Ígéretemhez híven íme Mejibray interjú - csapó II. Az alany ezúttal nem mindennap énekesük, Tsuzuku. Sokkal hosszabban beszél, mint MiA. De egészen más területekre kapunk betekintést. Gyerekkorára vonatkozólag csak halovány utalásokat lehet elcsípni. Sokkal inkább ismerjük meg (akkori) mentális állapotát, gondolatait. Milyennek látja a csapatot, ehhez mérten önmagát? Miként érez a tagok iránt?
De ami talán igazán fel fogja kelteni a hölgy olvasók figyelmét, részletes beszélgetésbe bonyolódnak az "SM" című album témája és filozófiája kapcsán. (Innen a kép választás.) Tsuzuku nem rest a saját érzelmeiről beszámolni, hol látja magát az SM világában, milyennek kellene annak lennie.
Összességében sokrétű, helyenként döbbenetesen fájó és őszinte kinyilatkoztatás ez.
Jó szórakozást kívánok!
Az utolsó interjúnk óta 1 év és 4 hónap telt el, de amikor ismét lehetőséget kaptam rá, hogy veled dolgozzak, sok minden felötlött bennem. Tzusuku-san, talán nem emlékszel, de miután befejeztük az interjút beszélgettünk egy kicsit, ugye? Aztán, az előző interjú követően felszólaltál a Twitteren.
Tsuzuku: Így tettem volna?
Tsuzuku: Áh.
Tsuzuku: Egyszerűen mondva nem illik hozzám. Énekesként, valakiként, aki közvetíteni akar valamit, lehangoló volt megélni a teljes egyetértést. Millió vadidegen válasza mindig: ’Én is így gondolom’. Nagyon érzékeny vagyok. Amikor szövegeket írok énekesként, azok a dolgok, amiket nem értek, bosszantottak és ezt félelmetesen utálom. Nem szerettem, hogy valami ilyesmi megingat, nem akartam a Mejibray énekesét ilyennek látni! Ezért úgy döntöttem, hogy nem fogtok olyan helyeken látni, mint a Twitter. Nem érdekel a környezet, az elvárások. Mert van egy erős tengelyem, ami én magam vagyok!
Tsuzuku: Igen.
Tsuzuku: Igen. Mivel MiA és Koichi gondoskodik róla. Úgy gondoltam jobb lesz, ha ráhagyom olyanokra, akik hozzájuk hasonlóan bele tudnak olvadni a környezetükbe. Nos, ezt nem szépen fejeztem ki (nevet). Azt gondoltam, elég, ha ez a kettő csinálja.
Tsuzuku: Ennyi. Sok köszönetet kaptam, de a vereség érzete egyszer fájdalmasabb, mint tízszer a boldogság nyugtató hatalma, nem?
Tsuzuku: Mivel foglalkoztat, látom, hogy milyen véleményekkel illetnek. De volt egy pillanat, amikor úgy gondoltam befejezek mindent (zenekar). Nem számít, mekkora figyelmet kapok! Ebben a pillanatban azonban mindig akadt egy „gomb”, amivel visszább léphettem a nyilvánosságtól (nevet).
Tehát már nem törekedsz rá, hogy közelebb kerülj az ideáljaidhoz, de mik voltak azok?
Tsuzuku: Nem vezetem a tagokat, túlságosan is önállóak (néha önző módon). Mégis segítenek megtalálni a válaszokat bennem. Ha magukra hagyom őket, rendben vannak. Ők úgy gondolják „Mögötted játszunk, bízva benned, Tsuzuku!”.
Tsuzuku: Igen. A mi négyünk a mi négyünk (Our 4 is our 4), erősen különbözünk. Lehet, ha nem játszanánk egy zenekarban, utálnám a többi tagot. Nem kerülnék hozzájuk közel az biztos (nevet).
