Halloween - Farkas démon

Egy igen erőltetett fic született. De hogy hagyhatnám ki pont a Halloween-t? ><
Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Asakiku
Jellemző: general
Rövid tartalom: Anglia jó testvérhez híven Amerikával tervezi tölteni a halloweeni éjszakát, még ha ehhez harisnyát is kell húznia. Japánnak ez a legkevésbé sem tetszik, ám véleményét nem mondja ki. Végül egy nem várt alak siet a "segítségére."

   A férfi döbbenten kapaszkodott az ujjai közt megreszkető csészébe. A forró ital párologva adta létezését a világ tudtára a fagyos hajnalon.

- Ez mégis mi? – ajkai bár határozottan kinyíltak, a válasz nem igazán hallható, mint inkább csak leolvasható volt.

Megrökönyödve figyelte társa ténykedését. A törékeny Japán szinte mozdulatlanul ült az udvaron, ami ugyan nem baj, viszont merőben furcsa, mivel mindezt egy vadállat ölelésében tette. Fekete tincsei olyan természetességgel keveredtek az ezüstszürke szálakkal, mint az éjszakai égbolt a Tejút csillagaival.

   Anglia ledermedten figyelte a Kiku mellett heverő ordast. A farkas meglepő nyugalommal feküdt, a fiú meghitt szeretettel ölelte át a nyakát.

- Kiku? - Arthur megbénulva lépett közelebb. Nem volt számára idegen az állatok közelsége, hajdanán nem egy oroszlánnal parádézott a nagyobb hatás érdekében, de az efféle hóbortokat kinőtte az ipari forradalommal együtt és a japánnál is a kalóz korszak lezártával látott hasonlót utoljára. - Nosztalgia? 

- Party kellék - hangja édesen csengett, ahogy végigsimított a farkas bozontos fehér nyakán, ujjait kampók módjára begörbítve fűzve az állat szőrébe.

Kirkland egyik ámulatból esett a másikba. Valósággal megbűvölte és egyszerre taszította a látvány.

- Megtudhatnám, hogy mi célt szolgál ez? - szabad kezével a fenevad felé bökött.

- A neve Daisuke - Japán csillogó szemekkel bújt az állathoz. - Daisuke lesz a partnerem holnap este. Mivel te úgyis Amerika-sannal töltöd az időt, így én kénytelen voltam kitalálni valamit.

- Ludwig nem ér rá? - vagy nem elég szőrös? Arthur tanácstalanul toporgott. Merőben új volt neki kedvese ezen oldala. Valahol nosztalgikus. Jó pár száz éve nem látta már a keleti szemében ezt a tüzet ragyogni.

- Németország-san Felicianoval kívánt párba lépni. Én magam pedig a farkasok védôszentje leszek - intett végig a fehér alapon kék mintás kimonón.

   Anglia kiszáradt szájjal ácsorgott. Ha jellemeznie kellett volna, akkor azt mondta volna, hogy Japán őrjítő. Testét, alakját sejtelmesen rejtette el a bő anyag. Sápadt bőre valósággal világított a gyér fényben. Ébenfekete tincsei hihetetlen kontrasztot alkottak vele. Sötét szemeiben leírhatatlan szenvedély ragyogott, ahogy az elterülő állat hasához simulva pihent. Az egész  lénye valahogy olyan vad és bűnös volt. Mégis ellentmondást teremettek a fején viselt, meglepően élethű fülek. Teljes valója ártatlanságot sugallt, egy szexi ragadozó valótlan ártatlanságát.

   Az angol nem akart többé jó báty lenni. Még annyira sem akart Robinnak vagy Batmannek öltözni, Francissel bájcsevegni vagy annak túlfűtött kosztümcsodájától szenvedni. A francia sosem értette meg, hogy egy szellem lényege a láthatatlanság vagy az ijesztő megjelenés és nem pucér mellkassal való parádézás.

- Esetleg... - kezdte bizonytalanul, de a másik nem várt.

- Amerika-sannak ígérted magad - hangja negédesen csengett. - Nem akarunk belharcot - szép arcára elégedett mosoly költözött.

- A szövetség már régen nem áll, nem tartozom neki semmivel - Arthur zavartan vakarta meg a tarkóját. - Ha nem akartad, hogy elmenjek, csak mondanod kellett volna.

- Nem kérhetek ilyet  - Kiku arca most először tűnt zavartnak.

  Anglia akaratlanul mosolyodott el és lépett közelebb a férfihoz, de az elhajolt kinyújtott ujjai elől. Arca mozdulatlan volt, de fekete szemeiben dac és megbántottság ragyogott.

- Lemondom - simított végig az ezüstös bőrön. Óvatosan hajolt közelebb, ajkai csak a másik szájának sarkát érintették. - Sajnálom.

Japán konokul fordult el, szemeit lehunyva. Arthur mosolyogva lépett a tornácra, hogy a kis asztalra helyezze a csészét, majd visszatért kedveséhez. A másikat felhúzva szorította magához, simított végig annak hátán, fúrta a hollófekete tincsei közé ujjait, ajkai a japán nyakát kényeztették. Kiku váratlanul kapaszkodott a szőke hajkoronába, szemei felparázslottak.

- Az árulásnak ára van Mr. Kirkland! - suttogta az angol ajkaiba.

- Démon!

***

   Arthur feszengve toporgott a nagy teremben és kényszeredetten próbált hinni benne, hogyha ő nem vesz tudomást a saját jelenlétéről, akkor a többiek számára sem létezik. Tekintetét lesütve igyekezett elvegyülni az ünneplő tömegben.

   Amerika kissé csalódottnak tűnt fegyverhordozója dezertálása miatt, de bánata addig tartott, még utol nem érte öccsét és rá nem kényszerítette akaratát. 

- Angleterre! - a termet egy dallamos hang járta be, hogy kicsivel később feltűnhessen a vidáman kalimpáló francia is.

   Anglia ijedten rándult össze, riadtan kezdett kutatni a szemeivel, de a menekülőút váratott magára. Ideges toporzékolásán hamar úrrá lett. Kibúvó híján kénytelen lett a büszkeségét segítségül hívni.

- Varangy - hűvösen pillantott az érkezőre, figyelmen kívül hagyta a másik pásztázó tekintetét, kaján vigyorát.

- Örömmel látom, hogy hasznát veszi az ajándékomnak monsieur Honda! - Franciaország finoman meghajolva csókolt kezet a japánnak. - Nem hittem  volna, hogy kegyed így megzabolázza ezt a szörnyeteget!

- Ez a te ötleted volt?! A farkas, a jelmez, minden? - Arthur tajtékozva lódult előre, de a póráz meghiúsította a hirtelen támadást. Anglia megtántorodva lépett vissza.

Francis  kajánul vigyorgott rá, majd megpöccintette az angolra csatolt szájkosarat.

- Tagadhatatlanul édes bestia vagy!

   A férfi tüntetőleg nem vett róla tudomást, ahogy a rá szerelt farkasfül utánzatokról sem vagy a nyakában helyet foglaló  pántról sem. Kétségbeesetten igyekezett elrejteni a derekára erősített farkat. Szeretett volna felszívódni. De ebben állandó akadálya volt a Piroskának öltözött Japán. Kiku a másik tekintetét elkapva elmosolyodott és megszorította a pórázt.

- Miért? - Arthur összeszorított ajkakkal nézett rá.

- Nem értem, miről beszélsz! - a férfi ártatlanul mosolygott vissza, majd odaintegetett Németországnak.

- Démon!