Liebster Award

Nem is tudtam, hogy mi hiányzott a háromnegyed éves szünetem alatt. Hát a díjak! Ez a csoda immár sokadszor talál el hozzám, de újabb csókot küldök érte az én boszorkámnak, Black Fairy-nek! Külön piros pont a kérdések természetét illetően. Már az olvasásuk alatt végig azon kacarásztam, hogy milyen lehetetlen válaszokat fogok ezekre adni. Arról pedig ismételten fogalmam nincsen,
hogy ki az a 10 ember, akinek tovább küldhetném. Távollétem alatt ugyanis csodálatos módon kiestem a bloggerek közösségéből. Még most kezdem némelyikükkel felvenni a kapcsolatot. Bár lehet, hogy ez a díj lesz az alkalom az első jelzőrakéták eleresztésére.

Akkor a változatlan szabályzat: 

  ~ Írj 10 dolgot magadról!

  ~ Válaszolj a 10 kérdésre!

  ~ Tegyél fel 10 kérdést!

  ~ Küldd tovább 10 embernek!




A 10 dolog magamról... (Képzelem, hány kiéhezett fanatikus olvasóm veti rá magát ezen sorokra.) Ez a kedvencem ebben az egész "feladatsorban",
~ Bár hírhedt yaoista vagyok köreimben, nekem eddig egyetlen, a magyar kiadók által felkarolt, ezt a témát boncolgató regény, nem tetszett. Elismerem, hogy kettőt vettem eddig a kezemben, de azok több mint kiábrándítóan hatottak rám. Megnevezve az alkotásokat: James Lear - A hátsó bejárat, Ryan Loveless - Ethan és Carter. Ezekkel a későbbiek folyamán könyvkritika formájában óhajtok foglalkozni. Nagyon tetszett, mikor James Lear-re valaki ezt találta írni: "Nem ismerős a neve. Talán csak most tanul még írni." Jómagam is, még sincsenek a nevem alatt nyomtatásban kiadott szörnyűségek.
~ Minden gyerkőcöt foglalkoztat a pályaválasztás kérdése. Az ízlésem nekem is szerteágazó volt. Három éves koromban fogalmazódott meg bennem és bizton állítottam, hogy én bizony hercegnő leszek. Vagy ha a trón nem jön össze, gazdag feleség.
Öt évesen már tudtam, hogy én a rendőri pályára születtem, mert apukámat megállította egy szőke rendőr nőni és nagyon megfogott az impozáns kisugárzásával (és a kék egyenruhával), mikor megbírságolta azt.
Hat évesen érdeklődésem tovább mélyült és egészen tizenkét éves fejéig elhittem, hogy helyszínelőként fogom leélni az életemet! Aztán anyámat kísértem el egyszer vásárolni, mikor majdnem beájultam a hentespultba. Ugyanis életemben először láttam csirkeszívet, sok SZÍVET!
Gimi első évében még orvos akartam lenni, aztán befigyelt a biokémia és ezt is elvetettem, jelenleg kriminálpszichológusnak készülök. Isten adja, hogy emellett kitartsak!
~ Radarként működöm, ha valakit szidok kettő méteres körzeten belül van! Komolyan mondom, őszinte és nyílt embernek vallom magam. De egész eddigi életem során, ha mégis valakit szín tiszta dühvel mertem fennhangon szidni - mindegy, hogy egész nap nem láttuk, hogy a világ másik felén nyaral, hogy láttam eltűnni néhány perce - mögöttem fog felbukkanni hallótávon belül.
~ A gimnáziumunk szívében lelhető egy gyönyörűséges körlépcső, melynek mindig ugyanazon fokán megbotlom legalább havi egyszer. Ötödik éve, mindig megbotlom egyszer úgy, hogy valakinek el kell kapnia.
~ Onnan lehet tudni, hogy egy sorozatot nagyon fogok szeretni, hogy első nekifutásra visszadobom azzal, hogy ez egy vacadék. "Sablon szereplők, unalmas alap, szörnyű grafika, követhetetlen, a kutyám jobbat ír." Hónapokig nem vagyok hajlandó még hallani sem róla, aztán rám tör az unalom és adok neki még egy esélyt. Így szerettem bele az Attack on Titan-ba,  a Free!-be, a Hetaliaba, a The Walking Dead-be és a Psycho-Pass-ba.
~ Nagyon gondolkodom a Psycho- Pass átdolgozásán: "Psycho-Pass Restart Gay Edition". Egyszer olvastam egy művet, melynek lényege annyi volt, hogy végighaladt a komplett animen, megtartotta ez eredeti elemeket és csodálatosan őrizte meg annak hitelességét úgy, hogy beleszőtte a fanok által kívánt szerelemi szálat is. Ezen téren én is kipróbálnám magam, de ez a 24 részes, nem éppen könnyed alkotás pont elég lenne elsőre.
~ Egy el nem ismert akrobata zseni vagyok! Kifejezetten lustának tartom magam, de eddig büszkélkedhetek három agyrázkódással, egy "csigolyazúzódással" és egy bokatöréssel. A három agyrázkódás egyike konkrétan úgy sikerült be, hogy tesi órán a bordásfalról leugorva a hátsómra érkeztem a tornaszőnyegen, mire megroppant a nyakam (!). (Léteznek szó szerinti seggfejek a világon. lol)  A doki azzal magyarázta, hogy a gerincem levezette a rezgéseket. Három napig nem bírtam felkelni, infúzióztak és hánytam. Óvatosságra intek mindenkit!
~ Tizenegyedikes koromban fogalmazódott meg bennem, hogy furcsán érzek a biosz tanárom iránt. Nem szerelem, ennyire elvetemült sosem voltam. De szerintem sokan voltatok már úgy, hogyha tíz évvel idősebb lennék, bevállalnám! A rá döbbenés pillanata mégis megért egy misét. Egy osztálytársnőmmel és egy ismerősömmel iszogattam, mikor egyszer csak (néhány pohár után.) kibukott belőlem, hogy mégis csak átkozottul szexi **** tanár úr! A hatás persze nem maradt el.
~ Volt egy visszatérő rémálmom, mely annyiból állt, hogy hazafelé tartok vonattal, a körülmények mindig változnak, de a végeredmény ugyanaz: nem szállok le időben és tovább megyek. A rejtélyes következő megálló pedig mindig ugyanúgy néz ki és a pánik is, mellyel ezt megélem. Mikor ezt elmeséltem egy ismerősömnek, immár évek után, addig pörgött a témán, még ki nem következtette, hogy mi a helység neve, ahol annak a következő megállónak földrajzilag lennie kell. Közölte, hogy az egy pici falu, a patikában dolgozik a nagyija, ha ez megtörténik velem, keressem őt és majd segítenek hazajutni. Azóta nem álmodtam ezt.~
~ Az egyetlen ember vagyok elmondhatja magáról, hogy yaoit írt az évkönyvbe. Megnyertem eegy fanfiction pályázatot, melyet be akart tetetni az OF eme neves példányba. Otthon villámléptekben átjavítottam és kivettem belőle a közt sérthető jeleneteket, ( A lényeget.) Nem félreérteni, én sosem tagadtam ezt az érdeklődésem, de egy bizonyos alkalmazkodó képesség bennem is van. No, de! Elküldtem neki. Hetekkel később pánikba esve szólt nekem, hogy valahol elszállt az írásom, sürget a határidő! Gondolkodás nélkül elküldtem újra. Az évzárón lapozgatva a padtársnőm elvörösödve tolta az orrom alá a nevemmel ellátott írást és akkor esett le, hogy másodszor elfelejtettem elvégezni az önkéntes cenzúrát.

A 10 legendás kérdés:

1. Melyik költőket szeretitek jobban: azokat, akik a művészeti szépségért írnak; vagy azokat, akik komoly társadalmi problémákat fogalmaznak meg?
   Igazából valahol a kettő között, de mindig is hülyét kaptam a Babits Mihályhoz hasonló alkotóktól, akik elzárkóztak a költészet "elefántcsont-tornyába". Nem vallom azt, hogy a költőnek feltétlenül lángoszlopként kell vezetnie a népet, de szimpatikusabb az Ady- és a Petőfi-féle nézett, hogy aki képes rá, az éljék is ezzel az adottságával
2. Ha átírhatnátok egy meglévő filmnek a forgatókönyvét, és újra leforgatnák a tietek alapján, melyik filmet és hogyan változtatnátok?
   Igen. azt már kizártad, hogy megreformáljam a komplett magyar filmipart. Ez egy nagyon jó kérdés. Számtalan olyan filmet láttam, ami tetszett testszett, de a befejezés, na az siralmas volt vagy éppen az egész művet nem kívántam a hátam közepére sem. Kiválasztani egyet olyan borzadályosan nehéz! És úgy döntöttem, hogy nem is fogok. Napi szinten tárgyaljuk meg a gimiben, legyen elég! xD
3. Mi volt a legviccesebb (publikus) közös élményetek legjobb barátotokkal/barátnőtökkel?
   Ide akár meg is írhatnám a memoárom, mintha az egész létem egy vicc lenne, néha nem hagy nyugodni ez az érzés. Nos, pont a te társaságodban eset meg az egyik ilyen nagy eset, mikor az osztálykiránduláson konfrontálódtunk az ablakkilinccsel. De az sem volt utolsó, amint említetted, mikor a falhoz láncoltam magam a töltővel, vagy a bőrönd és társai. Sokszor eset meg, hogy már nevetni sem bírtunk, csak hangtalanul sipákoltunk a másikon.
    De a kilincs! Én és két jómadár osztálytársném lógtunk az ablakban. Megnevezve Black Fairy és Perrie. Nem kisebb, mint olyan nagyra törő vágyakkal, hogy kinyissuk! Azt már kiszúrtuk korábban is, hogy az OF nem olyan messze foglal tőlünk helyet az udvaron, mely tökéletes rálátást nyújt birodalmunkra. A mellettem ülő Perrie, ráfogott a fémre és elfordítva az egyszerűen a kezében maradt. Pupillája hatalmasra tágult, egy darabig mi is bámultuk a kezében maradt csonkot, majd néma döbbenettel vette tudomásul, hogy idő közben szeretet mentorunk nagyon is felfigyelt az emeleti mozgolódásra.
    A másodperc töredék része alatt játszódott le benne, hogy igenis van veszteni valója, majd a kezembe nyomta a fémet. Egy hűvös pillanatig én is csak pislogtam, végül mintha megégetett volna, dobtam vissza a feladónak, aki reszketve passzolta a túloldalán ülő Black kezébe. És ezt ismételtük meg háromszor oda és vissza. Hangtalanul és némán, mintha valóban gyilkoltunk volna. Fogadni mernék, hogy egyikünk sem vett levegőt a rettegett hajszában.
    Végül megállva lestünk egymás szemébe kerestük válaszainkat, és közösen született meg a rajzfilmekbe illő megoldás. halovány bólintás, a kilincs megállt vándorló körútja közepette és egyszerre buktunk le az ágyra a párkány alá, majd úgy hasaltunk ott, mint a sáncokban a katonák.
   Körülbelül a félperc műve volt az egész, de a halálos komolyságot felváltotta a pukkadó röhögés, mikor valamelyikünk száján kiszaladt a teljes csendben: Voltaképpen mi most mit is művelünk?
   Azt egyébként azóta sem tudtuk meg, hogy az OF látott-e az egészből valamit. De ezen éjszakán még egy osztálytársamnak a hajnali órán el kellett magyaráznom, hogy bizony nem én vagyok a sátán.
4. Mi volt az a húzásotok gyerekkorotokban, amivel a legjobban zavarba hoztátok szüleiteket (és publikus)?
   Anya szerint kettő - három évesen éltem a kamaszkorom, így túl sok ilyen eset tehető erre az időszakra. De talán ezt mesélte a legnagyobb elánnal:
   Édesanyukkámal ücsörögtem egy villamoson, mikor egy engem aranyosnak találó néni beszédbe elegyedet velem. A szokásos kérdések: hogy hívnak? Hány éves vagy? Utána azonban feltett egy vízválasztót.
   - Hova mentek az anyukáddal?
   Én a három évesekre jellemző fesztelenséggel lóbáltam a földet el nem érő lábaim, majd végtelen szomorúsággal néztem fel rá.
   - Nekem nincsen anyukám! Az én anyukám meghalt, kiesett ablakpucolás közben - szegeztem le a fejem, mire a néni szörnyen zavarba jött.
   De sokkal nagyobba a mellettem ülő említett. Szegény nem tudta eldönteni, hogy mi lenne a helyes reakció erre, de beszélgető partnerem tovább érdeklődött. Így megosztottam vele, hogy a baleset a kilencedikről történt, de anya nem halt meg azonnal. Mentőt hívtunk hozzá apával. Elvitték a Vasgyári kórházba, ahol "ország doktornéni" műtötte meg. Sokáig szurkoltunk az életéért mindhiába. Utastársam átérezve gyászom feltett egy utolsó kérdést.
   - Mikor van a szülinapod, csillagom?
   Ekkor jöhettem zavarba. A fantáziám ugyanis nem terjedt ki konkrét adatokra, így megfordultam és megböktem a mellettem ülő hölgyet.
   - Anya, mikor is van a szülinapom?
   A néni hihetetlen zavarba jött és kegyetlenül megsértődött teljes érthető okokból. Azonnal el is ült mellőlünk.
   Hiába, mellettem nem lehetett unatkozni már akkoriban sem! x) És bírhattam egy morbid humorral.
5.  Milyen hangszer lennél, és miért?
   Azt hiszem, hogy zongora. Talán a szívemhez az áll a legközelebb és a családomhoz is. Szeretem, mert érzelmek széles skáláját lehet rajta maradéktalanul kifejezni, legyen az szomorú vagy éppen vidám és üde. Ugyanakkor kedvelem a hozzá kötődő motívumokat, azt a végtelen szomorúságot, melyet kiszokta fejezni általa.
   
   Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
   Fusson, akinek nincs bora,
   Ez a fekete zongora.
   Vak mestere tépi, cibálja,
   Ez az Élet melódiája.
   Ez a fekete zongora.
   
   
   Fejem zúgása, szemem könnye,
   Tornázó vágyaim tora,
   Ez mind, mind: ez a zongora.
   Boros, bolond szivemnek vére
   Kiömlik az ő ütemére.
   Ez a fekete zongora.
    /Ady Endre/
6. Melyik volt a legnagyobb kamaszkori "sminkbakitok"?
   Összefutó narancsszemöldökei homloka közepére szaladtak a kérdés közepette és tudatosult benne még egyszer, hogy szörnyet alkotott. Melyet még is elrejtett a nyavalyás paróka. -_- 
7. Mik azok az apróságok, amik mindig jobb kedvre derítenek a hétköznapokban?
   Számtalan ilyen apróság van. Mikor a macskám teljes lendülettel fejeli le a nyitott üvegajtót~ Szóval a kis állatok jelen léte. Egyébként képes erre a zene, a veled való ökörködés, a szerepjátékaim visszaolvasása és a gondolat, hogy ennél még lehet sokkal rosszabb is! 
8. Melyik a kedvenc gyerekkori és mostani rajzfilmetek?
   Animes vagyok, a rajzfilmek bűvkörében élem a mindennapjaimat! Gyerekkoromban számtalan egy volt, amit imádtam és istenítettem, most a Witch ugrik be elsőre, de ott volt az Inuyasha vagy a Tomy & Jerry.
   Jelenleg egészen más jellegű élményeket keresek. Death Parade, mely a halál utáni ítélkezést dolgozza fel. Avagy mi alapján ítélhető meg az ember? Mennyi sötétség él bennünk? Kicsit Dante Isteni színjátékára emlékeztet. Vagy itt van a Psycho-Pass, mely az utópisztikus állam képét feszegeti. Építi fel, majd dönti le.
   A Free!, mely aktívan foglalkozik a barátságok szétmorzsolódásával a verseny sportok világában, mely elvileg közelebb hozza egymáshoz a csapattársakat. Később a pályaválasztási kérdés merül fel benne. Ez csak néhány példa.    
9. Melyik dallal jellemeznétek az éveteket eddig?
   ~ Az érettségit tekintve ez tökéletesen kifejezi az évem: 
   https://www.youtube.com/watch?v=2PmSw0PVrKQ
   ~Az évemről ez jutott az eszembe:
   https://www.youtube.com/watch?v=1yw1Tgj9-VU
10. Milyen olvasmányokat ajánlanál egy szakmunkásképzőbe, amit szerinted el is olvasnának a tanulók?
    A szürke ötven árnyalata! Vagy a mai pornó irodalom egy csodás darabját. Az az igazság, hogy szkeptikus vagyok. Az a tapasztalatom, hogy valakinek, aki nem érdekelt ebben a témában, ajánlhatsz akármit. De ott van az Elveszett Próféciák című regény, könnyű olvasmány, nem hosszú és a témája sem áll messze a közönségtől. Humoros és mégis képvisel egy értékrendet. Nekem nagyon tetszett, egy kezdőnek bátran ajánlanám. Bátrabbaknak Harry Potter. Manapság már annyi a mű és akkora a választék, rengeteg a portál, mely segít választani. Igazán csak rajtunk múlik, hogy adunk-e ennek egy esélyt.

Az én 10 kérdésem: 

• Hány járkálót öltél meg? 
• Hány embert? 
• Miért? -_- 

Átörökítem Black Fairy kérdéseit. Semmi agyam most újakkal foglalkozni.

Az általam választott 10 ember: 

• Black Fairy, mert akkor is visszaküldöm. 
• Katie, mert neki mindig. 
• D.D.L 

Vissza kell rázódnom a blogger életbe.