént, de külön díjazom, hogy nem varrt a nyakunkba egy újabb "kilátástalan" szerelmi háromszöget. Az elején rettegtem, hogy a Hale iránti testvéri szeretet, mikor csap át másba vagy Payton kinövi az óvodásvirtust és szerelmet vall. ( Bár Payton miatt még most sem vagyok nyugodt xD)  
   Egy szó mint száz, tényleg nagyon tetszett! :) Csak ajánlani tudom a fantasy kedvelőinek! Amire viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a könyv hátulján fel is tüntették, hogy csak 16 éves kortól ajánlják, és nagyon is igazuk van! xD Szinte soha nem foglalkoztam a figyelmeztetésekkel és gyakran az az érzésem, hogy csak a biztonság kedvvért írják ki, de ebben az esetben valóban van benne egy-két számomra gyomorforgató vagy megrázó jelenet. Ami igazán büszkévé tesz, hogy kivételesen magyar írónőről beszélhetünk! Már nagyon várom a második kötetet!

Lauren Kate: Torment

Lauren Kate: Torment

(Kín)

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

        Bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul tetszett a Fallen, azért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit lehet még ebből kihozni és, mi lesz Luce és Daniel sorsa. Tavaly szeptemberben egy osztálykiránduláson fedeztem fel egy pozsonyi könyvesbolt kirakatában. Akkor olthatatlan vágyat éreztem, hogy megszerezem. Sikerült! Egészen pontosan múlthét vasárnap! xD A borító ez alkalommal is magáért beszél. 

        Amit érdekesnek találtam, hogy az első köteteben Luce egy koszos, szörnyű nevelőintézetben élt. Mintha ezt akarta volna ellensúlyozni az írónő, most egy csodálatos, álomszerű iskolába helyezte át.( Ami persze nem meglepő, ha a pasid egy kő gazdag, több ezer éves, befolyásos angyal.) 

        A kötet pozitívuma, hogy sokkal eseménydúsabb volt az elsőnél. Bár ennek is voltak számomra unalmas részei. A történet vezetése időnként logikátlan volt.
        Az új karakterek jól illeszkedtek az eddigi sablonos felhozatalhoz. Itt sem találtam semmi egyediségre való törekvést. Ha már angyalok, akkor természetesen a nefilimek is képviseltetik magukat.
        Steven & Francesca: szokásos démon és angyal páros. A személyiségük is elég jellegzetes.

        Jasmine & Dawn: A nem kicsit túlpörgött páros. xD Defekt duó. Mindenért rajonganak, minden programot ők szerveznek és persze ők fogadják be először Lucet.

        Shelby Sterris: A minden ok nélkül gorombáskodó szobatárs. Aztán persze megtörik a jég. De ő tartogat még további meglepetéseket.

        Miles Fisher: A srác, aki rettentő kedves és megértő. Annyira tudtam, hogy csak a baj lesz vele. ><

Ami kiábrándító, hogy azt eddig is sejtettem, hogy Luce nem egy észlény, de ebben a kötetben a maradék kételyeim is eloszlatta. Egyszerűen képtelen megérteni Danielt, amit eleinte meg is értettem, de később már csak fárasztott. Persze zavarta, hogy nem avatta be szinte semmibe, ez idáig oké. De a kézenfekvő dolgokat is képtelen volt felismerni. A válasz néha annyira adta magát! Nem látta a fától az erdőt. Meg sem próbálta megérteni a fiút. A kapcsolatuk néhány periódusra osztható, és ezek sorrendje változott. 

1) Daniel hiányzik                     1) Daniel hiányzik                      1) Daniel hiányzik

2) Egymás nyakába borulás       2) Veszekedés                             2) Veszekedés

3) Orrvérzésig veszekedés         3) Egymás nyakába borulás       3) Egyikük lelép