Tsuzuku: Egyszerűen mondva idegesítőek (nevet). Mindegyikőjük karaktere nagyon erős, tehát ha együtt lennénk, az biztosan furcsa lenne. De, ami a zenét illeti, amikor játszunk, lenyűgözőek. Elismerjük egymást, mint művészek. Mint emberek… nos, azt mondanám, hogy szörnyűek (nevet). Mi a Mejibray vagyunk – emberek, akik nem keverednek a tömeggel.
Tsuzuku: Vicces történet, de amikor sok ember más zenekarokból összegyűlik egy teremben vagy épületben, nem akarok beszélni velük.
Tsuzuku: Félek.
Félsz?
Tsuzuku: Úgy érzem: ’Ne gyere közel hozzám!’. Egyértelműen mások vagyunk, megkülönböztetnek. De a többi tag nem foglalkozik a hírveréssel, kellemetlen beszélgetésekkel és felületes ismeretségekkel, tehát képesek barátokként viselkedni. Én vagyok az, aki nem.
De megszólítanak, nem?
Tsuzuku: De. Jó nevetni egy kicsit, nem?
Hahahahaha. Az előző interjúban azt mondtad a diáktanács tagja voltál, tehát az iskolában kiemelkedő pozíciód volt, nem?
Tsuzuku: Szeretek másokat irányítani. Általánosságban szeretek dolgokat megtörni, például amikor azt mondják ’Én így gondolom’ azt mondom ’Nem! Ez másképp van’. Kiállhatatlan személyiségem van (nevet). Vicces történet, de amikor nők társaságában vagyok, magabiztosan viselkedek azt gondolva, igazam van beszélőként. Tsuzukunak igaza van – tudat alatt cselekedek így. Amikor olyanokkal vagyok, akikről tudom, hogy nem kedvelnek, majd végeredményül könyörögnek, hogy ne távozzak… Jól esik.
Tsuzuku: Miből gondolod ezt? Nem, inkább nehezen viselem, ha azt érzem, hogy nincs rám szükség. Nem lenne unalmas a világ nélkülem? – szeretném, hogy mind a barátaim és kedvelőim is ezt gondolják.
Mikor kezdtél így gondolkodni?
Tsuzuku: Körülbelül 20 évesen tudatosult ez bennem, de ahogy emlékszem mindig így gondolkodtam. Most így végiggondolva – teljes szeretetben, de egyetlen szülő nevelt fel, - boldog voltam, de megmaradt bennem a vágy. Nem tudom elviselni a tényt, hogy valaki elhagy. Tehát ha elkapok valakit, nem hagyom távozni. Úgy értem, ha utam kereszteződik valakiével, az a személy szükségessé válik a számomra. Mindig megpróbálom elkerülni, hogy megsértsenek. Ez valami védekező mechanizmus lehet.
Vágyakozol valakire, ezért szükségessé akarod tenni magad mások számára, így van?
Tsuzuku: Igen. Végső soron magányos vagyok.
De jelen benned a magabiztosság is, gyakran harcolsz másokkal?
Tsuzuku: Ha arra kerül a sor, semmit nem mondok és mindent magamban tartok, amíg el nem érem a határaimat.
Tsuzuku: Ha a másik személy megérintett, és én is őt, nem próbálom megváltoztatni vagy felé kerekedni. A jövendőmondásban használt „hideg olvasás”. (?) Amikor valaki ordít velem, csak hallgatom. Tettettem, hogy megértem őt. De ha ez hosszan folytatódik látszólag közös nevezőre jutok vele, majd egyszerűen összezavarom őt újból.
Tsuzuku: Hahahaha.
Térjünk át a zenekar témáira (nevet). A Mejibray idén ünnepli 3. évfordulóját és meglepő iramban dolgoztok. 10 single, 2 mini-album, 1 album, 1 DVD. És májusban kiadtál egy single gyűjteményt. Különös, ennyi kiadás.
