A blogról

            Most nem kritikával vagy egy új írással jelentkezem. Ma csak én vagyok. Egyre többen olvastok és ez hihetetlen örömmel tölt el. :) Köszönöm azoknak, akik ezt olvassák vagy másra szakítottak időt nálam. A blog arculata még igencsak most alakul ki. Kifejezetten fanfiction-öket ígértem, erre van egész három darab! xD Ezen változtatni fogok. Már jó néhány napja dolgozok egyen és nem sokára felkerülhet. Ismét csak a Hetalia a téma. De most az általam úgy kedvelt függetlenségi háború kerül az előtérbe. Annyit még elárulok, hogy Amerika fejébe nyerünk betekintést. Vannak még félkész állapotban lévő fice-ek. Franciaország soha ki nem mondott vallomása, már csak a lezárást várja. Amerika már két hete reméli, hogy egyszer véget ér a meeting. xD De még az EB-ről is írtam! Anglia szintén második hete veri szét az öltözőt az olaszoktól elszenvedett vereség után. De ott van még az "Ötvenegyedik állam" című csodám. Ő is csak a befejezést várja. De ebben az esetben még a címen is vívódom. xD Még nem tudtam eldönteni, hogy ötvenegyedik állam vagy ötvenkettedik. Egy szó mint száz, befejezetlen művekkel tele a padlás. De még nem csókol homlokon a múzsa, addig maradnak a kritikák. Eleinte féltem, hogy nem lesznek népszerűek, de alaptalannak bizonyult. Nem hogy kevesebb megtekintőm lett, hanem egyre több! :D
           A blog kinézete csak átmeneti. Valószínűleg még sokat fog változni, a funkciók listáját is szeretném még bővíteni. Csak idő kéne. xD Hárman vagyunk erre az egy gépre, bár ez elsőre nem tűnik soknak, de nagyon is az! xD Már teljesen természetes, hogy mindenkinek egyszerre támad valami halaszthatatlan dolga. Ilyenkor kezdődnek meg a belharcok. Ami valljuk be, hogy nem túl szerencsés. ha anyád ellen kell vívnod. Sem nyerni, sem veszteni nem kifizetődő. No, de nem akarom én rájuk fogni! Bőven benne van a lustaságom is. xD Szívesen írok és olvasok. (hogy utána órákig törjem a fejem, hogy mibe is tudok belekötni ) No de a szerkesztés... Valahányszor neki ülök, valahogy mindig máshol kötök ki. Vagy a Youtube lesz ellenállhatatlan vagy a Minecraft világa szippant magába. Igen, én ezzel múlatom az időt. Fel a kezekkel, aki ismeri és szereti! :D Vagy csak ismeri. ><
         De igyekezni fogok! Próbálok naponta vagy két naponta feltenni valami frisset. Az említett fice-ek előbb vagy utóbb fel fognak kerülni! Tegnap írtam a True Blood kritikát, mikor anyámnak elege lett belőlem. xD Már harmadszorra próbált valamit a tudtomra adni. Én meg figyeltem is meg nem is. Végül sértődötten feladta és közölte: " Elegem van, hogy újabban csak kussolni lehet melletted, akár egy kispárna!". Utána csak egy lapra írva volt hajlandó kommunikálni velem. Próbálom megtalálni az arany középutat. :) Szóval köszönöm a kitartásotokat!

Charlaine Harris: True Blood

 Charlaine Harris: True Blood 

Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve. „Anita Blake rajongói imádni fogják” – Publisher’s Weekly „Pikánsan pokoli” – Dallas Morning News



         Nos, ez gonosz dolog tőlem, de nem fogok a sorozat egyes köteteivel külön-külön foglalkozni. Az első kettőt olvastam el és a harmadikat feladtam a felénél.
         A borítok általában egyszerűek, lényegretörőek és esztétikusak. Három szín dominál: a fehér, a fekete és a piros. Ami meglepő és bizonyítja, hogy valamit igenis tudnak, hogy bár a fehér általában az ártatlanságot és az életet jelképezi, itt mégis a halált és élettelenséget sugall. Az első köteten megjelenő vörös rúzst irigylem. :D Black, ajánlom figyelmedbe! xD Hát gyönyörű ez a szín? No de mindegy is.