4) Egyikük lelép                        4) Ismét veszekedés

                                                   5) Egyikük lelép

Ezt lehetne a végtelenségig csereberélni. (és tovább) Mikor az a szerencsétlen srác megjelent (saját szabályait megszegve), már tudtam hogy megint jól összefognak veszni.
        Alig hevertem ki a Cammel való kavarását, ismét a nyakunkba sóztak egy szerelmi háromszöget. Ez a húzás már szinte fájt. A csók sem maradhatott ki, amit persze Daniel páholyból nézett végig. (itt már komolyan sajnáltam ><) De ha harmadikban és jön egy újabb fiú, én befejeztem! xD A kapcsolatuk nem haladt sehova. Vagy éppen a cukormérgezéstől szenvedtem vagy reszkettem, hogy milyen hülyeségen bírnak még összeveszni.
       A kitasztítottak  jól sikerültek és jó néhány fordulatot köszönhetünk nekik. Itt is felfedeztem egy logikai bukfencet. Ezek a sehova sem tartozó lények vakok. Semmit sem látnak így más érzékszerveikre támaszkodnak. Dawn külsőre kiköpött mása Lucenek. Egy sikertelen kísérlet után, elrabolják Dawnt Luce helyett! A hasonló külsővel magyarázzák a dolgot. Egy kérdésem volna: Akkor ezek most vakok vagy nem??? xD
     Számomra ez a kötet is túl kiszámítható volt és időnként lapos. Danielt rettenetesen sajnáltam az elkövetett hibái ellenére. Képtelen vagyok azonosulni Luccel. De az írónő mégis tud valamit, mert valószínűleg a harmadikat is meg fogom venni. xD Ha minden igaz a Passion most novemberben fog megjelenni, de már nem nagyon hiszek benne.

Lauren Kate: Fallen

Lauren Kate: Fallen
(Kitaszítva)

 

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet. 

       Nem tudok túl sokat írni, mert elég régen olvastam, de igyekszem feleleveníteni az élményt. A borító ismét csak szerelem volt első látásra. Gyönyörű. :) Órákig el tudnám bámulni. Valamelyest vissza is adja a könyv hangulatát.

       Az alapötlet magával ragadott és valami igazán meghökkentőt vártam. Hát sikerült. De nem mindig jó értelemben. Vegyes érzelmekkel emlékszem rá vissza. Nem mondhatnám, hogy egy jól megszokott fantasyt kaptam. Az első kb. kétszáz oldalig azt hittem, hogy valamit elírtak. Egy, mondhatni, majdnem teljesen átlagos lány életébe nyerünk betekintést. Aztán belógatták a mézesmadzagot, hogy abban a pillanatban, mikor ráharaphatnánk, el is ránthassák. Ám ezzel nem is lettek volna nagy bajaim. Viszont nem bírtam rájönni, hogy az írónő szed fogalmazásgátlót vagy a fordító volt nagyon béna, de egyes mondatok után a hajamat téptem. A nyakatekert, túlbonyolított vagy éppen száraz és egyszerű, majdnem értelmetlen szerkezetekben veszett el a lényeg.
      A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-"  Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
     Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
     A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
     Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
     Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!"  Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb.  xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
    Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
    Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

 Az Élet Lángja különleges fantasy. Izgalmas, mint egy vérfagyasztó krimi, és lenyűgözően látványos, mint egy 3D-s mozifilm. Titkokkal teli krónika szerelemről, barátságról, hatalomvágyról és az eszmék iránti hűségről. Három tizenöt éves fiatal életét egy csapásra felforgatja néhány rejtélyes és aggasztó eset. Kérdéseikre egy kivételes professzor ad választ, aki ráébreszti őket a hihetetlen igazságra: egyikük angyal, noha nem tud róla. Sőt, azt sem sejti, hogy a szívében őrzi az Élet Lángját, az univerzum irányításáért felelős, két Alapvető Létező egyikét. Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében? És mi lesz a sorsa? A fiatalok hamarosan valóságos hajtóvadászat közepébe csöppennek, majd két különleges teremtmény ejti rabul őket. Nem sok idő telik el, és mindannyian egy másik dimenzióban találják magukat, Sefirában, az angyalok csodálatos völgyében. Itt végre kiderül, melyik fiatal hordja magában az Élet Lángját, és Sefira vendégei osztoznak az elbűvölő angyal, Unika különleges sorsában, aki önfeláldozóan harcol az emberiség javáért. Az egymást követő, váratlan események és izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok az Adlivunhoz vezetnek, a megjósolhatatlan és bizonytalan kimenetelű mitikus harchoz, amelyet a Jó és a Rossz vív egymással. 

