(British) win

  Mondják, hogy a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket. Nos, azt hiszem, ennek avatatlan bajnoka vagyok. A nincs több Fruk, a lejövök a szerről kijelentésekkel tele a padlás, de egy darabig ott is maradnak. Nem is igazán én akarom letenni, mint inkább a környezetem. Szóval itt vagyok/vannak. Hiába... Megszállott visszaeső volnék. ><
  A fic alapja egy fogadás, melyet jó magam kötöttem egy ismerősömmel. Ezt turbóztam fel, nem is kicsit. ><

(British) Win

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk
Korhatár: -
Jellemző: general
Rövid tartalom: A meet unalma ismét kreativitásra ösztönzi kedvenceinket. Erejük ezúttal a közeli pub-ban mérik össze.

   Nyögve meredt maga elé, a szoba mereven állt. Állt egy helyben, mintha leszögezték volna a falakat, a pohár mégis imbolygott. Nem is a pohár, hanem a tartalma. Reszkető ujjai közé szorította, de a vodka ördögi táncot járt. Nevetve kavargott, a hosszan figyelőket a gyomor teljes tartalmának kiadásával fenyegetve. Egy pillanatra sem fékezve mélyült az örvény.

   Anglia döbbenten követte a tekintetével, még a szédülés a torkába nem csalta az ebédet. A levegőt gyorsan kapkodva fordult el.

   Francis békésen szuszogott. Hosszú szőke tincsei eltakarták az italtól kivörösödött arcát, a kemény pultot kifejezetten kényelmes párnának érezte a megrázkódtatások sziklás partján.

   Arthur életében egyszer bánta, hogy nem láthatja a béka képét. Alvás közben kisimult vonásai kifejezetten bájosak. Nehezen ismerte be, hogy talán az esete, de amint felébred a koszos varangy a vonzalom minimális szikráját is kinyírja. Az angol megnyugodva fordult el. Újra a háborgó borzadájra meredt. Fogadtak. A harmadik üres üveg terpeszkedett az asztalon.

   Franciaország a második megbontott palackot még elpusztította, de a következő negyedénél vinnyogva adta fel. Illetve, csak simán elaludt.

   Arthur már a zsebében érzete a győzelmet, de nem elég csak simán nyerni! Elsöpörni! Eltaposni! Végérvényesen letarolni! Nagyot nyelve szorította meg a felhőtlen siker zálogát, a teljes kiütés utolsó rúgását. Izzadva bámult bele az áttetsző méregbe. Bár szervezte folyamatosan regenerálódott, neki is megvoltak az adott határai. Ő most lépte túl ezeket.

   Ivan sajnálkozva meredt rá, a lenézés ott égett lila szemeiben, majd mosolyogva húzott bele a megbontott üveg vodkába.

   Kirkland leplezetlen döbbenettel figyelte az eltűnő piát, úgy zúdult alá, mintha kihúzta volna a dugót a fürdőkádból. Zuhany, konstatálta, az kéne neki. Egy hideg zuhany.

   Braginsky felsóhajtva lökte a pultra az üres palackot.

   Arthur mélán bámult rá, mindaddig, amíg Oroszország háta mögött a fal dőlni kezdett, mint a dominó, magával rántva a többit és őrült forgásban forrtak össze. A brit bambán követte, teste megreszketett. Az utolsó kortyok dallamos hangja halkan énekelt, csalogatta, mintha megmenthette volna a fejére dölő szobától. Sietve kapott utána és gondolkodás nélkül nyelte le. Lihegve csapta vissza a fényes pultra.

   Az égető lángok végigfutottak a torkán, a nyelőcsövén, a gyomrán, bekúsztak az orrába. Attól tartott, hogy csóvák képében ott is fog távozni. A testét perzselő tűz szorosan ölelte át, könnyeket csalt szemébe és lebénította a tüdejét, a helyiség tánca felgyorsult, a falon logó tájkép szívárványos vízesése zubogva tört ki. Hiába ömlött be, Arthur teste égett, a láz nem eresztette.

- Győztem! – suttogta és nyögve bukott előre.

Az álom bíborba öltözött tündére magával ragadta egy hóval borított világba. Arthur halk horkolása bejárta a helyiséget.

  Pár perc nyugodt csend állt be, ám a francia mozgolódni kezdett. Mosolyogva pislogott ki ujjai közül, majd óvatosan felegyenesedett. Finoman lökte meg a kiütött britet, de az meg sem mozdult. A terv sikerességét nyugtázva terítette drága kabátját áldozatára. Elmerengve simított végig a szőke, rövid tincseken.

  Ivan feltartott tenyere zökkentette ki. Gyors mozdulattal adta át neki a beígért összeget a mai kis közjátékért. Oroszország elégedetten számolta meg, majd összegyűjtötte az üres üvegeket, a fejét rázva vitte ki a francia számára odakészített, erősen hígított vodka utánzatot. Nem érdekelte az európaiak gyerekes harca, rég tudta, hogy a fairplay nem az ő területük.

  Anglia halkat nyögött, mikor Francis megkönnyebbülve lökte végre az ágyra. Felsóhajtva nyújtóztatta ki fájó derekát, majd elmerengve nézett végig a másikon.

  Arthur elernyedt testén végig futottak a hold ragyogó sugarai, szőke tincsei meg-megcsillantak. Inge lazán kigombolva lógott a fantáziát vad táncra hívva, ajkai finoman szétnyíltak, szemei szorosan csukódtak le, szőke szempillái bájos árnyékokat csaltak a fehér bőrre, arca olyan nyugodt volt, ahogy Francis ébren sose látta.

  Lassú mozdulattal ereszkedett az angol mellé. Óvatosan csúszott közelebb. Fülét megtöltötte kettőjük légzése és a saját szívverése. Lágy mozdulattal simított végig a másik ajkain.

  Arthur morgása üvöltésként hatott a hajnal csendjében. A francia kis híján leesett az ágyról döbbenetében. Sóhajtva rázta meg fejét. Eredeti terveiről letéve feküdt le és húzta mellkasára a másikat. Rá nem jellemző módon az arca égett és a szívverése jól hallhatóan meglódult. Lemondóan szorított ölelésén és finom csókot lehelet a szőke tincsekre. A bőréhez érő angol ajkai és teste közelsége megőrjítette, de valahol meg is nyugtatta. Ennyi év után már nem hitte, hogy még van lelkiismerete, azt pedig végkép nem, hogy még gyötörni is tudja.