Tsuzuku: Nem fájdalmas, vagy nehéz. Megjelennek a köztudatban és ott is maradnak. Minden tervezett kiadást megelőz a promóció egy hónappal. De amennyiben kihagyjuk a lehetőséget, a következő általában egy fél év múlva van. Nem szeretem, de mikor kiadunk valamit, mindig az emberek szeme elé kerül. Ahelyett, hogy a lenyűgöző lendületről elmélkednek, ismerjék fel a Mejibray nagyszerűségét!
Szükség van erre, hogy mindig előtérben legyetek, az igaz, de úgy gondolom ez lehetetlen.
Tsuzuku: Ó, ez nem csak a tagok munkája, de a menedzserünk és producerünknek is köszönhető. Nem adhatunk ki semmit, amíg a producer azt nem mondja „go”. Amikor értesítjük, hogy ki szeretnék adni valamit, ez a megértésének is köszönhető.
Dalokat írtok, élitek a saját életetek, a feljebb jutásért harcoltok közben. Vannak dolgok, amik időnkét kicsúsznak a kezeitek közül, nem?
Tsuzuku: Nos, a turnék alatt a torkom gyakran megsérül. De a dalaimban, költészetemben élek, amik mentális részem. Őszintén szólva, az előadás az életem. Előadásközben a mentális érzékenységem előjön, nincsen semmi, amit ne tudnék leküzdeni / előadni. Tulajdonképpen, mikor össze vagyok törve, nem drámai számokat kellene írnom?
Azt gondoltál „képes vagyok szórakoztatni, még ha össze is vagyok törve belül”?
Tsuzuku: és „képes vagyok szeretni”?
Mentális erő tényleg szükséges ehhez, úgy gondolom.
Tsuzuku: Így van. Tavaly nyáron 3 hónap folyamatosan a kiadás körül forgott és aztán egy turnénk volt, 30 városban, tehát a szívem eléggé letört. Szörnyen nehéz volt. Rengeteg súlyt vesztettem. Amikor képeket nézek abból az időből, szörnyen érzem magam. Amiket akkoriban mondtam olyan értelmetlenek voltak, nem?
Más tagok észrevették?
Tsuzuku: Azt hiszem. De nem tudom melyik stádiumtól. Mert nehézzé vált emberekkel beszélnem. Amikor mindenki hangosan szórakozott, úgy éreztem: „Kérlek, kussoljatok egy pillanatra, mert szeretnék gondolkodni!”. Ezért a turné utolsó része alatt, Hokkaido-n volt egy veszekedésünk. Találkoztunk a menedzserrel egy hotelszobában és úgy nézett rám: „Mi a fenéért vagy ilyen!?” Hangosan kimondtam, amire valójában gondoltam. Soha nem mondom ki, nem számít, mire gondolok. De átléptem a határt, kimondtam. Pedig semmi rossz nem volt abban, amit a tagok csináltak. Ez egy probléma a háztartási környezetemmel és a zenekarral puhány lettem. (?)
Biztosan, amikor valami olyasmi történik, azt gondolnád „És mit tettél?”, igaz?
Tsuzuku: Azt gondolnám „Idegesítőek”.
Idegesítőnek tartottátok egymást, de ennek ellenére remek volt, hogy normálisan tudtatok véleményt cserélni, és segített mindenkinek, nem így van?
Tsuzuku: Folyamatosan segít. Személy szerint normálisan tudok élni a Mejibray Tsuzukujaként, de képes vagyok őket kívülállóként is látni, a Mejibrayt remek zenekarként. Amikor túlerőltetem magam, a tagok azok akik, lassan, lépésenként helyrehoznak.
Értem. Tehát annak a vitának köszönhetően helyre tudtál jönni.