      Szokásos sétám róttam a könyvesboltban, mikor rátaláltam erre a csodára. A borító első pillantásra magával ragadott. Gyönyörű és van egy megfoghatatlan hangulata. Pár perc gondolkodás után a kosárban kötött ki.  A benne található térkép és ábrák külön meglepi volt. Bár a gimiben, mikor kézről-kézre járt, jól kiröhögtek. -.-" Szóval nagy sikere volt. xD

      Egyetlen problémám ezzel a könyvel, hogy a csoda a borítónál véget is ér. Egy tapasztaltabb olvasó számára nem rejt semmilyen meglepetést. De lehet, hogy a kezdőknek sem. A történet a könyv elején két szálon fut, amivel nem is lett volna problémám, ha nem ugrálnánk ész nélkül. Ha egy pillanatra elbóbiskoltam csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. xD Nem lett volna semmi baj a váltásokkal, ha ésszerűbben követik egymást vagy hosszabb jelentek után. "Látványos, mint egy 3D-s film." Az biztos, hogy mindent megtett az író, ennek érdekében. Tele vágta az egészet töltelék mondatokkal, ami helyenként nagyon is zavaró. Bár piros pont a térképért, mert nagyban segítette Sefira elképzelését. A szereplők sablonosak. Én személy szerint hülyét kaptam Unikatól. Formális karakter, nélkülöz minden önállóságot. Okos, gyönyörű, bölcs, erős, de mégis gyengéd és megértő. A megtestesült tökéletesség. Még a vezetőjük is a lába előtt hevert! Itt jegyezném meg, hogy az angyalok olyan külsőt vesznek fel, amit akarnak! A sastól kezdve a gyíkon át bármit magukra ölthetnek. Mi nekik egy kis igazítás itt-ott? xD  Lásd Nishida. (Egyébként nekem ő volt a kedvencem.^^) A karakterek sablonosak, a történesek kiszámíthatóak. Mi is lett volna a nagy kérdés? "Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében?" Már az elején elmondják, hogy a mi tökéletes Unikánkból két gyermek lett: egy fiú és egy lány. A lány Sefiraban van... Nos akkor? Mi itt a nagy kérdés? xD A három fiatalból egy rögtön kiesik. Az író ráadással azzal is kezünkre játszik, hogy rögtön Joeval kezd foglalkozni. (Hogy már a könyv elejében lévő képet ne is említsem.)  Szóval számomra ez egyáltalán nem volt kérdés. A történetben persze számtalan árulás is bekövetkezik. Amik már az elejétől megjósolhatóak voltak. A pedofil gyanús prof volt a karakterek csúcsa. xD Hogy reagálnál a kövi helyzetre? Megjelenik egy vad idegen és közli, hogy angyalok igenis is léteznek. Sefiraban élnek és van egy bizonyos ki választott, akinek a szívében van az élet lángja. És ez lehet, hogy te vagy!!!  De biztos, hogy hármótok közül az egyik!! Nos, én valószínűleg melegebb éghajlatra küldeném, de minimum kiröhögném és figyelmen kívül hagynám szegény debilt. Főhőseink ezzel szemben már be is ültek a kocsijában és irány az isten háta mögötti kis hétvégi ház.
Ahol persze éttermeket megszégyenítő kiszolgálásban részesülnek. Ami még kérdéseket vetett fel bennem az Unika és Unikó kapcsolata. Ez nem vérfertőzés? xD Azt se nézik jó szemmel, ha az ember a saját testvérével kavar. De mi van ha saját magával teszi??? xD A végső harcba már bele sem megyek. A kimenetele az, amire számítasz.
     Azért vannak a könyvnek érdekes pontjai is. Erős idegzetűeknek ajánlom. Fantasy szintjén elmegy. Ne keressünk benne életszerűséget és tökéletes!

 

 

Sarwat Chadda - The devil's kiss

Sarwat Chadda - The devil's kiss
( Az ördög csókja )

A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye? 

