A blogról

            Most nem kritikával vagy egy új írással jelentkezem. Ma csak én vagyok. Egyre többen olvastok és ez hihetetlen örömmel tölt el. :) Köszönöm azoknak, akik ezt olvassák vagy másra szakítottak időt nálam. A blog arculata még igencsak most alakul ki. Kifejezetten fanfiction-öket ígértem, erre van egész három darab! xD Ezen változtatni fogok. Már jó néhány napja dolgozok egyen és nem sokára felkerülhet. Ismét csak a Hetalia a téma. De most az általam úgy kedvelt függetlenségi háború kerül az előtérbe. Annyit még elárulok, hogy Amerika fejébe nyerünk betekintést. Vannak még félkész állapotban lévő fice-ek. Franciaország soha ki nem mondott vallomása, már csak a lezárást várja. Amerika már két hete reméli, hogy egyszer véget ér a meeting. xD De még az EB-ről is írtam! Anglia szintén második hete veri szét az öltözőt az olaszoktól elszenvedett vereség után. De ott van még az "Ötvenegyedik állam" című csodám. Ő is csak a befejezést várja. De ebben az esetben még a címen is vívódom. xD Még nem tudtam eldönteni, hogy ötvenegyedik állam vagy ötvenkettedik. Egy szó mint száz, befejezetlen művekkel tele a padlás. De még nem csókol homlokon a múzsa, addig maradnak a kritikák. Eleinte féltem, hogy nem lesznek népszerűek, de alaptalannak bizonyult. Nem hogy kevesebb megtekintőm lett, hanem egyre több! :D
           A blog kinézete csak átmeneti. Valószínűleg még sokat fog változni, a funkciók listáját is szeretném még bővíteni. Csak idő kéne. xD Hárman vagyunk erre az egy gépre, bár ez elsőre nem tűnik soknak, de nagyon is az! xD Már teljesen természetes, hogy mindenkinek egyszerre támad valami halaszthatatlan dolga. Ilyenkor kezdődnek meg a belharcok. Ami valljuk be, hogy nem túl szerencsés. ha anyád ellen kell vívnod. Sem nyerni, sem veszteni nem kifizetődő. No, de nem akarom én rájuk fogni! Bőven benne van a lustaságom is. xD Szívesen írok és olvasok. (hogy utána órákig törjem a fejem, hogy mibe is tudok belekötni ) No de a szerkesztés... Valahányszor neki ülök, valahogy mindig máshol kötök ki. Vagy a Youtube lesz ellenállhatatlan vagy a Minecraft világa szippant magába. Igen, én ezzel múlatom az időt. Fel a kezekkel, aki ismeri és szereti! :D Vagy csak ismeri. ><
         De igyekezni fogok! Próbálok naponta vagy két naponta feltenni valami frisset. Az említett fice-ek előbb vagy utóbb fel fognak kerülni! Tegnap írtam a True Blood kritikát, mikor anyámnak elege lett belőlem. xD Már harmadszorra próbált valamit a tudtomra adni. Én meg figyeltem is meg nem is. Végül sértődötten feladta és közölte: " Elegem van, hogy újabban csak kussolni lehet melletted, akár egy kispárna!". Utána csak egy lapra írva volt hajlandó kommunikálni velem. Próbálom megtalálni az arany középutat. :) Szóval köszönöm a kitartásotokat!

Charlaine Harris: True Blood

 Charlaine Harris: True Blood 

Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve. „Anita Blake rajongói imádni fogják” – Publisher’s Weekly „Pikánsan pokoli” – Dallas Morning News



         Nos, ez gonosz dolog tőlem, de nem fogok a sorozat egyes köteteivel külön-külön foglalkozni. Az első kettőt olvastam el és a harmadikat feladtam a felénél.
         A borítok általában egyszerűek, lényegretörőek és esztétikusak. Három szín dominál: a fehér, a fekete és a piros. Ami meglepő és bizonyítja, hogy valamit igenis tudnak, hogy bár a fehér általában az ártatlanságot és az életet jelképezi, itt mégis a halált és élettelenséget sugall. Az első köteten megjelenő vörös rúzst irigylem. :D Black, ajánlom figyelmedbe! xD Hát gyönyörű ez a szín? No de mindegy is.

      Az alaptörténet itt se lenne rossz. Kifejezetten tetszett, a megfogalmazások igényesek, élvezhetőek. A hasonlatok gyakran mosolyt csaltak az arcomra. A szereplők viszont itt is elég sablonosak. A főhősnő (hős?) Sookie az istenháta mögötti Bon Temps-ben tengeti meglehetősen átlagos életét. A leány legnagyobb és egyetlen pozitívuma, hogy csinos. Egyébként egy tanulatlan, buta liba. Bill a rejtélyes vámpír, akinek ugye bár sötét és fájdalmas múlt áll a háta mögött, persze egyből magával ragadja a lány.. a lány jelleme. (?) Ezt még végig kell gondolnom. xD Ott van még Jason a perverz báty, aki mindig rosszba szeret bele. Sam, Sookie főnöke, is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. De Eric sem maradhat ki a sorból, a szerelmi háromszög ( vagy sokszög?) negyedik csúcsa. A gonosz, egoista, beképzelt, gátlástalan, de helyes és kő gazdag vámpír vezető. Aki persze még véletlenül sem kedveli Billt és különleges tehetséggel tudja a vérnyomását az egekig feltornázni.
      Soha nem tudtam ezzel mit kezdeni. Három teljesen eltérő személyiségű pasi, de mind ugyanabban a nagy szájú, elesett pincér lányban találja meg az igazit. Hogy a hárem többi tagját már ne is említsem.
Nálam a könyv a "pornóhorror" kategóriába került. Ha főszereplőnk éppen nem vízszintesben múlatja az időd, akkor patakokban folyik a vér. Sookie 28 éves és még szűz, ami szép dolog is lenne, ha most nagy hirtelenjében nem szeretné behozni az eddig elvesztegetett időt. Az erotikus jelentek olyan hosszúak és részletesek, ami engem már undorított. Értem én, hogy Amerikában most a nyers őszinteség és a kendőzetlen igazság a divat, de miért ebben a formában? xD Ami igazán zavart, hogy Sookie-t senki nem világosította fel, hogy ha van valakink, akit elméletileg szeretünk, akkor érdemes visszatartani állatias ösztöneinket. Vagy legalább ne csalja meg mindenkivel! Nem tudom, hogy hogy lehet mindenkit vonzónak találni. Lehet, hogy prűd nagymama világnézetével rendelkezem, de mellettem megismerte volna az erényöv hátrányait. De az is lehet, hogy Amerika összes férfi állampolgárát, aki bírt valami vonzerővel, azt száműzték ebbe a porfészekbe. Sookie lenne az áldozat? xD
       A természetfeletti felhozatal is igen jó. A vérpumán, tündéreken és vámpírokon át, mindent megtalálsz az alakváltók és istenekig! A vérpuma ugyanaz, mint bátyja a vérfarkas, csak itt a puma az alapállapot. Már vártam az unikornisok nagy belépőjét is. Ha jobban utána járunk a dolgoknak, lehet, hogy a húsvéti nyuszi is egy perverz! :O Már várom, hogy megjelenjen, mint a Playboy megalkotója. De lehet, hogy a Mikulást is megtalálnánk az egyik útmenti bokorban a Fogtündérrel.
      A történetnek van egy kis a "nyúl viszi a puskát" utánérzete. Az emberek ugyanis üldözik a vámpírokat a vérük miatt! xD Az élet iróniája, hogy a "V" az egyik legkeresettebb drog.
Ami szintén aranyos, hogy az egész lényege az lenne, hogy a vámpírok és emberek békésen élhessenek egymás mellett. Egy kezemen meg tudnám számolni az erre törekvőket. Viszont a fordulatok valóban meglepőek voltak.
      Akik kedvelik a buta, de szép lányokat, azok szemében korszakalkotó a mű. xD Elnézést kérek a könyv kedvelőitől, de nekem csalódást okozott. De bátran ajánlani merem azoknak, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött, elméletileg szerelemmel megspékelt fantasykat! Engem kifejezetten irritált, hogy mindenki lát valamit Sookie-ban ( amit én nem ), és mindenki belezúg és csak én pofára. xD A legutolsó információm, hogy a sorozat 11 kötetből áll.