Tsuzuku: A vita közben Hokkaido-n nem voltam teljesen magam, folyamatosan azon gondolkodtam: „Miért nem úgy gondolkodtál? Nem akartad elmondani?”. Amikor elkezdtük a zenekart gyakran éreztem úgy, hogy egy bizonyos személlyé kell válnom, hogy ezt meg azt kell csinálnom, így vagy úgy. Nem nevethetek, nem mozoghatok csúnyán, el kell keverednem, stb. De ezt mindet eldobtam. Mert egy zenekar születése lényegében együttéléssé válik, nem? Ezért furcsán hangozhat, de egy élőkoncertet adni olyan, mint bemenni az irodába. De mikor ez se működött, és nem tudtam a saját hangulatváltozásaim sem követni, azt gondoltam „Nem mehetnénk csak vissza?”. A közönség előtt állva azt gondoltam, hogy végig tudom csinálni, ha akarom. De, ha nem akarom, nem kéne énekelnem. Ezzel az érzéssel sétáltam a színpadra Aomori-ban, ahol Hokkaido után léptünk fel. És megváltoztam. Emlékeztem rá, hogy gyerekként élveztem az éneklést, hogy azért kezdtem el énekelni, mert szerettem és hálás voltam, hogy emberek előtt léphetek fel. És aztán elkezdtem természetesen mosolyogni. Végre megértettem, hogy Tsuzuku-nak lenni azt jelenti, hogy nem próbálok meg más lenni. Ettől a pillanattól kezdve az élők minősége is jobb lett. Úgy értem, úgy éreztem, mintha szárnyakat növesztettem, és repülni kezdtem volna.
Anélkül, hogy kényszerítetted volna magad, úgy tudtad csinálni, ahogy akartad.
Tsuzuku: Így van. Képes voltam azt gondolni, hogy rendben van. Úgy érezni: „Áh, ez mókás.”. Ez által a rajongóknak is megmutattam, amit láttam. Úgy értem, korábban mondtam, hogy mókás, de miután elkezdtem pont úgy érezni magam, csak erre gondoltam. Elkezdtem azt mondani „Mejibray a legjobb” minden alkalommal. Látva, hogy a tagok boldogak, én is vidámabb lettem. Ezért valahogy úgy érzem, hogy valóban egyesültünk. Minden „Mejibray” lett, nem „nézők” és „művészek”. A ténynek köszönhetően, hogy megváltoztam, a tagok is élettel telibbek, és többet akarnak játszani, azt gondolva, meg tudjuk csinálni.
Ez a turné egyet jelentett egy mélyebb változással. Egyébként volt már olyan érzésed, hogy felülmúltad a többieket kissé?
Tsuzuku: Uhm, nos… Miután túl voltam a szólón a Liquid Room-ban, így éreztem. „Áh ez kifogyott!” (Azt hiszem a tagok teljesítményére utalhatott.) Ráadásul, amikor dohányoztam az öltözőben később, akkor is ezt gondoltam. Kemény lecke volt, de ha úgy haladunk, hogy nem tévesztjük szem elől a célt, nyerünk, nem számít, mi történik. De hogyan nevezhetem ezt egy érzésnek? (nevet)
Nem tudod megnevezni, de így éreztél?
Tsuzuku: Igen. Ilyen benyomásom volt. És hazafele Twitteren láttam MiA-t azt írni „Találkozunk Budokanban 3 év múlva.”
Lenyűgöző! De tényleg, láttam az élőt és amikor odamentem gratulálni neked, felfrissültnek láttalak,Tsuzuku-san. Teljesen olyan voltál, hogy „Ez egy remek munka volt!”.
Tsuzuku: Hahaha.
Azt a benyomást keltetted bennem, hogy nagyon élvezetes élőket csinálsz, de ez nem csak erről szólt.
Tsuzuku: Igen. Úgy éreztem valami kinyílt bennem.
Ráadásul, májusban egy (single) gyűjteményt adtok ki, „SM” címmel. Az legelejétől kezdve feltűnik az „engedelmesség” szó is, de miért választottátok ezt a címet?