          Szintén karácsony előtt kezdtem szemezni vele és A pusztító angyallal együtt kaptam meg. Bár meg kell hagyni a borító igenis látványos, de inkább a bemutatása fogott meg. Maga sem tudom, hogy miért. Pláne, hogy az író egy korábbi művét sem olvastam, ha van egyáltalán. xD Olvasás terén elégé csapongó vagyok. Nincs egy bevált író. Általában a könyvesboltba is úgy megyek be, hogy fogalmam sincs, hogy mit is akarok. Mindig a pillanatnyi hangulatom győz. Ezzel már jártam nagyon jól is és nem annyira. xD

        A borítok között nem igazán tudnék választani. Mind a kettőnek meg van a maga hangulata. Olyan mind a kettő, mintha kiragadták volna a regény egy egy momentumát. Még a magyar, a történet elejére emlékeztet, úgy a másik a közepére és a végére. Az első, a hátoldalon feltüntetett szöveg hintázó kis fiúját idézi fel bennem a kihalt, misztikus környékkel. A második az építkezésen zajló harcok élményét ébreszti fel. 

        A történet érdekes, összetett. Jól ötvözi a történelmet és a fantasyt. A karakterek viszont nem igazán fogtak meg. Nem mondanám, hogy gyengék, de valahogy nem is az igaziak. A rend tagjait alig ismerjük meg. A főhősről megtudunk egy-két dolgot, de az ő esetében meg eltúlzottnak éreztem az ő "lázadását". Viszont Michael megragadott. Bár az író gyakorolhatná a ködösítést. Amikor megjelent a szuper helyes, "teljesen megértelek mindben", ideális pasi, nekem az első perctől világos volt. Akár nagy vörös nyilak is villoghattak volna a feje fölött. "Én vagyok a fő gonosz!" felirattal, akkor sem lett volna egyértelműbb. A gyakorlottabb olvasók számára azonnal szemet szúrhat. Reménykedni kezdtem, mikor a történet felénél leleplezte magát. De itt jött nekem egy logikai bukfenc! Mikor a csúnya, gonosz angyalt legyőzik egy szentkarddal! Egy kis hang folyton az sikította bennem, hogy ennek semmi értelme és igaza is lett. Úgy gondolnám, hogy egy vajazó kés nagyobb sebeket ejthet egy szent lényen, mint az általuk készített szent(!) fegyver. Viszont, ami közelebb hozza a művet, azok az igazán élethű karakterek. A haláltól rettegő és ezért "árulóvá" váló Kay. Talán őt tudtam leginkább sajnálni. Egyébként a jelenetek jó része elcsépelt, elsietett, ezért nehéz igazán beleélni magunkat. Számtalan pozitív szereplő leli a halált, de a nem jól kidolgozott részek miatt, nem igazán váltak drámaivá. Az író inkább a vérengzésre fektette a hangsúlyt. Az első szülöttöket  megtámadó kort, olyan részletességgel írta le, hogy szinte úgy éreztem, mintha engem zabáltak volna. A hangsúly a jó és a rossz harcán van és az angyalokon. Bár van benne egy szerelemi szál, nem igazán van kihangsúlyozva. Mire történhetne is valami, addigra bekövetkezik a katasztrófa.
       Most sajnos elég sok mindent elárultam,de másképp nem tudtam megfogalmazni. Azoknak ajánlom, akiket nem visel meg a vérengzés és nem lételemük a romantika. Nem kifejezett horror, annak gyenge, de súrolja. De mindezek ellenére várom a második kötetet!^^

Jon Courtenay Grimwood: A pusztító angyal

Jon Courtenay Grimwood: The fallen blade
( A pusztító angyal )

 Velence, 1407. - A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak... Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik, valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is… Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között, ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz… 

         Ha jól emlékszem, először az IM-ben találkoztam vele. A bemutatás tetszett, a borító hangulata megragadott. Szóval nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb el fogom olvasni. Legnagyobb örömömre megkaptam karácsonyra. Mivel másnap utaztunk, különösen jól jött. Sajnos, ezúttal csalódnom kellett.  

         Mikor először feladtam, sokan biztattak, hogy folytassam, mert megéri. Nekik lehet, nekem nem. Lehet, hogy rosszkor kezdtem, hogy rosszkor folytattam és  még rosszabbkor próbáltam újra kezdeni, de nekem nem működött. Így bár mennyire is fájt, szakítottam ezzel a könyvel. Számomra nehezen követhető, helyenként lapos és időnként túl nyílt. (egyáltalán nem érdekel, hogy mi zajlik a főhős nadrágjában, sem vizelés előtt, sem máskor) Lehet, hogy ez képvisel igazi irodalmi értéket, de akkor én még éretlen vagyok. Egyszerűen nem álltam készen és mai napig nem érzem magam annak.