      Az alaptörténet itt se lenne rossz. Kifejezetten tetszett, a megfogalmazások igényesek, élvezhetőek. A hasonlatok gyakran mosolyt csaltak az arcomra. A szereplők viszont itt is elég sablonosak. A főhősnő (hős?) Sookie az istenháta mögötti Bon Temps-ben tengeti meglehetősen átlagos életét. A leány legnagyobb és egyetlen pozitívuma, hogy csinos. Egyébként egy tanulatlan, buta liba. Bill a rejtélyes vámpír, akinek ugye bár sötét és fájdalmas múlt áll a háta mögött, persze egyből magával ragadja a lány.. a lány jelleme. (?) Ezt még végig kell gondolnom. xD Ott van még Jason a perverz báty, aki mindig rosszba szeret bele. Sam, Sookie főnöke, is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. De Eric sem maradhat ki a sorból, a szerelmi háromszög ( vagy sokszög?) negyedik csúcsa. A gonosz, egoista, beképzelt, gátlástalan, de helyes és kő gazdag vámpír vezető. Aki persze még véletlenül sem kedveli Billt és különleges tehetséggel tudja a vérnyomását az egekig feltornázni.
      Soha nem tudtam ezzel mit kezdeni. Három teljesen eltérő személyiségű pasi, de mind ugyanabban a nagy szájú, elesett pincér lányban találja meg az igazit. Hogy a hárem többi tagját már ne is említsem.
Nálam a könyv a "pornóhorror" kategóriába került. Ha főszereplőnk éppen nem vízszintesben múlatja az időd, akkor patakokban folyik a vér. Sookie 28 éves és még szűz, ami szép dolog is lenne, ha most nagy hirtelenjében nem szeretné behozni az eddig elvesztegetett időt. Az erotikus jelentek olyan hosszúak és részletesek, ami engem már undorított. Értem én, hogy Amerikában most a nyers őszinteség és a kendőzetlen igazság a divat, de miért ebben a formában? xD Ami igazán zavart, hogy Sookie-t senki nem világosította fel, hogy ha van valakink, akit elméletileg szeretünk, akkor érdemes visszatartani állatias ösztöneinket. Vagy legalább ne csalja meg mindenkivel! Nem tudom, hogy hogy lehet mindenkit vonzónak találni. Lehet, hogy prűd nagymama világnézetével rendelkezem, de mellettem megismerte volna az erényöv hátrányait. De az is lehet, hogy Amerika összes férfi állampolgárát, aki bírt valami vonzerővel, azt száműzték ebbe a porfészekbe. Sookie lenne az áldozat? xD
       A természetfeletti felhozatal is igen jó. A vérpumán, tündéreken és vámpírokon át, mindent megtalálsz az alakváltók és istenekig! A vérpuma ugyanaz, mint bátyja a vérfarkas, csak itt a puma az alapállapot. Már vártam az unikornisok nagy belépőjét is. Ha jobban utána járunk a dolgoknak, lehet, hogy a húsvéti nyuszi is egy perverz! :O Már várom, hogy megjelenjen, mint a Playboy megalkotója. De lehet, hogy a Mikulást is megtalálnánk az egyik útmenti bokorban a Fogtündérrel.
      A történetnek van egy kis a "nyúl viszi a puskát" utánérzete. Az emberek ugyanis üldözik a vámpírokat a vérük miatt! xD Az élet iróniája, hogy a "V" az egyik legkeresettebb drog.
Ami szintén aranyos, hogy az egész lényege az lenne, hogy a vámpírok és emberek békésen élhessenek egymás mellett. Egy kezemen meg tudnám számolni az erre törekvőket. Viszont a fordulatok valóban meglepőek voltak.
      Akik kedvelik a buta, de szép lányokat, azok szemében korszakalkotó a mű. xD Elnézést kérek a könyv kedvelőitől, de nekem csalódást okozott. De bátran ajánlani merem azoknak, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött, elméletileg szerelemmel megspékelt fantasykat! Engem kifejezetten irritált, hogy mindenki lát valamit Sookie-ban ( amit én nem ), és mindenki belezúg és csak én pofára. xD A legutolsó információm, hogy a sorozat 11 kötetből áll.