Tsuzuku: Ó, nincs olyan mély jelentése. Mivel szeretem az SM szót, azt gondoltam, „Nos, talán válasszuk az SM-et?” (nevet). Én kezdeményezésem volt.
De miért szereted az SM-et?
Tsuzuku: Szeretek az SM-re gondolni. Nincsenek emberek, akik egyetemi éveik alatt gyakran mondják, hogy „Én S vagyok.” / „Én M vagyok.”? Utálom. Mit gondolsz, mint jelent amikor azt mondod, hogy S vagy!? Hogy elviszel egy alakot egy hotelbe és különböző dolgokat csinálsz vele?
Arra gondolsz, hogy „Megtanítom neked, hogy mit jelent valójában az S?” (nevet)
Tsuzuku: Gyakran fogalmaznak így: „Ha ordít szex közben, akkor biztosan olyan vagyok, mint egy S!”? És „Ha használnak, akkor én vagyok az M”. Nem vagy te csak ostoba? Az SM egy lelki teória. Szerintem egy különleges filozófiát tartalmaz.
Mi a filozófiád az SM-ben?
Tsuzuku: Hogy jobb mazochistának kell lenni, mint remek szadistának, és jobb szadistának, mint remek mazochistának. Mind a kettő extrém, de azt gondolom mind a kettőt meg kell értenem. Például, nem lennél értéktelen, ha nem tudnád megmondani mi jó a partnerednek, anélkül, hogy előzőleg tapasztalsz eksztázist és fájdalmat a bőrödön más ember által? Talán az élet ugyanilyen? Még hierarchikus kapcsolatban is. Ha valaki valódi erőt birtokol, legyőz másokat, meg kell értenie, hogy milyen szeretne, utálna lenni, és mivel tenne valamit másokkal, különböző emberek követnék. Ez ugyan ilyen a szexnél.
Én is így szoktam gondolni. Nem egy kapcsolatról szól végső bizalommal? Az által, hogy valaki azt mondja „de S vagyok” vagy „M vagyok”, önelégült és nem gondol a partnerére. Önzőség és rendkívül rossz viselkedés. De nem gondoltam még rá, hogy egy alakot, aki ilyeneket mond elvigyek egy hotelbe (nevet).
Tsuzuku: Ezért, hogyha valakinek, aki azt mondja „mert én vagyok az S” van pénze, a helyzet nagyon problémás lesz. Mocskosak. Tényleg ezt akarod? Ez olyan mintha azt mondaná „kövess mert én vagyok az S”.
Azt a benyomást keltetted bennem, hogy nagyon élvezetes élőket csinálsz, de ez nem csak erről szólt.
Tsuzuku: Igen. Úgy éreztem valami kinyílt bennem.
Ráadásul, májusban egy (single) gyűjteményt adtok ki, „SM” címmel. Az legelejétől kezdve feltűnik az „engedelmesség” szó is, de miért választottátok ezt a címet?
Tsuzuku: Ó, nincs olyan mély jelentése. Mivel szeretem az SM szót, azt gondoltam, „Nos, talán válasszuk az SM-et?” (nevet). Én kezdeményezésem volt.
De miért szereted az SM-et?
Tsuzuku: Szeretek az SM-re gondolni. Nincsenek emberek, akik egyetemi éveik alatt gyakran mondják, hogy „Én S vagyok.” / „Én M vagyok.”? Utálom. Mit gondolsz, mint jelent amikor azt mondod, hogy S vagy!? Hogy elviszel egy alakot egy hotelbe és különböző dolgokat csinálsz vele?
Arra gondolsz, hogy „Megtanítom neked, hogy mit jelent valójában az S?” (nevet)
Tsuzuku: Gyakran fogalmaznak így: „Ha ordít szex közben, akkor biztosan olyan vagyok, mint egy S!”? És „Ha használnak, akkor én vagyok az M”. Nem vagy te csak ostoba? Az SM egy lelki teória. Szerintem egy különleges filozófiát tartalmaz.