Az 1400-as évek Velencéje egy koszos, büdös, mocskos, elhanyagolt helyként jelenik meg, de meglepően élethűen. Üdítő volt, mikor nem a csatornában hömpölygő szennyvizet, hanem egy gyönyörű épületsort tárt elénk. A hullák látványa mindennapos. A története rengeteg szálon fut, ami csak nehezíti a megértést. A karakterek jellemfejlődése nulla. (már ameddig jutottam) Tycho változgat. Nem találtam olyan szereplőt, akivel azonosulni tudtam volna. Igazából a címet sem igazán értem: A pusztító angyal. Főhősünkben az egyetlen angyali az arca, de semmi más. Atilonak köszönhetően egy tökéletes gyilkos. Nálam akkor vágta el magát végképp, amikor egy ártatlan lány gerincét kitépte  Az eredeti cím: The fallen blade sokkal találóbb. A történet meglehetősen kegyetlen fordulatokkal van tele. Nem javaslom gyenge idegzetűeknek! Hogy jót is mondjak: viszont, ami tetszett, hogy korhő, tökéletesen ábrázolja a régi rendszerek működését. A csak látszólagosan uralkodó Marco és a mögötte álló nagyobb hatalmak viszonya, nagyon jól kidolgozott. 

       Az író érdekesen ötvözi a történelmet a fantasyval. Jól használja ki Velence adottságait, szinte természetesnek tűnnek az időnként felbukkanó boszorkányok, alkimisták. Nem tudom, hogy ha megjelenik a második kötet nem veszek-e erőt magamon és fejezem be az elsőt, de egyelőre nem tartom valószínűnek.    

 

Becca Fitzpatrick - Hush, hush

Becca Fitzpatrick - Hush, hush

(Csitt, csitt)

 

EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül. 

   A felállás változatlan: halandó lány, természetfeletti . Elsőre sablonosnak tűnik, de van, aki pont ezt keresi. Viszont ha az ember esélyt ad neki, kellemesen csalódhat, velem legalábbis ez történt. Bár szép a borító, még sem éreztem a csodát. Elnéző mosollyal csúsztattam vissza a polcra a Twilight hatezredik kiadása mellé. Nem fogott meg, nem is akartam megvenni.
   De amikor már a sokadik céltalan körömet futottam a könyvek végeláthatatlan labirintusában, megsajnált az eladónő. Több könyvet is ajánlott. Elmesélte, hogy maga is lelkes olvasó. Végül ezt nyomta a kezemben. Széles mosollyal esküdözött, hogy ő nem csalódott, mondhatni imádta. Mivel nem igazán vagyok híve a nyálas szerelmi történeteknek, kétkedve vettem meg.
   Egyáltalán nem csalódtam, alig tudtam letenni! A történet fordulatos, nem ülepedik le. Amikor azt hiszed, hogy már nem lephetnek meg, akkor vág képen az írónő egy újabb káprázatos ötlete. Garantáltak az átolvasott éjszakák! Bár nem túl hosszú, így nekem három nap alatt volt meg, úgyhogy beosztottam!
   Külön dicséret a karakterekért. Mind közel állnak egy valós emberhez! Sem kívül, sem belül nem tökéletesek és ez fokozattan igaz az "álompasira". Kifejezetten önző, egocentrikus, magának való. Aki Edward Cullent keresi, annak nem ajánlom. (egyébként félreértés ne essék! Nem vagyok megrögzött Twilight gyűlölő! A könyvet kifejezetten szerettem, bár nekem a Breaking Dawn már sok volt. Csupán unom, hogy a csapból is ők folynak. Olyan érdemeket tulajdonítanak neki, amit más művek sokkal jobban kiérdemeltek. De a maga módján valóban korszakalkotó. )
    A kapcsolatuk nehézkesen indul és még nehezebben folytatódik. Rengeteg problémával találják szembe magukat. Nora rendőrségi ügybe keveredik, az emberek nem hisznek neki. Amit külön kiemelnék, hogy nagyon jól rejtve marad a tettes kiléte. Én legalábbis nem jöttem rá. Utólag persze vertem a fejem a falba, annyira kézenfekvő volt a megoldás.
   Tetszett Nora karaktere. Szimpatikus, könnyen megérthető és reális! Nem volt hajlandó mindent elnézni Mr. Tökéletesnek! Vee is aranyos, bár engem időnként fárasztott a "minden lében kanál" személyisége. De piros pont, hogy mindent megtett Noraért. Mondjuk jó néhány esetben szerintem hülyeségre biztatta. Szóval csak javasolni tudom mindenkinek!
   Főszerepben az angyalok, bukott angyalok, nefilimek. A műnek van egy sajátos magával ragadó hangulata. Bár igencsak kihangsúlyozza a szerelemi szálat, nem csöpögős módon teszi. Nora részéről kicsit olyan se veled, se nélküled kapcsolat. Nehezen, de egymásra találnak. Sajnálom, ha bármit is lelőttem vagy félre informálok valakit. Most nyáron lesz két éve, hogy elolvasta így nem emlékszem pontosan mindenre. Érdemes a második kötetre is időt szánni. Én már alig várom a harmadikat!^^          