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

Spirit Bliss: Démoni érintés - A múlt árnyai

A Nap fénye elhalványult,

a Földre örök sötétség borult,

a korábban mítosznak hitt démonok pedig előbújtak rejtekhelyeikről.

Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.

Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.

A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.

A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…

Izgalom, fordulatok, titkok és szerelem… A démon érintése téged is megborzongat!

      Ezúttal is csak lézengtem a sorok között, egyik könyvet tettem vissza a másik után.  Igazság szerint csak úgy választottam. Futólag olvastam az ajánlót, jóformán fel sem fogtam, de valamiért mégis úgy éreztem, hogy meg kell vennem.

      A borító érdekes. A megjelenő ábrák megfogtak, bár kicsit sokallom. A maszk és a toll, nekem már önmagában is elég. Értem mire utal az óra, de már nem tettem volna rá. Bár az is szép és igényes.
      Nem csalódtam. A történet jól érhető és logikus felépítésű. Bár néha összezavart egy-két dolog az időutazással kapcsolatban. xD Ennek ellenére nagyon tetszett és rég találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire megfogott.
      A karaktereket hamar megkedveltem és Kate-tel is azonosulni tudtam. Casimir szimpatikus volt és eredeti. Tetszett, hogy a legtöbb általam ismert férfi főhőssel szemben meg volt a maga véleménye és igenis életszerűen viselkedett. Payton hamar a kedvenceim egyike lett a maga bunkó viselkedésével együtt. Nekem valahogy volt egy olyan érzésem, hogy vagy Hale vagy Payton komoly gondot fog még okozni. Hogy igazam lett-e? :D Olvasd el! Megéri!^^

      Kirívó hibákat nem leltem, bár egy idő után annyira beleéltem magam, hogy ha képembe ordított volna sem tűnik fel. xD Amit érdekesnek találtam, hogy Casimir kapcsán gyakran találkoztam, ezzel a kifejezéssel: erős férfikéz. Aztán később a többieknél is megjelentek a következő szavak: férfihomlok, férfiujj, férfitest, férfiajak, férfiillat, férfiarc, férfilenézés, férficsípő. Néha úgy éreztem, hogy túlságosan erőltette, hogy nem tudta, hogy fejezze ki. Ez időnként vagy zavart vagy csak mosolyogtam egyet. De lehet, hogy ez csak nekem fura!

    A visszaemlékezések nagyon jól kapcsolódtak a jelen történéseihez, nem voltak zavaróak az ugrások. Szépen, fokozatosan ismertük meg a kolónia mindennapjait. Annyi, hogy kicsit többre is kíváncsi lettem volna a fönti vámpírok életéből, hierarchiájából. A fordulatok meglepőek és nem kiszámíthatóak. Egyáltalán nem az lett a vége, amire számítottam. Az író különleges tehetséggel rendelkezik az események megbonyolítása terén. Nem csak Kate volt túl naiv, de én is. xD Nem akarom lelőni a poént, de külön díjazom, hogy nem varrt a nyakunkba egy újabb "kilátástalan" szerelmi háromszöget. Az elején rettegtem, hogy a Hale iránti testvéri szeretet, mikor csap át másba vagy Payton kinövi az óvodásvirtust és szerelmet vall. ( Bár Payton miatt még most sem vagyok nyugodt xD)  
   Egy szó mint száz, tényleg nagyon tetszett! :) Csak ajánlani tudom a fantasy kedvelőinek! Amire viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a könyv hátulján fel is tüntették, hogy csak 16 éves kortól ajánlják, és nagyon is igazuk van! xD Szinte soha nem foglalkoztam a figyelmeztetésekkel és gyakran az az érzésem, hogy csak a biztonság kedvvért írják ki, de ebben az esetben valóban van benne egy-két számomra gyomorforgató vagy megrázó jelenet. Ami igazán büszkévé tesz, hogy kivételesen magyar írónőről beszélhetünk! Már nagyon várom a második kötetet!