Mi a filozófiád az SM-ben?
Tsuzuku: Hogy jobb mazochistának kell lenni, mint remek szadistának, és jobb szadistának, mint remek mazochistának. Mind a kettő extrém, de azt gondolom mind a kettőt meg kell értenem. Például, nem lennél értéktelen, ha nem tudnád megmondani mi jó a partnerednek, anélkül, hogy előzőleg tapasztalsz eksztázist és fájdalmat a bőrödön más ember által? Talán az élet ugyanilyen? Még hierarchikus kapcsolatban is. Ha valaki valódi erőt birtokol, legyőz másokat, meg kell értenie, hogy milyen szeretne, utálna lenni, és mivel tenne valamit másokkal, különböző emberek követnék. Ez ugyan ilyen a szexnél.
Én is így szoktam gondolni. Nem egy kapcsolatról szól végső bizalommal? Az által, hogy valaki azt mondja „de S vagyok” vagy „M vagyok”, önelégült és nem gondol a partnerére. Önzőség és rendkívül rossz viselkedés. De nem gondoltam még rá, hogy egy alakot, aki ilyeneket mond elvigyek egy hotelbe (nevet).
Tsuzuku: Ezért, hogyha valakinek, aki azt mondja „mert én vagyok az S” van pénze, a helyzet nagyon problémás lesz. Mocskosak. Tényleg ezt akarod? Ez olyan mintha azt mondaná „kövess mert én vagyok az S”.
Tsuzuku: Azt hiszem én meglehetősen mazochista vagyok. Bár, még mindig nem szereztem sok tapasztalatot sok dologban, ezért úgy döntöttem többet kell szereznem. Mert, ha tapasztalatot szeretnék, viszont nem szerzem meg, akkor nem is növök fel.
Azt gondolom még fájdalmas dolgokat is meg kel tapasztalnunk.
Tsuzuku: Helyes. Meg akarok tanulni dolgokat, amiket még nem tudok. Nyíltan mondva, nem tudhatom milyen érzés egy tetoválás vagy piercing, ha nem próbálom ki. Nem fájdalmas úgy élni, hogy nem ismerem ezt az érzést? De emellett ez egy féle divat is. De tudni akarom, ezért kipróbálom mind a tetoválást és piercinget, valamint a nyelvemet is megpróbálom kettéválasztani.
Beszélsz róla másokkal személyesen, de fellángolásszerűen azt mondod valahogy megoldod, igaz?
Tsuzuku: Igen. Ez olyasmi, hogy eldöntöm szeretem-e vagy nem.
Semmi sincs közötte?
Tsuzuku: Ez nem olyasmi, amit nem tudunk megmondani pontosan? A „valami közötte”. Komplikált.
Nem nehéz a világot csak kétféleképpen látni – úgynevezett fehérben és feketében?
Tsuzuku: Valószínűleg. De hogy szeretünk-e valamit, az fontos.
De, ahogy korábban mondtad a filozófiádról, szereted megfontolni a dolgokat, nem?
Tsuzuku: Szeretem. Szeretem végiggondolni miért olyanok a dolgok amilyenek. És szeretem, amikor a válasz nem egyértelmű. Furcsa történet, de vegyünk a kávét. Megfontoltam, miért kávé a kávé. Egy rejtvény megoldása közben nem leszünk egyre zavarodottabbak? Kávé… kávé… ká… mi az a „ká”? Ki kezdte el „ká”-nak hívni? (Coffee… coffee… co…) És a többi, viccesnek találom.
Tehát így fontolsz meg dolgokat a fejedben állandóan.
Tsuzuku: Nem lenne jó, ha valamire rájönnék magamtól így?
Tehát szeretnél valamilyen válaszra lelni?
Tsuzuku: De ha válaszra lelnék, unalmassá válna. Ezért nem áll szándékunkban választ adni, mint Mejibray.
Forrás: http://mejibray.weebly.com/rr53int.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése