Interjú egy vámpírral ~

"A távoli ég, s ez a végtelen pillanat…

Most a ragyogó csillagoktól kívánok

Ezen az ifjú körhintán,

Ami végtelenül forog tovább.

Örök akarok lenni, akárcsak te."

Milyen gondolkodásmódra vallhat egy Mejibray interjút The GazettE (Last Heaven) idézettel kezdeni? Talán röviden összefoglalva: szétszórtra, az enyémre. Mégis ez a dalszöveg ugrott be nekem a fordítást lezárva. 

Belegondoltunk már valaha is, hogy mennyire nem tudunk róluk semmit? Hogy mennyire csak a semmibe tapogatózunk, mikor a Mejibray tagokról beszélünk? Nem tudom ki miként van vele, de jó magam használható nyelvtudás nélkül csak azt mazsolázgathattam, amire más fordítócsapatok időt szántak. Így mikor belefutottam ezen cikkbe, elhatároztam: adok már végre valamit én is a magyar jrock közönségnek! Közel sem tökéletes az angol sem volt egy könnyű olvasmány, néhol nehezen érthető és javításra szorul. Maradjunk annyiban, hogy ez egy kísérlet! Egy kísérlet a részemről, melyet szívesen mutatok be nektek!

És itt is szeretném megköszönni a sok - sok türelmet és segítséget Drága Öcsikémnek!

Ezen interjú a Mejibray szólógitárosának, MiA, életfelfogásával / történetével / tanulmányaival és gyerekkorával foglalkozik. Ezzel kicsit közelebb hozva őt a rajongókhoz. Nem tudom, hogy ki mennyit törődött vele, hogy szánt-e arra akár egy félpercet is, hogy milyen ember lehet pont ő... Engem mindenesetre meglepett. Életrevaló, maximalista, küzdelemre vágyó figura, aki ha nem figyelsz könnyedén megtéveszt a cicabajuszaival! <3

Jó szórakozást kívánok!

Először jelensz meg a magazinunkban, ezért szeretnék mindenről kérdezni a gyerekkorodtól mostanáig!
MiA: Örülök a találkozásnak! Megragadva a lehetőséget, először a családom életéről mesélnék. A szülővárosomként Chibara gondolok, de Shibuya-ban születtem. Az óvoda alatt viszont Kanagawa-ba költöztünk. És ezen a helyen is nőttem fel. A családom anya, apa és én – ezzel a három emberrel teljes. Mind a ketten, anya és apa is tipikus szülők… (nevet) Olyan igazi, valóban tipikus család! (nevet) De régebben apa a szórakoztató iparban szeretett volna dolgozni.

Például színész szeretett volna lenni?
MiA: Dehogy! A kulisszák mögött kisegíteni / Kulissza mögötti személyzet. Valami olyasmit akart csinálni, ami nem kapcsolódik a rendezéshez vagy az irányításhoz. Inkább a kulisszák mögött, ilyesmi munkák. De elég korán elvette anyámat, annyi volt mint most én, így lemondott az álmáról. Ha a szórakoztató iparban dolgozott volna, kiszámíthatatlan lett volna a munkaideje. Üzleti utakra ment volna és még anyagi szempontból is nehéz helyzetbe hozta volna anyámat, ezért eltökélte, hogy normális állást vállal.

Nem akarta megvalósítatni veled a saját álmát, MiA-kun?
MiA: Egyáltalán nem! Mikor elkezdtem arról beszélni, hogy gitározni szeretnék, nem állított meg. Bár nem támogatott valami nagy lelkesedéssel (nevet), természetesen megértett engem.

A Hinode Középiskolába jártál, ugye?
MiA: Így van. Apa volt, aki javasolta, hogy odamenjek. Rengeteg fiatal látogatta ezt a középsulit, akik a szórakoztató iparban akartak később elhelyezkedni. Úgy gondolta itt meg tudok tanulni gitározni. Mindezek ellenére nekem nem ment a tanulás (nevet). Az előkészítő (közép)iskolában tele volt az ellenőrzöm egyessel (nevet). Tökéletesen rossz voltam a tanulásban, nem kérkedhettem semmivel. Így mikor a szüleim látták, hogy a gitározás komolyan érdekel, egy kissé megnyugodtak.

Mi volt az álmod, mikor gyerek voltál?
MiA: Mikor gyerek voltam vagy K1-es akartam lenni, vagy SDF tag. Mindig erős akartam lenni, így általános iskola első osztályától kezdve karatéra jártam.