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

A Nap fénye elhalványult,

a Földre örök sötétség borult,

a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.

A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!

      Ezúttal is csak lézengtem a sorok között, egyik könyvet tettem vissza a másik után.  Igazság szerint csak úgy választottam. Futólag olvastam az ajánlót, jóformán fel sem fogtam, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy meg kell vennem.

      A borító érdekes. A megjelenő ábrák megfogtak, bár kicsit sokallom. A maszk és a toll, nekem már önmagában is elég. Értem mire utal az óra, de már nem tettem volna rá. Bár az is szép és igényes.
      Nem csalódtam. A történet jól érhető és logikus felépítésű. Bár néha összezavart egy-két dolog az időutazással kapcsolatban. xD Ennek ellenére nagyon tetszett és rég találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire megfogott.
      A karaktereket hamar megkedveltem és Kate-tel is azonosulni tudtam. Casimir szimpatikus volt és eredeti. Tetszett, hogy a legtöbb általam ismert férfi főhőssel szemben meg volt a maga véleménye és igenis életszerűen viselkedett. Payton hamar a kedvenceim egyike lett a maga bunkó viselkedésével együtt. Nekem valahogy volt egy olyan érzésem, hogy vagy Hale vagy Payton komoly gondot fog még okozni. Hogy igazam lett-e? :D Olvasd el! Megéri!^^

      Kirívó hibákat nem leltem, bár egy idő után annyira beleéltem magam, hogy ha képembe ordított volna sem tűnik fel. xD Amit érdekesnek találtam, hogy Casimir kapcsán gyakran találkoztam, ezzel a kifejezéssel: erős férfikéz. Aztán később a többieknél is megjelentek a következő szavak: férfihomlok, férfiujj, férfitest, férfiajak, férfiillat, férfiarc, férfilenézés, férficsípő. Néha úgy éreztem, hogy túlságosan erőltette, hogy nem tudta, hogy fejezze ki. Ez időnként vagy zavart vagy csak mosolyogtam egyet. De lehet, hogy ez csak nekem fura!

    A visszaemlékezések nagyon jól kapcsolódtak a jelen történéseihez, nem voltak zavaróak az ugrások. Szépen, fokozatosan ismertük meg a kolónia mindennapjait. Annyi, hogy kicsit többre is kíváncsi lettem volna a fönti vámpírok életéből, hierarchiájából. A fordulatok meglepőek és nem kiszámíthatóak. Egyáltalán nem az lett a vége, amire számítottam. Az író különleges tehetséggel rendelkezik az események megbonyolítása terén. Nem csak Kate volt túl naiv, de én is. xD Nem akarom lelőni a poént, de külön díjazom, hogy nem varrt a nyakunkba egy újabb "kilátástalan" szerelmi háromszöget. Az elején rettegtem, hogy a Hale iránti testvéri szeretet, mikor csap át másba vagy Payton kinövi az óvodásvirtust és szerelmet vall. ( Bár Payton miatt még most sem vagyok nyugodt xD)  
   Egy szó mint száz, tényleg nagyon tetszett! :) Csak ajánlani tudom a fantasy kedvelőinek! Amire viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a könyv hátulján fel is tüntették, hogy csak 16 éves kortól ajánlják, és nagyon is igazuk van! xD Szinte soha nem foglalkoztam a figyelmeztetésekkel és gyakran az az érzésem, hogy csak a biztonság kedvvért írják ki, de ebben az esetben valóban van benne egy-két számomra gyomorforgató vagy megrázó jelenet. Ami igazán büszkévé tesz, hogy kivételesen magyar írónőről beszélhetünk! Már nagyon várom a második kötetet!

Lauren Kate: Torment

Lauren Kate: Torment

(Kín)

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

        Bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul tetszett a Fallen, azért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit lehet még ebből kihozni és, mi lesz Luce és Daniel sorsa. Tavaly szeptemberben egy osztálykiránduláson fedeztem fel egy pozsonyi könyvesbolt kirakatában. Akkor olthatatlan vágyat éreztem, hogy megszerezem. Sikerült! Egészen pontosan múlthét vasárnap! xD A borító ez alkalommal is magáért beszél. 

        Amit érdekesnek találtam, hogy az első köteteben Luce egy koszos, szörnyű nevelőintézetben élt. Mintha ezt akarta volna ellensúlyozni az írónő, most egy csodálatos, álomszerű iskolába helyezte át.( Ami persze nem meglepő, ha a pasid egy kő gazdag, több ezer éves, befolyásos angyal.) 

        A kötet pozitívuma, hogy sokkal eseménydúsabb volt az elsőnél. Bár ennek is voltak számomra unalmas részei. A történet vezetése időnként logikátlan volt.
        Az új karakterek jól illeszkedtek az eddigi sablonos felhozatalhoz. Itt sem találtam semmi egyediségre való törekvést. Ha már angyalok, akkor természetesen a nefilimek is képviseltetik magukat.
        Steven & Francesca: szokásos démon és angyal páros. A személyiségük is elég jellegzetes.

        Jasmine & Dawn: A nem kicsit túlpörgött páros. xD Defekt duó. Mindenért rajonganak, minden programot ők szerveznek és persze ők fogadják be először Lucet.

        Shelby Sterris: A minden ok nélkül gorombáskodó szobatárs. Aztán persze megtörik a jég. De ő tartogat még további meglepetéseket.

        Miles Fisher: A srác, aki rettentő kedves és megértő. Annyira tudtam, hogy csak a baj lesz vele. ><

Ami kiábrándító, hogy azt eddig is sejtettem, hogy Luce nem egy észlény, de ebben a kötetben a maradék kételyeim is eloszlatta. Egyszerűen képtelen megérteni Danielt, amit eleinte meg is értettem, de később már csak fárasztott. Persze zavarta, hogy nem avatta be szinte semmibe, ez idáig oké. De a kézenfekvő dolgokat is képtelen volt felismerni. A válasz néha annyira adta magát! Nem látta a fától az erdőt. Meg sem próbálta megérteni a fiút. A kapcsolatuk néhány periódusra osztható, és ezek sorrendje változott. 

1) Daniel hiányzik                     1) Daniel hiányzik                      1) Daniel hiányzik

2) Egymás nyakába borulás       2) Veszekedés                             2) Veszekedés

3) Orrvérzésig veszekedés         3) Egymás nyakába borulás       3) Egyikük lelép

4) Egyikük lelép                        4) Ismét veszekedés

                                                   5) Egyikük lelép

Ezt lehetne a végtelenségig csereberélni. (és tovább) Mikor az a szerencsétlen srác megjelent (saját szabályait megszegve), már tudtam hogy megint jól összefognak veszni.
        Alig hevertem ki a Cammel való kavarását, ismét a nyakunkba sóztak egy szerelmi háromszöget. Ez a húzás már szinte fájt. A csók sem maradhatott ki, amit persze Daniel páholyból nézett végig. (itt már komolyan sajnáltam ><) De ha harmadikban és jön egy újabb fiú, én befejeztem! xD A kapcsolatuk nem haladt sehova. Vagy éppen a cukormérgezéstől szenvedtem vagy reszkettem, hogy milyen hülyeségen bírnak még összeveszni.
       A kitasztítottak  jól sikerültek és jó néhány fordulatot köszönhetünk nekik. Itt is felfedeztem egy logikai bukfencet. Ezek a sehova sem tartozó lények vakok. Semmit sem látnak így más érzékszerveikre támaszkodnak. Dawn külsőre kiköpött mása Lucenek. Egy sikertelen kísérlet után, elrabolják Dawnt Luce helyett! A hasonló külsővel magyarázzák a dolgot. Egy kérdésem volna: Akkor ezek most vakok vagy nem??? xD
     Számomra ez a kötet is túl kiszámítható volt és időnként lapos. Danielt rettenetesen sajnáltam az elkövetett hibái ellenére. Képtelen vagyok azonosulni Luccel. De az írónő mégis tud valamit, mert valószínűleg a harmadikat is meg fogom venni. xD Ha minden igaz a Passion most novemberben fog megjelenni, de már nem nagyon hiszek benne.

Lauren Kate: Fallen

Lauren Kate: Fallen
(Kitaszítva)

 

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet. 

       Nem tudok túl sokat írni, mert elég régen olvastam, de igyekszem feleleveníteni az élményt. A borító ismét csak szerelem volt első látásra. Gyönyörű. :) Órákig el tudnám bámulni. Valamelyest vissza is adja a könyv hangulatát.

       Az alapötlet magával ragadott és valami igazán meghökkentőt vártam. Hát sikerült. De nem mindig jó értelemben. Vegyes érzelmekkel emlékszem rá vissza. Nem mondhatnám, hogy egy jól megszokott fantasyt kaptam. Az első kb. kétszáz oldalig azt hittem, hogy valamit elírtak. Egy, mondhatni, majdnem teljesen átlagos lány életébe nyerünk betekintést. Aztán belógatták a mézesmadzagot, hogy abban a pillanatban, mikor ráharaphatnánk, el is ránthassák. Ám ezzel nem is lettek volna nagy bajaim. Viszont nem bírtam rájönni, hogy az írónő szed fogalmazásgátlót vagy a fordító volt nagyon béna, de egyes mondatok után a hajamat téptem. A nyakatekert, túlbonyolított vagy éppen száraz és egyszerű, majdnem értelmetlen szerkezetekben veszett el a lényeg.
      A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-"  Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
     Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
     A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
     Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
     Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!"  Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb.  xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
    Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
    Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

 Az Élet Lángja különleges fantasy. Izgalmas, mint egy vérfagyasztó krimi, és lenyűgözően látványos, mint egy 3D-s mozifilm. Titkokkal teli krónika szerelemről, barátságról, hatalomvágyról és az eszmék iránti hűségről. Három tizenöt éves fiatal életét egy csapásra felforgatja néhány rejtélyes és aggasztó eset. Kérdéseikre egy kivételes professzor ad választ, aki ráébreszti őket a hihetetlen igazságra: egyikük angyal, noha nem tud róla. Sőt, azt sem sejti, hogy a szívében őrzi az Élet Lángját, az univerzum irányításáért felelős, két Alapvető Létező egyikét. Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében? És mi lesz a sorsa? A fiatalok hamarosan valóságos hajtóvadászat közepébe csöppennek, majd két különleges teremtmény ejti rabul őket. Nem sok idő telik el, és mindannyian egy másik dimenzióban találják magukat, Sefirában, az angyalok csodálatos völgyében. Itt végre kiderül, melyik fiatal hordja magában az Élet Lángját, és Sefira vendégei osztoznak az elbűvölő angyal, Unika különleges sorsában, aki önfeláldozóan harcol az emberiség javáért. Az egymást követő, váratlan események és izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok az Adlivunhoz vezetnek, a megjósolhatatlan és bizonytalan kimenetelű mitikus harchoz, amelyet a Jó és a Rossz vív egymással. 

      Szokásos sétám róttam a könyvesboltban, mikor rátaláltam erre a csodára. A borító első pillantásra magával ragadott. Gyönyörű és van egy megfoghatatlan hangulata. Pár perc gondolkodás után a kosárban kötött ki.  A benne található térkép és ábrák külön meglepi volt. Bár a gimiben, mikor kézről-kézre járt, jól kiröhögtek. -.-" Szóval nagy sikere volt. xD

      Egyetlen problémám ezzel a könyvel, hogy a csoda a borítónál véget is ér. Egy tapasztaltabb olvasó számára nem rejt semmilyen meglepetést. De lehet, hogy a kezdőknek sem. A történet a könyv elején két szálon fut, amivel nem is lett volna problémám, ha nem ugrálnánk ész nélkül. Ha egy pillanatra elbóbiskoltam csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. xD Nem lett volna semmi baj a váltásokkal, ha ésszerűbben követik egymást vagy hosszabb jelentek után. "Látványos, mint egy 3D-s film." Az biztos, hogy mindent megtett az író, ennek érdekében. Tele vágta az egészet töltelék mondatokkal, ami helyenként nagyon is zavaró. Bár piros pont a térképért, mert nagyban segítette Sefira elképzelését. A szereplők sablonosak. Én személy szerint hülyét kaptam Unikatól. Formális karakter, nélkülöz minden önállóságot. Okos, gyönyörű, bölcs, erős, de mégis gyengéd és megértő. A megtestesült tökéletesség. Még a vezetőjük is a lába előtt hevert! Itt jegyezném meg, hogy az angyalok olyan külsőt vesznek fel, amit akarnak! A sastól kezdve a gyíkon át bármit magukra ölthetnek. Mi nekik egy kis igazítás itt-ott? xD  Lásd Nishida. (Egyébként nekem ő volt a kedvencem.^^) A karakterek sablonosak, a történesek kiszámíthatóak. Mi is lett volna a nagy kérdés? "Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében?" Már az elején elmondják, hogy a mi tökéletes Unikánkból két gyermek lett: egy fiú és egy lány. A lány Sefiraban van... Nos akkor? Mi itt a nagy kérdés? xD A három fiatalból egy rögtön kiesik. Az író ráadással azzal is kezünkre játszik, hogy rögtön Joeval kezd foglalkozni. (Hogy már a könyv elejében lévő képet ne is említsem.)  Szóval számomra ez egyáltalán nem volt kérdés. A történetben persze számtalan árulás is bekövetkezik. Amik már az elejétől megjósolhatóak voltak. A pedofil gyanús prof volt a karakterek csúcsa. xD Hogy reagálnál a kövi helyzetre? Megjelenik egy vad idegen és közli, hogy angyalok igenis is léteznek. Sefiraban élnek és van egy bizonyos ki választott, akinek a szívében van az élet lángja. És ez lehet, hogy te vagy!!!  De biztos, hogy hármótok közül az egyik!! Nos, én valószínűleg melegebb éghajlatra küldeném, de minimum kiröhögném és figyelmen kívül hagynám szegény debilt. Főhőseink ezzel szemben már be is ültek a kocsijában és irány az isten háta mögötti kis hétvégi ház.
Ahol persze éttermeket megszégyenítő kiszolgálásban részesülnek. Ami még kérdéseket vetett fel bennem az Unika és Unikó kapcsolata. Ez nem vérfertőzés? xD Azt se nézik jó szemmel, ha az ember a saját testvérével kavar. De mi van ha saját magával teszi??? xD A végső harcba már bele sem megyek. A kimenetele az, amire számítasz.
     Azért vannak a könyvnek érdekes pontjai is. Erős idegzetűeknek ajánlom. Fantasy szintjén elmegy. Ne keressünk benne életszerűséget és tökéletes!

 

 

Zelgadis

Zelgadis

      Ez abban különbözik a többi írásomtól, hogy teljesen saját. Nincs alapul szolgáló anime. Eredetileg egy hosszabb novellám - vagy hívhatjuk regényemnek - a bevezetése lett volna, de egyelőre nem született folytatása. Meglehetősen egyszerű, de az én első próbálkozásaim egyike. :) Még az is előfordulhat, hogy egyszer folytatom. (Az ismerőseim között csak a "fa alatt haldokló lány" néven ismert xD)

       Főszereplőm Alexis, aki igen súlyos sérülést szerzett. Próbál menekülni, de a nyakában loholó gyilkos nem sok esélyt ad erre.

Korhatár: 16 (bár lehet eltúlzom)
Jellemző: dráma, romantikus, angst, deathfic

London

London

Fandom: Axis Powers Hetalia

Korhatár: PG-13
Jellemzők: dráma, angst

Rövid leírás: Főszereplőm ezúttal is Anglia, de mint csak egyszerű ember. Egy átlagos halandó a II. világháború közepén. Hogy hogyan is élte meg ő a londoni bombázást.

kép forrás:  http://www.chickensmoothie.com/Forum/viewtopic.php?f=28&t=760392

Sarwat Chadda - The devil's kiss

Sarwat Chadda - The devil's kiss
( Az ördög csókja )

A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye? 

          Szintén karácsony előtt kezdtem szemezni vele és A pusztító angyallal együtt kaptam meg. Bár meg kell hagyni a borító igenis látványos, de inkább a bemutatása fogott meg. Maga sem tudom, hogy miért. Pláne, hogy az író egy korábbi művét sem olvastam, ha van egyáltalán. xD Olvasás terén elégé csapongó vagyok. Nincs egy bevált író. Általában a könyvesboltba is úgy megyek be, hogy fogalmam sincs, hogy mit is akarok. Mindig a pillanatnyi hangulatom győz. Ezzel már jártam nagyon jól is és nem annyira. xD

        A borítok között nem igazán tudnék választani. Mind a kettőnek meg van a maga hangulata. Olyan mind a kettő, mintha kiragadták volna a regény egy egy momentumát. Még a magyar, a történet elejére emlékeztet, úgy a másik a közepére és a végére. Az első, a hátoldalon feltüntetett szöveg hintázó kis fiúját idézi fel bennem a kihalt, misztikus környékkel. A második az építkezésen zajló harcok élményét ébreszti fel. 

        A történet érdekes, összetett. Jól ötvözi a történelmet és a fantasyt. A karakterek viszont nem igazán fogtak meg. Nem mondanám, hogy gyengék, de valahogy nem is az igaziak. A rend tagjait alig ismerjük meg. A főhősről megtudunk egy-két dolgot, de az ő esetében meg eltúlzottnak éreztem az ő "lázadását". Viszont Michael megragadott. Bár az író gyakorolhatná a ködösítést. Amikor megjelent a szuper helyes, "teljesen megértelek mindben", ideális pasi, nekem az első perctől világos volt. Akár nagy vörös nyilak is villoghattak volna a feje fölött. "Én vagyok a fő gonosz!" felirattal, akkor sem lett volna egyértelműbb. A gyakorlottabb olvasók számára azonnal szemet szúrhat. Reménykedni kezdtem, mikor a történet felénél leleplezte magát. De itt jött nekem egy logikai bukfenc! Mikor a csúnya, gonosz angyalt legyőzik egy szentkarddal! Egy kis hang folyton az sikította bennem, hogy ennek semmi értelme és igaza is lett. Úgy gondolnám, hogy egy vajazó kés nagyobb sebeket ejthet egy szent lényen, mint az általuk készített szent(!) fegyver. Viszont, ami közelebb hozza a művet, azok az igazán élethű karakterek. A haláltól rettegő és ezért "árulóvá" váló Kay. Talán őt tudtam leginkább sajnálni. Egyébként a jelenetek jó része elcsépelt, elsietett, ezért nehéz igazán beleélni magunkat. Számtalan pozitív szereplő leli a halált, de a nem jól kidolgozott részek miatt, nem igazán váltak drámaivá. Az író inkább a vérengzésre fektette a hangsúlyt. Az első szülöttöket  megtámadó kort, olyan részletességgel írta le, hogy szinte úgy éreztem, mintha engem zabáltak volna. A hangsúly a jó és a rossz harcán van és az angyalokon. Bár van benne egy szerelemi szál, nem igazán van kihangsúlyozva. Mire történhetne is valami, addigra bekövetkezik a katasztrófa.
       Most sajnos elég sok mindent elárultam,de másképp nem tudtam megfogalmazni. Azoknak ajánlom, akiket nem visel meg a vérengzés és nem lételemük a romantika. Nem kifejezett horror, annak gyenge, de súrolja. De mindezek ellenére várom a második kötetet!^^

Jon Courtenay Grimwood: A pusztító angyal

Jon Courtenay Grimwood: The fallen blade
( A pusztító angyal )

 Velence, 1407. - A város urai korlátlan hatalmat élveznek a tengereken, és ők szabják a törvényeket. Az ott élők sosem érezhetik magukat biztonságban: démonok és holt lelkek árnyai kószálnak az utcákon, és a hírhedt őrjárat tartja rettegésben a városlakókat. Ám a sikátorokban leselkedő veszélyek közül talán a herceg bérgyilkosainak, az Assassini tagjainak van a legfélelmetesebb híre: vértől piros kanálisok jelzik útjukat, ahol csak felbukkannak... Velence főhercege, a gyengeelméjű Marco csak névleg uralkodik, valójában nagybátyja és nagynénje osztoznak a hatalmon, és mozgatják saját érdekük szerint a politika szövevényes szálait. Mégis kénytelenek egyesíteni erőiket, amikor a herceg fiatal unokahúgát, Giuliettát idegen kalózok rabolják el otthonából. És a szöktetés hamarosan jó okot ad a háborúra is… Eközben Atilo, a herceg bérgyilkosainak mór vezére egy különös fiúra bukkan Velence ódon házai között, ezüstös haja, borostyán pettyezte szeme és angyal arca megbabonázza, s elhatározza: megszerzi magának a vérrel táplálkozó, titokzatos lényt, hogy tanítványává fogadja, és átadja neki mestersége minden csínját-bínját. Velence sorsát hamarosan gyilkos nagyhatalmi játszmák keresztezik, és mind többen kívánják a város pusztulását. Azoknak, akik képesek megzabolázni a legsötétebb erőket, most nem csupán kíméletlennek kell lenniük, de a szerencsére is nagy szükségük lesz… 

         Ha jól emlékszem, először az IM-ben találkoztam vele. A bemutatás tetszett, a borító hangulata megragadott. Szóval nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb el fogom olvasni. Legnagyobb örömömre megkaptam karácsonyra. Mivel másnap utaztunk, különösen jól jött. Sajnos, ezúttal csalódnom kellett.  

         Mikor először feladtam, sokan biztattak, hogy folytassam, mert megéri. Nekik lehet, nekem nem. Lehet, hogy rosszkor kezdtem, hogy rosszkor folytattam és  még rosszabbkor próbáltam újra kezdeni, de nekem nem működött. Így bár mennyire is fájt, szakítottam ezzel a könyvel. Számomra nehezen követhető, helyenként lapos és időnként túl nyílt. (egyáltalán nem érdekel, hogy mi zajlik a főhős nadrágjában, sem vizelés előtt, sem máskor) Lehet, hogy ez képvisel igazi irodalmi értéket, de akkor én még éretlen vagyok. Egyszerűen nem álltam készen és mai napig nem érzem magam annak.

Az 1400-as évek Velencéje egy koszos, büdös, mocskos, elhanyagolt helyként jelenik meg, de meglepően élethűen. Üdítő volt, mikor nem a csatornában hömpölygő szennyvizet, hanem egy gyönyörű épületsort tárt elénk. A hullák látványa mindennapos. A története rengeteg szálon fut, ami csak nehezíti a megértést. A karakterek jellemfejlődése nulla. (már ameddig jutottam) Tycho változgat. Nem találtam olyan szereplőt, akivel azonosulni tudtam volna. Igazából a címet sem igazán értem: A pusztító angyal. Főhősünkben az egyetlen angyali az arca, de semmi más. Atilonak köszönhetően egy tökéletes gyilkos. Nálam akkor vágta el magát végképp, amikor egy ártatlan lány gerincét kitépte  Az eredeti cím: The fallen blade sokkal találóbb. A történet meglehetősen kegyetlen fordulatokkal van tele. Nem javaslom gyenge idegzetűeknek! Hogy jót is mondjak: viszont, ami tetszett, hogy korhő, tökéletesen ábrázolja a régi rendszerek működését. A csak látszólagosan uralkodó Marco és a mögötte álló nagyobb hatalmak viszonya, nagyon jól kidolgozott. 