Lauren Kate: Torment

Lauren Kate: Torment

(Kín)

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

        Bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul tetszett a Fallen, azért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit lehet még ebből kihozni és, mi lesz Luce és Daniel sorsa. Tavaly szeptemberben egy osztálykiránduláson fedeztem fel egy pozsonyi könyvesbolt kirakatában. Akkor olthatatlan vágyat éreztem, hogy megszerezem. Sikerült! Egészen pontosan múlthét vasárnap! xD A borító ez alkalommal is magáért beszél. 

        Amit érdekesnek találtam, hogy az első köteteben Luce egy koszos, szörnyű nevelőintézetben élt. Mintha ezt akarta volna ellensúlyozni az írónő, most egy csodálatos, álomszerű iskolába helyezte át.( Ami persze nem meglepő, ha a pasid egy kő gazdag, több ezer éves, befolyásos angyal.) 

        A kötet pozitívuma, hogy sokkal eseménydúsabb volt az elsőnél. Bár ennek is voltak számomra unalmas részei. A történet vezetése időnként logikátlan volt.
        Az új karakterek jól illeszkedtek az eddigi sablonos felhozatalhoz. Itt sem találtam semmi egyediségre való törekvést. Ha már angyalok, akkor természetesen a nefilimek is képviseltetik magukat.
        Steven & Francesca: szokásos démon és angyal páros. A személyiségük is elég jellegzetes.

        Jasmine & Dawn: A nem kicsit túlpörgött páros. xD Defekt duó. Mindenért rajonganak, minden programot ők szerveznek és persze ők fogadják be először Lucet.

        Shelby Sterris: A minden ok nélkül gorombáskodó szobatárs. Aztán persze megtörik a jég. De ő tartogat még további meglepetéseket.

        Miles Fisher: A srác, aki rettentő kedves és megértő. Annyira tudtam, hogy csak a baj lesz vele. ><

Ami kiábrándító, hogy azt eddig is sejtettem, hogy Luce nem egy észlény, de ebben a kötetben a maradék kételyeim is eloszlatta. Egyszerűen képtelen megérteni Danielt, amit eleinte meg is értettem, de később már csak fárasztott. Persze zavarta, hogy nem avatta be szinte semmibe, ez idáig oké. De a kézenfekvő dolgokat is képtelen volt felismerni. A válasz néha annyira adta magát! Nem látta a fától az erdőt. Meg sem próbálta megérteni a fiút. A kapcsolatuk néhány periódusra osztható, és ezek sorrendje változott. 

1) Daniel hiányzik                     1) Daniel hiányzik                      1) Daniel hiányzik

2) Egymás nyakába borulás       2) Veszekedés                             2) Veszekedés

3) Orrvérzésig veszekedés         3) Egymás nyakába borulás       3) Egyikük lelép

4) Egyikük lelép                        4) Ismét veszekedés

                                                   5) Egyikük lelép

Ezt lehetne a végtelenségig csereberélni. (és tovább) Mikor az a szerencsétlen srác megjelent (saját szabályait megszegve), már tudtam hogy megint jól összefognak veszni.
        Alig hevertem ki a Cammel való kavarását, ismét a nyakunkba sóztak egy szerelmi háromszöget. Ez a húzás már szinte fájt. A csók sem maradhatott ki, amit persze Daniel páholyból nézett végig. (itt már komolyan sajnáltam ><) De ha harmadikban és jön egy újabb fiú, én befejeztem! xD A kapcsolatuk nem haladt sehova. Vagy éppen a cukormérgezéstől szenvedtem vagy reszkettem, hogy milyen hülyeségen bírnak még összeveszni.
       A kitasztítottak  jól sikerültek és jó néhány fordulatot köszönhetünk nekik. Itt is felfedeztem egy logikai bukfencet. Ezek a sehova sem tartozó lények vakok. Semmit sem látnak így más érzékszerveikre támaszkodnak. Dawn külsőre kiköpött mása Lucenek. Egy sikertelen kísérlet után, elrabolják Dawnt Luce helyett! A hasonló külsővel magyarázzák a dolgot. Egy kérdésem volna: Akkor ezek most vakok vagy nem??? xD
     Számomra ez a kötet is túl kiszámítható volt és időnként lapos. Danielt rettenetesen sajnáltam az elkövetett hibái ellenére. Képtelen vagyok azonosulni Luccel. De az írónő mégis tud valamit, mert valószínűleg a harmadikat is meg fogom venni. xD Ha minden igaz a Passion most novemberben fog megjelenni, de már nem nagyon hiszek benne.

Lauren Kate: Fallen

Lauren Kate: Fallen
(Kitaszítva)

 

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet. 

       Nem tudok túl sokat írni, mert elég régen olvastam, de igyekszem feleleveníteni az élményt. A borító ismét csak szerelem volt első látásra. Gyönyörű. :) Órákig el tudnám bámulni. Valamelyest vissza is adja a könyv hangulatát.

       Az alapötlet magával ragadott és valami igazán meghökkentőt vártam. Hát sikerült. De nem mindig jó értelemben. Vegyes érzelmekkel emlékszem rá vissza. Nem mondhatnám, hogy egy jól megszokott fantasyt kaptam. Az első kb. kétszáz oldalig azt hittem, hogy valamit elírtak. Egy, mondhatni, majdnem teljesen átlagos lány életébe nyerünk betekintést. Aztán belógatták a mézesmadzagot, hogy abban a pillanatban, mikor ráharaphatnánk, el is ránthassák. Ám ezzel nem is lettek volna nagy bajaim. Viszont nem bírtam rájönni, hogy az írónő szed fogalmazásgátlót vagy a fordító volt nagyon béna, de egyes mondatok után a hajamat téptem. A nyakatekert, túlbonyolított vagy éppen száraz és egyszerű, majdnem értelmetlen szerkezetekben veszett el a lényeg.
      A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-"  Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
     Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
     A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
     Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
     Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!"  Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb.  xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
    Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
    Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

E. J. Allibis: Unika az élet lángja

 Az Élet Lángja különleges fantasy. Izgalmas, mint egy vérfagyasztó krimi, és lenyűgözően látványos, mint egy 3D-s mozifilm. Titkokkal teli krónika szerelemről, barátságról, hatalomvágyról és az eszmék iránti hűségről. Három tizenöt éves fiatal életét egy csapásra felforgatja néhány rejtélyes és aggasztó eset. Kérdéseikre egy kivételes professzor ad választ, aki ráébreszti őket a hihetetlen igazságra: egyikük angyal, noha nem tud róla. Sőt, azt sem sejti, hogy a szívében őrzi az Élet Lángját, az univerzum irányításáért felelős, két Alapvető Létező egyikét. Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében? És mi lesz a sorsa? A fiatalok hamarosan valóságos hajtóvadászat közepébe csöppennek, majd két különleges teremtmény ejti rabul őket. Nem sok idő telik el, és mindannyian egy másik dimenzióban találják magukat, Sefirában, az angyalok csodálatos völgyében. Itt végre kiderül, melyik fiatal hordja magában az Élet Lángját, és Sefira vendégei osztoznak az elbűvölő angyal, Unika különleges sorsában, aki önfeláldozóan harcol az emberiség javáért. Az egymást követő, váratlan események és izgalmasabbnál izgalmasabb fordulatok az Adlivunhoz vezetnek, a megjósolhatatlan és bizonytalan kimenetelű mitikus harchoz, amelyet a Jó és a Rossz vív egymással. 

      Szokásos sétám róttam a könyvesboltban, mikor rátaláltam erre a csodára. A borító első pillantásra magával ragadott. Gyönyörű és van egy megfoghatatlan hangulata. Pár perc gondolkodás után a kosárban kötött ki.  A benne található térkép és ábrák külön meglepi volt. Bár a gimiben, mikor kézről-kézre járt, jól kiröhögtek. -.-" Szóval nagy sikere volt. xD

      Egyetlen problémám ezzel a könyvel, hogy a csoda a borítónál véget is ér. Egy tapasztaltabb olvasó számára nem rejt semmilyen meglepetést. De lehet, hogy a kezdőknek sem. A történet a könyv elején két szálon fut, amivel nem is lett volna problémám, ha nem ugrálnánk ész nélkül. Ha egy pillanatra elbóbiskoltam csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van. xD Nem lett volna semmi baj a váltásokkal, ha ésszerűbben követik egymást vagy hosszabb jelentek után. "Látványos, mint egy 3D-s film." Az biztos, hogy mindent megtett az író, ennek érdekében. Tele vágta az egészet töltelék mondatokkal, ami helyenként nagyon is zavaró. Bár piros pont a térképért, mert nagyban segítette Sefira elképzelését. A szereplők sablonosak. Én személy szerint hülyét kaptam Unikatól. Formális karakter, nélkülöz minden önállóságot. Okos, gyönyörű, bölcs, erős, de mégis gyengéd és megértő. A megtestesült tökéletesség. Még a vezetőjük is a lába előtt hevert! Itt jegyezném meg, hogy az angyalok olyan külsőt vesznek fel, amit akarnak! A sastól kezdve a gyíkon át bármit magukra ölthetnek. Mi nekik egy kis igazítás itt-ott? xD  Lásd Nishida. (Egyébként nekem ő volt a kedvencem.^^) A karakterek sablonosak, a történesek kiszámíthatóak. Mi is lett volna a nagy kérdés? "Vajon ki az angyal a három fiatal közül? Mi a története? Miért viseli a Lángot a szívében?" Már az elején elmondják, hogy a mi tökéletes Unikánkból két gyermek lett: egy fiú és egy lány. A lány Sefiraban van... Nos akkor? Mi itt a nagy kérdés? xD A három fiatalból egy rögtön kiesik. Az író ráadással azzal is kezünkre játszik, hogy rögtön Joeval kezd foglalkozni. (Hogy már a könyv elejében lévő képet ne is említsem.)  Szóval számomra ez egyáltalán nem volt kérdés. A történetben persze számtalan árulás is bekövetkezik. Amik már az elejétől megjósolhatóak voltak. A pedofil gyanús prof volt a karakterek csúcsa. xD Hogy reagálnál a kövi helyzetre? Megjelenik egy vad idegen és közli, hogy angyalok igenis is léteznek. Sefiraban élnek és van egy bizonyos ki választott, akinek a szívében van az élet lángja. És ez lehet, hogy te vagy!!!  De biztos, hogy hármótok közül az egyik!! Nos, én valószínűleg melegebb éghajlatra küldeném, de minimum kiröhögném és figyelmen kívül hagynám szegény debilt. Főhőseink ezzel szemben már be is ültek a kocsijában és irány az isten háta mögötti kis hétvégi ház.
Ahol persze éttermeket megszégyenítő kiszolgálásban részesülnek. Ami még kérdéseket vetett fel bennem az Unika és Unikó kapcsolata. Ez nem vérfertőzés? xD Azt se nézik jó szemmel, ha az ember a saját testvérével kavar. De mi van ha saját magával teszi??? xD A végső harcba már bele sem megyek. A kimenetele az, amire számítasz.
     Azért vannak a könyvnek érdekes pontjai is. Erős idegzetűeknek ajánlom. Fantasy szintjén elmegy. Ne keressünk benne életszerűséget és tökéletes!

 

 

Zelgadis

Zelgadis

      Ez abban különbözik a többi írásomtól, hogy teljesen saját. Nincs alapul szolgáló anime. Eredetileg egy hosszabb novellám - vagy hívhatjuk regényemnek - a bevezetése lett volna, de egyelőre nem született folytatása. Meglehetősen egyszerű, de az én első próbálkozásaim egyike. :) Még az is előfordulhat, hogy egyszer folytatom. (Az ismerőseim között csak a "fa alatt haldokló lány" néven ismert xD)

       Főszereplőm Alexis, aki igen súlyos sérülést szerzett. Próbál menekülni, de a nyakában loholó gyilkos nem sok esélyt ad erre.

Korhatár: 16 (bár lehet eltúlzom)
Jellemző: dráma, romantikus, angst, deathfic