Jay Asher: 13 okom volt

Jay Asher: 13 okom volt

   Bár ficet ígértem, sajnos azok még váratnak magukra. Egy pályázaton dolgozom, ami igencsak lelassít. Egy kedves ismerős Black fairy javaslatára könyvkritikát írok. Bár ezzel az alkotással már ő is foglalkozott, magam is szeretnék kitérni rá.  

 "Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot,...ha megnyomod a PLAY-t.

 Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét. 

 

 Blackhez hasonlóan engem is a borító fogott meg, ahogy megláttam biztos voltam benne, hogy el fogom olvasnom. A színek, a kompozíció, a lány arckifejezése, minden tetszett. Talán ez az első alkalom, hogy szebbnek találtam az amerikai borítónál a kiadó által választottat. Bár meg kell hagyni, ennek is meg van a maga hangulata. De a magyar változaton látható lány szerintem kifejezőbb. Az egész könyv hangulatát jobban átadja. De ennyi elég is a külsőről.  

  A történet megrázó, az elsőtől az utolsó pillanatig szomorú. Mivel az első sortól tudjuk, hogy Hannah halott a remény sincs jelen.  Egy végtelenül elkeseredett kamaszt ismerhetünk meg. A kazettákon megjelenő tizenhárom okból kettő kivételével mind apróság. DE! igenis bántóak és fájdalmasak tudnak lenni egy érzékenyebb lelkialkatú ember számára. Hannahval minden megtörténik, ami csak megtörténhet egy fiatallal.
   Szerintem az író az újabban egyre eldurvuló fiatalságra szeretné felhívni a figyelmet ezzel a művével. Arra hogy hogy bánunk egymással, hogy amit te kötözködésnek szánsz, hogy eshet a másiknak. Hogy egy végig nem gondolt szó, mondat, milyen sérüléseket okozhat. Miközben olvastam jó néhányszor azon járt az agyam, hogy én is így megtudok-e bántani másokat akaratlanul . (Nyilván^^)
   Egyébként a címe akár 12 okom volt is lehetne. Vagy 12+1 okom volt. Hogy miért? Azt nem lövöm le. Olvasd el! Nem könnyű olvasmány, nem az a lightos kis délutáni mű. Komoly és elgondolkodtató. Aki elolvassa utána háromszor is elgondolkodik mielőtt bármit is mond egy másik embernek. Nem az a fajta könyv, aminek az újraolvasására vágyom, de maradandó élményt nyújt.
   Rettenetesen sajnálom Clayt. Nem kívánom azt a lelki terrort senkinek, amit átél a kazetták meghallgatása közben. Eleinte nehezen emésztettem a könyvben olvasottakat. Vádoltam és haragudtam Hannahra. De miután ülepedett a dolog, rájöttem, hogy az ő állapotában, én sem cselekedtem volna másképp.
   Szépen átadja egy végletekig elkeseredett ember érzéseit. Bár nekem az elején szimpla hiszti beütése volt. Ne kövezzetek meg! Nem rossz könyv, olvasható. Nem egészen az én világom, de ez titeket ne gátoljon semmiben! Ja, és még egy gondolat (ezt Black fűzte hozzá, de maximálisan egyetértek vele) a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy jobb segítséget kérni! Egyáltalán nem szégyen!