       Az író érdekesen ötvözi a történelmet a fantasyval. Jól használja ki Velence adottságait, szinte természetesnek tűnnek az időnként felbukkanó boszorkányok, alkimisták. Nem tudom, hogy ha megjelenik a második kötet nem veszek-e erőt magamon és fejezem be az elsőt, de egyelőre nem tartom valószínűnek.    

 

Végzetes vonzalom

Az első fic

Hát ezt is megéltük. Itt volna az első bejegyzésem, ami azt tartalmazza, amit valóban megígértem. Sokaknak az volt a véleménye, hogy kissé vagy nagyon elvontra sikeredett. Lehet. De vannak ennél sokkal könnyedebb írásaim is. Talán nem ezzel kéne nyitnom. >.< Itt egy újabb tulajdonságom: soha nem választom a könnyebb utat! xD Miért is? Mert, csak. Szeretem a kihívásokat, hogy aztán vinnyogva adjam fel. Na nem! :)     

forrás: http://milky-return.deviantart.com/art/APH-UsUk-Anata-wa-Shiawase-198535471

 
Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: UsUk (Amerika x Anglia); egy kis FrUk-kal megspékelve (Franciaország x Anglia)
Korhatár: (No ezzel bajban vagyok. xD) Mondjuk, hogy PG-13.

Jellemzők: dráma, romantika, angst, deathfic
Rövid tartalom: Nem tudom, hogy hogy is kéne megfogalmaznom anélkül, hogy lelőjem a poént. Anglia érzelmi válságba kerül. Úgy érzi belefáradt a folytonos harcokba, hogy állandóan azzal küzdjön, aki mindennél fontosabb neki.

 Végzetes vonzalom

Végig pillantottam még egyszer az előttem fekvő tőrön. Gyönyörű fegyver: elegáns, vonzó, tekintélyt parancsoló, van benne valami elemi erő, épp ezért oly veszélyes. Ha nem vigyázunk, könnyen megsebezhet, vérünket onthatja, életünket veheti. Megbűvölve bámultam az acélpengét. Tudtam, mit kockáztatok, de akartam! Megérinteni, érezni, uralni vagy szolgálni. Szolgálni az erőt, a fegyvert, mely értünk készíttetett, de mégis ő ragadja el a lelkünket. Számtalan harcot megjártam már, ott voltam jó néhány nemzet, állam születésekor. Nyertem s vesztettem, sírtam és nevettem, építettem és pusztítottam. Egy voltam a Római Birodalom provinciái közül.

Életem a kezdetek-kezdetére nyúlik vissza. Most mégis egy gyermek tapasztalatlanságával figyeltem a tőrt. A tőrt, mely annyi mindenben különbözött a többitől, mely annyival veszélyesebb. A látszólag békés tárgyat, megannyi düh és gyűlölet uralta. Akaratlanul is az Amerikával folytatott nyomorult kapcsolatom jutott róla eszembe. Az a jeges gyűlölet, közöny, mely kék szemeiben ült, ha hozzám beszélt. Pontosan olyan volt, akár a fegyverek, bármikor készen állt ölni, a lelkem elragadni. Bármi az enyém lehetne, bármit elvehetek, csak ezt nem. Mondhatnám, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, de már akkor szerettem, mikor még az enyém volt. Mikor még leste minden szavamat, követte az útmutatásomat. De minden elromlott. Ő már nem volt az enyém és én kétségbeesve vágytam rá. Ez a tárgy csak megsebezhetett. Végighúztam ujjaim a hideg acélon. A viszontagságok tengerében megedzett pengén. Fájdalmas szisszenésem megelőzte visszaránduló kezemet. Hangtalanul bámultam a szétvált bőrt, lassan kiserkenő vérem. Nem volt ebben a fájdalomban semmi édes, semmi melegség. Nem finoman sajgott, hanem elviselhetetlenül kínzott. De nem is a kezemen keletkezett apró karcolás égetett, lüktetett, hanem a szívembe költöző kétség marcangolt. Keserű könnyeim eleredtek. Fájt, hihetetlenül fájt, de újra és újra akartam. Érezni akartam őt. A penge a húsomba vájt. Egyre mélyebbre és mélyebbre szúrtam. Mindegy volt, hogy mennyi és mekkora kínt okozott egyszerűen szükségem volt rá. Francis aggódva figyelte önpusztító játékomat. Néha kérlelt, könyörgött, hogy hagyjam abba, de nem tudtam, végül erőszakkal állt közénk. Gyűlöltem őt, gyűlöltem azért, amit tett. Gyűlöltem, mert törődött velem. Csókjai, aggódó, szerelmes szavai, mégis gyógyították sebeimet, de a szívemben tátongó űrt soha nem volt képes betölteni. Az űrt, mit te okoztál. Az állandó fájdalmak tengerén megváltást jelentő apró kis szigetemmé vált Francis. Ám a hullámok valahányszor elérték ezeket a partokat, mindig belemartak, újabb és újabb sebeket okozva nekem, nekünk.

Megragadtam a fegyvert és most valóban a nyakamnak szegeztem. Önként simítottam torkomra. Könnyeim végigfolytak az arcomon. Te vagy a végzetem! Te vagy számomra minden! Szeretlek! Miért gyűlölsz, Alfred? Remegő kezemben a tőrön összekeveredett a vérem és könnyeim. A könnyek, mik neked semmit sem jelentenek! Minden egyes megvető pillantásod, irántam érzett gyűlöleted megnyilvánulása egy kicsivel mélyebbre taszította a pengét. Te vagy a kés, ami minden egyes alkalommal megvág. A fegyver, mely csak kárt tesz bennem, de képtelen vagyok eldobni. Te vagy a tőr, melyet önként szorítok a torkomra. Mely olyan kínt okoz, mint semmi más, még sem tudok lemondani róla. Mert szeretlek! Nem számít mennyire fáj, ha érezhetlek, ha érdekellek még annyira, hogy fájdalmat okozz. Egyre jobban reszkető kezeim ellenére tovább taszítottam a pengét. Az eleinte cseppekben távozó vér, már szinte teljesen beszennyezte selyem ingem. Egy hang nélkül figyeltem, ahogy távozik belőlem az élet. A szoba lassú táncba kezdett. A kontúrok elmosódtak. Lélegzetem egyre lassult. Fájdalmaim elhalványultak. Nem éreztem semmi mást, csak ürességet. Minden egyes harcunk gyengített, minden egyes szavad megsebzett. Gyűlöleted alattomos méreg a számomra, mely lépésről lépésre terjedt szét a testemben. Mindig szerettelek, de az önzőségem ellenem fordított. Mindent sajnálok! A jelképes tőrt, mely csak képzeletben véreztetett ki, most igazi váltotta fel. Elvéreztem. Nem bírtam tovább. Te vagy a fegyver, mellyel túl soká játszottam és bár fizikai sebem soha nem keletkezett, lélekben kimerültem. Végtagjaim az utolsó erő is elhagyta. Ujjaim közül kicsúszott a régi kés, történelmi darab, halk koppanással ért földet. A pincében találtam. Nem hittem volna, hogy megtartottam. Amerikai a függetlenségi háború idejéről. Ajkaim fájdalmas mosolyra húzódtak. Minden akkor kezdődött. Az első igazi harcunk. Fáradtan csuktam le szemeim. A rám törő álmosság győzedelmeskedett. Nem tudtam és nem is akartam többé ébren maradni.

A beáramló napfény elveszett a foltokká sűrűsödő szobában. A testem kellemes melegség járta át és elnyelt a megváltó halál. Keringőm itt véget ért. Eleresztettem a „csodálatos” Élet kezét. Fehér ruhája számomra vakító volt, bántotta, valósággal marta a szemem. Cipője állandóan az én lábfejemet tiporta. Gyönyörű, kecses kezein található számtalan görbe karmát a húsomba vájta. Leírhatatlanul elbűvölő mosolya egy eltorzult vigyorra emlékeztetett. Fülembe suttogott szavai megrémisztettek. Szabadulni akartam tőle és tőled.
 

Becca Fitzpatrick - Hush, hush

Becca Fitzpatrick - Hush, hush

(Csitt, csitt)

 

EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül. 

   A felállás változatlan: halandó lány, természetfeletti . Elsőre sablonosnak tűnik, de van, aki pont ezt keresi. Viszont ha az ember esélyt ad neki, kellemesen csalódhat, velem legalábbis ez történt. Bár szép a borító, még sem éreztem a csodát. Elnéző mosollyal csúsztattam vissza a polcra a Twilight hatezredik kiadása mellé. Nem fogott meg, nem is akartam megvenni.
   De amikor már a sokadik céltalan körömet futottam a könyvek végeláthatatlan labirintusában, megsajnált az eladónő. Több könyvet is ajánlott. Elmesélte, hogy maga is lelkes olvasó. Végül ezt nyomta a kezemben. Széles mosollyal esküdözött, hogy ő nem csalódott, mondhatni imádta. Mivel nem igazán vagyok híve a nyálas szerelmi történeteknek, kétkedve vettem meg.
   Egyáltalán nem csalódtam, alig tudtam letenni! A történet fordulatos, nem ülepedik le. Amikor azt hiszed, hogy már nem lephetnek meg, akkor vág képen az írónő egy újabb káprázatos ötlete. Garantáltak az átolvasott éjszakák! Bár nem túl hosszú, így nekem három nap alatt volt meg, úgyhogy beosztottam!
   Külön dicséret a karakterekért. Mind közel állnak egy valós emberhez! Sem kívül, sem belül nem tökéletesek és ez fokozattan igaz az "álompasira". Kifejezetten önző, egocentrikus, magának való. Aki Edward Cullent keresi, annak nem ajánlom. (egyébként félreértés ne essék! Nem vagyok megrögzött Twilight gyűlölő! A könyvet kifejezetten szerettem, bár nekem a Breaking Dawn már sok volt. Csupán unom, hogy a csapból is ők folynak. Olyan érdemeket tulajdonítanak neki, amit más művek sokkal jobban kiérdemeltek. De a maga módján valóban korszakalkotó. )
    A kapcsolatuk nehézkesen indul és még nehezebben folytatódik. Rengeteg problémával találják szembe magukat. Nora rendőrségi ügybe keveredik, az emberek nem hisznek neki. Amit külön kiemelnék, hogy nagyon jól rejtve marad a tettes kiléte. Én legalábbis nem jöttem rá. Utólag persze vertem a fejem a falba, annyira kézenfekvő volt a megoldás.
   Tetszett Nora karaktere. Szimpatikus, könnyen megérthető és reális! Nem volt hajlandó mindent elnézni Mr. Tökéletesnek! Vee is aranyos, bár engem időnként fárasztott a "minden lében kanál" személyisége. De piros pont, hogy mindent megtett Noraért. Mondjuk jó néhány esetben szerintem hülyeségre biztatta. Szóval csak javasolni tudom mindenkinek!
   Főszerepben az angyalok, bukott angyalok, nefilimek. A műnek van egy sajátos magával ragadó hangulata. Bár igencsak kihangsúlyozza a szerelemi szálat, nem csöpögős módon teszi. Nora részéről kicsit olyan se veled, se nélküled kapcsolat. Nehezen, de egymásra találnak. Sajnálom, ha bármit is lelőttem vagy félre informálok valakit. Most nyáron lesz két éve, hogy elolvasta így nem emlékszem pontosan mindenre. Érdemes a második kötetre is időt szánni. Én már alig várom a harmadikat!^^          

Helyzetjelentés

   Túl volnék a pályázaton legalábbis a leadáson. Az eredmény hirdetésig ülhetek keresztbe tett lábakkal és ujjakkal. >.<  De remélhetőleg Amerika nemtörődöm magatartása, Anglia önmarcangolása és Franciaország perverziója (?) meghozza nekem a várt sikert.
   Ez az első, hogy bármi ilyesmin indulok, úgyhogy nem fűzök hozzá nagy reményeket. Bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nem régóta írok. Nem kérlek titeket, hogy szurkoljatok nekem, ugyanis úgy se tudtok még rólam igazán semmit. Most jön a nagy fogadkozás, hogy mostantól aktívabb leszek. De nem ígérhetem. Sajnos, meglehetősen szétszórt vagyok. Ez a pályázat is egy sikertörténet. Egy ismerősöm szólt, hogy ez mekkora lehetőség, próbáljam meg. Mivel azt mondta, hogy a határidő augusztusban jár le, nem sietettem a dolgot. Nekem ugyanis van több, mint egy hónapom!
   Valamelyik nap meglestem azért a részleteket. Nos.. Egy picit pofára zúgtam. Az én tengernyi időm, három napra redukálódott.  Így bevettem magam gép elé, hogy egymás mellé csapjam az először eszembe jutó mondatokat. Az eredmény sok minden volt csak jó nem.  Megpróbáltam végigolvasni. Két eset állt fent:
 1) fogtam a fejem és azt szajkóztam, hogy jaj de nagyon fáj ez szörnyű!
 2) az öcsém ébresztett fel, nehogy már megártson nekem a túl sok izgalom. Így ment el három napom.
    A család többi tagja már merényletre készült ellenem, ugyanis miattam nem jutottak az életet jelentő gép elé. No nem kötözködöm! Itt szeretnék elnézést kérni tőlünk a több napos blokádért! Ja, és az utolsó napon döbbentem rá, hogy még mindig nincs semmi használható! Indulhatott a versenyfutás az idővel. De a munkám leadtam és elfogadták! :)