Miért akartál erőssé válni?
MiA: Gyakorlatot akartam szerezni, de nem is kedveltem azokat a srácokat, akik a gyengébb embereket terrorizálták. Természetesen nálunk is voltak ilyenek, a szívem mélyén pedig arra vágytam, hogy ezt „egy nap én verjem ki a fejükből”. Ez volt az oka, hogy erőssé akartam válni. Ha tehettem edzettem, minél többet annál jobb, képes voltam viszonylag erőssé válni, de szerettem is a karatét. De félretettem a küzdősporttal kapcsolatos álmaim a PC játékok miatt, szörnyen vonzottak. Általános iskolai hatodikban eljutottam odáig, hogy semmit sem csináltam a játékokon kívül! Már nem érdekelt a karate vagy az SDF sem. Egészen addig még nem találkoztam a gitárral – az előkészítő középiskola első évében esett meg a nagy találkozás – addig csak játszottam… A jegyeim botrányosak voltak, de az eredményeim csodálatosak (nevet). Eljutottaim odáig, hogy tökéletesen vezettem, akár több száz emberből álló csapatokat. A legjobb voltam több ezerből a szerveren. Teljes ostromokat vezettem le egyedül… (nevet)

Internes játékok….? Azok most élik aranykorukat. Mi vett rá, hogy a gitározással foglalkozz inkább?
MiA: Rettentően megnyert magának a Do As Infinity – Honjitsu wa seiten nair című száma, állandóan azt hallgattam.

Mia-kun, kedvelted a nyugati heavy metalt és a kemény rockot, ezért szerettél volna gitáros lenni egy ilyen zenekarban?
MiA: Nem, nem és nem! Az igazság az, hogy az ok amiért elkezdtem gitáron játszani a Do As Infinity volt. Amikor elmentem egy barátommal a játék központba, hozzáadták ezt a dalt a Drum Maniahoz, játszottuk és kötődni kezdtem a gitár hangjához. A Do As Infinity szokásaival ellentétben, a gitár ebben a dalban nagyon eltorzult és cool (hűvös, közömbös?) volt. Azt gondoltam „ Ó, ez a dal, játszani akarom igazi gitáron!”. A következő nap elmentem a CD boltba, hogy megvegyem a CD-ket és a kottákat. Mindenképpen akartam gitárt, nem érdekelt, hogy olcsó vagy sem, tehát könyörögtem a szüleimnek és vettek nekem egyet. Attól a pillanattól kezdve csak a gitáromat láttam, semmi mást, természetesen abbahagytam az internetes játékokat. Semmi mással nem foglalkoztam, csak játszottam a gitáromon. Imádtam.

Szerettél volna zenekart alapítani?
MiA: Gondoltam rá. Nagyon akartam egy helyet ahol játszhatok, és tettem fel „Zenekar tagot keresek” hirdetéseket a netre, hogy az emberek felvegyék velem a kapcsolatot, és ilyen módon csatlakozzanak, de a korom miatt mindenki elutasított. Néha felvették velem a kapcsolatot, mert azt írtam „Cél profivá válni”, de olyan fiatal voltam, hogy senki nem is találkozott velem. Azt mondtam „A fenébe, csak hallgassanak meg!” , nagyon felhúztam magam. Feladtam a tagok online keresését és alakítottam egy zenekart néhány baráttal a szülővárosomból. Előkészítő középiskola második évének nyarán beneveztünk egy, a Yamaha által szervezett versenyre, ez volt az első élő szereplésünk.

A kezdettől magatoknak írtátok a dalokat?
MiA: Nem. Másolással kezdtünk. Az énekes ambiciózus srác volt, de a magabiztosságom miatt Do As Infinity feldolgozásokkal kezdtünk (nevet). Azután, meg akartam tanulni a gitározást az alapoktól, így gitár órákat vettem. A tanár nagy metál rajongó volt és azt tanította, hogy gyakoroljak az által, hogy olyan zenészeket másolok, mint Ozzy Ozborne. Attól kezdve kedveltem a metált is, és elkezdtünk Deep Purple-t játszani Do As Infinity mellett a zenekarunkban.

Az egy hatalmas lökés az ingán az ellentétes irányba (nevet).
MiA: Az igazság az, hogy egy olyan zenekarban akartam lenni, ami igazán eredeti, de mivel a többiek nem bírtak hasonló elképzeléssel, mint én, előkészítő középiskola második évétől a harmadik év végéig csak másoltunk. Játszottunk versenyeken, néha hivatalos helyszíneken és ilyenkor a barátaink jegyet is vettek. Bár mindegyikük azt nyilatkozta: zenekarban szeretne lenni és profivá válni, a harmadik év után azt mondták, hogy tanulniuk kell a felvételire és többet nem jöttek gyakorlásra. Nagyon dühös lettem és ezt mondtam, „komolyan egy zenekarban szeretnétek lenni?”

Volt pontos jövőképed magadról?
MiA: Eleget akartam keresni a gitározással, hogy ne legyen gondom a megélhetéssel, de ez idő alatt nem gondoltam, hogy egy zenekarban szeretnék lenni. Stúdió zenész akartam lenni, és komponáló, aki zenét szerez. Úgy értem, nem lehetsz egy zenekarban önmagad, igaz? Az emberek különböző személyiséggel bírnak, és emiatt tudtok együtt zenélni, befejezni egy dalt. Nagyon nehéz munka. Annyira, hogy mindent egy magam akartam megcsinálni. (nevet) Ilyen módon minden annyival könnyebbnek tűnt, mert mindent 100% magad csinálhatsz, saját megelégedésre.

Úgy tűnik jobban szereted a zenét, mint egy zenekarban lenni.
MiA: Igen. Őszintén mindent beleadni egy jó zenei előadásba valószínűleg az első számú dolog, amit el akarok érni. Emiatt, mert aktív profi zenész szerettem volna lenni, amikor mindenki a felvételi vizsgákra készült előkészítő középiskola harmadik évében, én csatlakoztam egy ügynökséghez. Ha nem teszem ezt meg ekkor, a későbbiekben nehéz lett volna bekerülni.

Ahhoz az ügynökséghez gitárosként csatlakoztál?
MiA: Igen. Mivel gitárosként csatlakoztam, azt mondták, hogy van egy zenekar, melyet Xiongmao-nak hívnak, meghallgatásokat tartott egy támogató(support) gitárost keresve. Meg kellett próbálnom. Kiválasztottak, ez volt a nagy kezdetem. Ekkor voltam 15 éves, elsőéves a gimnáziumban. A Hinode-ben rengeteg olyan tanuló van, akik egyensúlyoznak a hírnév és az iskola között. Az osztályomban, és még most is, rengeteg olyan srác van, akik aktívak, mint TV-s személyiségek, popsztárok és a többi. Ha nem jöttek órára, az azt jelentette, hogy elfoglaltak voltak a munkával. Iskola kihagyása sokat jelentett, státuszt adott. Így, még ha nem is volt olyan sok dolgom, néha kihagytam az iskolát, olyanokat mondva, hogy, „Zenekari próbám van ma, nem tudok menni.”

Értem. Tehát nem volt átlagos gimnáziumi élményed. 

MiA: Ez így van. Internetes generációnak hívják, volt egy ”iskolai hirdetőtábla” szerű dolog, ami olyan volt mind a 2channel (japán textboard (regisztráció nélküli fórum, többnyire anonim)) az átlag iskoláknak, ezen sok rosszindulatú zaklatás és hasonlók voltak. De mivel ez egy iskola volt a hírességeknek, ha volt egy üzenet rólad vagy valami, nem volt különös jelentősége. Igazából, úgy érezted, hogy elismernek, ha a neved oda volt írva. Ahelyett, hogy lehangolt lennél miatta, vagy úgy éreznéd, hogy zaklatás célpontja vagy, csak csodálkoztál. Tiszta volt mindenki számára, hogy egy ilyen üzenet témájának lenni a legjobb reklám volt. Szerintem így lehet ezt elfogadni.

Úgy hangzik, az egyetlen mód az elfogadására többnyire a vélemény megváltoztatása.
MiA: Mindenkinek más elfoglaltsága volt, de ez számomra egy versenynek tűnt. Ebben valahogy nem szívesen vettem részt, nagyon lehangolt, amikor minden nap történeteket hallottam mindenkiről. Ahol én dolgoztam, ha profi volt valaki, rávehettél akárkit, hogy játsszon neked. Nem volt elnézés, nagyon szigorúak volt. Ahelyett, hogy saját stílusomat és nézőpontjaimat követtem volna, nagyon keményen dolgoztam, hogy eleget tegyek az általános igényeknek.
Nem akartál csak elfutni minden elől?
MiA: Nem, nem gondolkodtam így. Nagyon fájdalmas volt nekem, de szerettem a gitárt. Emellett, szeretek előrehaladni, úgyhogy kemény vagyok magammal. Ez a módszer soha nem lesz hatástalan. Ugyanígy van a karaténál, mert küzdöttem magam ellen. Nagyon szeretem az ilyen fajta fájdalmat.

Azt gondoltam volna, hogy van alternatív mód egy független zenekar összerakására. Nem akartad ezt tenni?
MiA: Amikor elhatároztam magam, akartam egy helyet ahol gitározhattam, de nem volt kiemelkedő vágyam, hogy ez pont egy zenekar legyen. De vágytam az izgalmat és megjelentem rendezvényeken, ahol zenekari tagok találkoztak és sokat játszottunk. Itt lettünk néhány taggal jó barátok, akikkel még most is szoros kapcsolatot ápolok, és később amikor úgy döntöttem, hogy zenekarban akarok lenni, itt találkoztam a Toon Factory tagjaival.

Most már értem. Érdeklődtél a Visual scene iránt?
MiA: Miután bekerültem a nyugati heavy metál világába, végeztem egy kutatást, hogy van-e ilyen Japánban is, és úgy gondoltam, hogy Visual-kei –nek volt a legközelebb a hangzása ehhez. Olyan helyekre mentem ahol sok ehhez kapcsolódó ember volt. Szerveztem egy zenekart és élőztünk meg hasonlók. Mindenki hasonlóképpen csinálja: tagokat keres, sok embert megismerünk és közben szórakozunk!

Bekerültél a Toon Factory-ba csak úgy, hogy azt mondtad csatlakozni szeretnél?
MiA: Igen. Pontosan egy gitáros hiányzott, tagot kerestek, így csatlakoztam.

A Toon Factory pop hangzású zenekar volt, nem? Nem volt semmilyen metálos elem, vagy gyors (shredding – valami gyors gitározás). Nem ellenkezett ez a te stílusoddal?
MiA: Nem, nem igazán. Összességében nagyon boldog voltam, hogy egyáltalán gitározhattam. Ezen túl pedig, nem voltam válogatós. Úgy gondoltam, csak játszanom kell valamit. Ezen felül, a Do As Infinity miatt kezdtem, tehát szeretem a popot is. Legbelül, amikor zenét szerzek, nem csak azt tudom, hogy mennyire kemény, hanem általánosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire fülbemászó a dallam. Személy szerint, én élvezem a végig kemény dalokat, de olyanokat akarok írni, ami mindenki ízlésének megfelel és tudom, hogy ütős dalok írásával ezt nem érhetem el. Emellett, amikor a Toon Factory népszerű volt, úgy tűnt, hogy jól haladtam az ízlésem fegyelmezésének hála, tehát úgy gondoltam van esélyem így is. Miután csatlakoztam tényleg sok esélyünk volt – gyakran jelentünk meg magazinokban, játszottunk a V-Rock Fesztiválon… De a határaink valósak voltak és nem mindig tudtam elfogadni a nyomást.

„De a határaink valósak voltak és nem mindig tudtam elfogadni a nyomást”?
MiA: Igen. Elkezdtünk feltűnni magazinokban, több és még több foglalásunk volt! De a tagok elkezdtek késve megjelenni a próbákon, volt amikor a próbák elmaradtak. Csak úgy, mint a zenekarral kapcsolatban az előkészítő középiskolában, ugyanaz az érzés gyötört: valami nincs rendben. Azt mondtam: „Srácok, azt mondjátok, készek vagytok mindent beleadni, hogy profivá váljatok. De tényleg meg van bennetek a kellő elkötelezettség, hogy komolyan vegyétek a zenekart?” Nem gondoltam volna, hogy tényleg csak kedvtelésből csinálták. Csak a rajongók és a magazinban szereplés miatt… Helyileg az emberek száma, akik ismertek nőtt, és mindenki támogatott minket, de még mindig keményebben kellett próbálkoznunk. Ekkor a gyomrom elkezdett fájni. Egyre erősebb volt az az érzésem, hogy eláruljuk az embereket, akik támogattak. Ez pedig egyre erősebb és erősebb lett. Később csatlakoztam a zenekarba, mint a többiek, és én voltam a legfiatalabb, így nem hangoztathattam a véleményem; ötletem nem volt mitévő legyek.

Nem gondoltál a kilépésről?
MiA: Amióta beválasztottak a végéig maradni terveztem. Gondoltam biztosan tehetek valamit.

Mert játszhattál gitáron?
MiA: Az is közre játszott. Ami a Toon Factory-t illeti, a zenekarnak már volt egy saját stílusa, ezért azt mondták nekem ne nyúzzam a gitárt (?). Kicsit stresszes lettem emiatt (nevet). De kiengedtem a gőzt, amikor magamban próbáltam, úgyhogy nem volt nagy gond. Később, ez idő tájt, elfoglaltam magam. Túl sok dolgot kellett megcsinálnom. De így legalább nem kellett amiatt aggódnom, hogy elveszítem a koncentrációm. Én az a fajta személy vagyok, aki azt gondolja, hogy jobb sok mindent csinálni, amikor szabadidőd van és problémáid vannak, vagy lehangolt vagy, tehát elhatároztam, hogy elfoglalom magam. Azt mondogattam. ’Ezt még el tudom viselni!’

Ez vagy te, a belsőakarat, harcolsz azért, amit el akarsz érni. Mindig előzékeny vagy, az érzések, melyeket szabadjára engedsz: nem erőszakosak, ezért mások nem érzékelik a küzdőszellemed / támadószándékod.
MiA: Helyes. A kívülállók szemében nem az az alkat vagyok, aki másokkal konfrontálódik (nevet). Lehet, hogy gyengébb, de szerintem az a fajta ember vagyok, aki könnyedén túlterhelődik és hamar lehangolt lesz, ezért keveset se mondok. Talán lehet azt mondani, hogy harcosnak látszom.

Sajnos sok ember van, aki a külső alapján ítél. Ha kérdeznék, azt mondanám olyan vagyok mint te. Teljesen értem, hogy mire gondolsz. Hasonlóan, nem mutatom ki, hogy képes vagyok harcolni. Szándékosan nevetek, mint egy idióta, de azt gondolom és úgy élek belül, hogy ’egy napon megmutatom neked!’
MiA: Ugyan ilyen vagyok. Még ha nyomást is helyezel emberekre, vagy megfenyegeted őket valós képesség nélkül, nem tesz semmit, hogy segítsen rajtad. Egy nap a maszkod le fog jönni. Emellett, amit másokkal teszel vissza fog ütni. Az emberek, akik valóban képesek rá, nem csinálnak ostoba dolgokat. Az emberek hatalmasak. Tisztelem őket, tehát azt gondolom még fenyegetés nélkül vagy megfélemlítéssel vezetés nélkül is sokan össze fognak jönni és támogatni téged, és a végéig maradnak. De az emberek, akik nem ilyenek nem élnek túl fenyegetés nélkül. Ugyan ez van azokkal, akik teljesen függenek másoktól, szerintem ők felületesek/felszínesek. Azt hiszem ezt egyszerű látni. Rengeteg ember van, aki úgy gondolja, hogy ’Rendben van ha ez az ember szenved a (zaklatás/piszkálás)-tól.’

Az olyan emberek azok, akik 180 fokos fordulatot vesznek magas pozíciójú emberek előtt, vagy azok előtt, akiknek ismert a neve.
MiA: Így van (nevet). Őszintén, majdnem vicces, hogy mennyire könnyű látni, hogy milyenek is valójában! Ha ez egy ember, aki úgy gondolja, hogy őt nehéz megközelíteni, akkor nem látja magát kívülről, mikor pontosan megtörténik vele. Emiatt úgy gondolom, hogy jó dolog az ilyen személyiség (mint az övé). Amikor valakivel vagyok, és hagyom, hogy piszkáljon, képes vagyok megmutatni, hogy kedvelem és azt gondolni ’Ó, ő ilyen személy.’ Tehát, könnyedén elfogadom az ilyen cselekvéseket. Valójában, ezen alkalmakkor azt gondolom ’Csak várj és meglátod!’ és keményebben próbálkozom, képes vagyok fejlődni. Tehát, nem utálom az a személyiségem, hogy én vagyok akit piszkálnak. Helyette, úgy gondolok rá, hogy nyerek valamit.

Igazi filozófus vagy (nevet). Nem gondoltam erre szórakoztatóként amíg 40 éves nem lettem. Amikor fiatal voltam mindig olyan bosszankodó voltam, nem bírtam elviselni. Sokszor az írásaim le lettek cserélve, mivel férfi íróktól keményebb stílust várnak. (vagy hardliner - keményvonalas (politikai)). A múltban emberek különböző vezető pozíciókból, mint szerkesztők, kiadók, lecserélték az író nevét. Minden alkalommal feltört bennem a harcolni akarás és azt mondtam, ’Csak várjatok, ti seggfejek még megkapjátok egy nap!’
MiA: Teljesen értem mire gondolsz. Ugyan ilyen vagyok. Kívül mosolygok, de rengeteg ember van, aki a szívemben már halott (nevet). De szerintem az egyén túlnő ezeken a bosszankodásokon. Nem fogsz mindent beleadni, ha nincs meg az az érzés. Én nem pocsékolom az időt, állandó elfoglaltságaim vannak, hogy elkerüljek bármilyen szabad időszakot. 1 év alatt meg akarom csinálni, amivel mások 10 évet töltenek. Ha többet akarnék sejtetni, azt mondanám, hogy egy 60 éves tudásával akarok élni most.

Heh. Ez pontosan olyan, mint te. Egyébként, mivel töltötted az idődet miközben iskolába jártál, tagja voltál a Toon Factory-nak, és gyakoroltál?
MiA: Részmunkaidőben a Rockmaykan-nál dolgoztam Meguro-ban. Még kisegítőnek is felvettek ( staffosként működött több csapatnál), és iskola mellett szakértelmet akartam szerezni a gitárról és zene teóriáról, ezért abba a szakmai iskolába is jártam, akikkel épp ma volt egy fényképezésem – minden nap tele volt elfoglaltságokkal. Legalább mindent rendesen akartam kezelni. Szerintem nagyon szerencsés, hogy ilyen elfoglalt napirendem volt. Miközben hálás vagyok, szeretnék jobbá válni.

Tehát hosszú távra tervezel, miközben kikényszeríted magadból a sebességet, amit egy rövidtávfutó tenne.
MiA: Így van. Ha nem teszem, aggodalmassá válok. Ha nem vagyok elfoglalt, nem tudok mit tenni, aggódni kezdek. Úgy tűnik, nem leszek jó emberként. Mindig fegyelmezni akarom magam, és úgy érzem meg tudok változni, ha mindent beleadok.

Ez teljesen igaz. Én is így érzek. A Mejibray-ben meg mondhatod nekik, hogy mit szeretnél tenni, igaz?
MiA: Igen. A Mejibray-ben kimondhatom, mit szeretnék csinálni. Milyen stílust akarok képviselni. A tagok is egy véleményen vannak, hogy zene terén mindent bele fogunk adni!

Mit mondanál, mi a végső célod?
MiA: Természetesen, a Mejibray-jel teltházas előadásokat akarok nagy helyszíneken, de nagyon álmom teljesítmény növelése. Nem akarok csak egy zenekarban lenni, sokkal nagyobb szórakoztatási forma a célom. Jó dalok komponálása, (getting dolled-up), mindent színre vinni úgy, hogy minden nagyon feltűnő, és jó zenei teljesítmény nyújtani – természetesen mindenkinek céljai ezek, aki profivá akar válni, de úgy tűnik, ha ez minden amit csinálsz, az nagyon unalmas és egyszerű. A dalszövegek amiket Tsuzuku ír nagyon konceptuálisak, és úgy gondolom a Mejibray, egy csoport nagyon meghatározott karakterrel, ezért egyszerűnek kell lennie egy jó előadásnak/cselekménynek. Ezért akarom ezt a világnézetet üldözni egyre jobban és jobban, megtestesíteni is. Azt akarom, hogy a Mejibray egy átfogó szórakoztatási csoport legyen.

Egy színházi tapintás benne? Mint a rock opera vagy progressive rock? MiA: Igen, mint az. Valamint, mint Alice Cooper. Annyi minden van, amit csinálni szeretnék! Nem adtam még fel az álmom, hogy stúdió zenész vagy producer legyek. Annyi mindent el szeretnék érni, és attól tartok nem leszek képes mindet a halálom előtt.

Mi van a gitár iránt érzéseiddel?
MiA: Mindenképp ott vannak. Mivel annyi minden van, amit csinálni szeretnék, szeretnék gyakorolni gitáron, és kiterjeszteni amiket csinálok. Jónak kell lennem. El akarok jutni arra a pontra ahol mélyen játszom a gitáron, mintha mindenkit érdekelné amit játszom. Valaki, aki a zenén keresztül fejezi ki magát. Valamikor szeretnék megpróbálni átfogó szórakoztatást bemutatni azzal ami most van bennem. Mindent bele fogok adni!

Forrás: http://mejibray.weebly.com/rr48mia.html