Jay Asher: 13 okom volt

Jay Asher: 13 okom volt

   Bár ficet ígértem, sajnos azok még váratnak magukra. Egy pályázaton dolgozom, ami igencsak lelassít. Egy kedves ismerős Black fairy javaslatára könyvkritikát írok. Bár ezzel az alkotással már ő is foglalkozott, magam is szeretnék kitérni rá.  

 "Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot,...ha megnyomod a PLAY-t.

 Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét. 

 

 Blackhez hasonlóan engem is a borító fogott meg, ahogy megláttam biztos voltam benne, hogy el fogom olvasnom. A színek, a kompozíció, a lány arckifejezése, minden tetszett. Talán ez az első alkalom, hogy szebbnek találtam az amerikai borítónál a kiadó által választottat. Bár meg kell hagyni, ennek is meg van a maga hangulata. De a magyar változaton látható lány szerintem kifejezőbb. Az egész könyv hangulatát jobban átadja. De ennyi elég is a külsőről.  

  A történet megrázó, az elsőtől az utolsó pillanatig szomorú. Mivel az első sortól tudjuk, hogy Hannah halott a remény sincs jelen.  Egy végtelenül elkeseredett kamaszt ismerhetünk meg. A kazettákon megjelenő tizenhárom okból kettő kivételével mind apróság. DE! igenis bántóak és fájdalmasak tudnak lenni egy érzékenyebb lelkialkatú ember számára. Hannahval minden megtörténik, ami csak megtörténhet egy fiatallal.
   Szerintem az író az újabban egyre eldurvuló fiatalságra szeretné felhívni a figyelmet ezzel a művével. Arra hogy hogy bánunk egymással, hogy amit te kötözködésnek szánsz, hogy eshet a másiknak. Hogy egy végig nem gondolt szó, mondat, milyen sérüléseket okozhat. Miközben olvastam jó néhányszor azon járt az agyam, hogy én is így megtudok-e bántani másokat akaratlanul . (Nyilván^^)
   Egyébként a címe akár 12 okom volt is lehetne. Vagy 12+1 okom volt. Hogy miért? Azt nem lövöm le. Olvasd el! Nem könnyű olvasmány, nem az a lightos kis délutáni mű. Komoly és elgondolkodtató. Aki elolvassa utána háromszor is elgondolkodik mielőtt bármit is mond egy másik embernek. Nem az a fajta könyv, aminek az újraolvasására vágyom, de maradandó élményt nyújt.
   Rettenetesen sajnálom Clayt. Nem kívánom azt a lelki terrort senkinek, amit átél a kazetták meghallgatása közben. Eleinte nehezen emésztettem a könyvben olvasottakat. Vádoltam és haragudtam Hannahra. De miután ülepedett a dolog, rájöttem, hogy az ő állapotában, én sem cselekedtem volna másképp.
   Szépen átadja egy végletekig elkeseredett ember érzéseit. Bár nekem az elején szimpla hiszti beütése volt. Ne kövezzetek meg! Nem rossz könyv, olvasható. Nem egészen az én világom, de ez titeket ne gátoljon semmiben! Ja, és még egy gondolat (ezt Black fűzte hozzá, de maximálisan egyetértek vele) a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy jobb segítséget kérni! Egyáltalán nem szégyen! 

Előszó

Sziasztok!
  Hát ez lenne az első saját blogom! Bár bejegyzések egyelőre nincsenek.  Hamarosan erre is sor kerül . Főtémák várhatóan az animek, könyvek és a fic-ek lesznek. Vannak saját történeteim is, de igencsak kis számban és akad még mit javítani rajtuk. Tehát inkább a már létező szereplők, történetek átdolgozásában élem ki magam.
  Menthetetlenül szeretem a történelmet és mindent, ami sötét és véres. Így jó néhány vámpíros témájú alkotásom várja már, hogy közzétegyem. Másik nagy szerelmem a múlt, így saját Bibliám a Hetalia. Azon belül is kedvenceim:  Anglia és Amerika szerelme számomra örök (viszont nem szeretem a yaoikat, így vagy csak shounen-ait írok vagy Angliát átfazonírozom.), de imádom a Fruk you-t is.
  Bármikor kapható vagyok a Poroszország x Ausztria párosra, de igazán a PruHun-t favorizálom. Gyakori szereplőm még Németország, Oroszország, Japán.. stb... - Nagyon sajnálom, de Geritat tőlem ne várjatok. Kevés olyan karakter van, amit annyira nem tudok elviselni, mint Olaszország.
  Gyakran foglalkozom velük, mint átlagos emberekkel, nem mint országokkal. Sajnos ezekhez a storykhoz szükséges a mű ismerete, de van egy-kettő, amihez elég a történelmet.
  Van pár Vampire Knight témájú alkotásom is. De jó ha előre tudatom veletek, hogy gyógyíthatatlan Kaname párti vagyok. Igyekszem én Zerot is megszeretni, de egyelőre nem sok eredményt mutathatok fel.
  Na nem untatlak titeket tovább! Röviden még annyit, hogy hajlamos vagyok a történetek félbe hagyására. Ezért ha sikerül néhányotok érdeklődést felkeltenem, akkor szívesen írok ki pályázatot, az aktuális történet befejezésére. Az is előfordulhat, hogy néhány kérést teljesítek. (ha ismerem az adott animet, mangát, könyvet és nem áll tőlem túl messze ) A helyesírásom csapni való, de próbálok odafigyelni rá. Ezért ha hibákat találtok vagy elgépelést jelezzétek nekem!
  A blog elsősorban, azért jött létre, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért ne sajnáljátok tőlem a kritikákat! :D Akkor tudok jobbat alkotni, ha szóltok. ( De azért, ha megdicsértek sem fog fájni. *-*) Előre is köszönöm, ha időt szakítotok az agymenéseimre!

            Eilith