Chihiro Szellemországban - Sen to Chihiro no kamikakushi

  Egy költözés alapjaiban változtatja meg az ember jól megszokott életét, de mi van, ha nem csak az utca, a ház, az ismerőseink, hanem a teljes dimenzió változik?
  Chihiro és kis családja búcsút vesznek régi környezetüktől. Ám a várost elhagyva a dolgok nem várt fordulatot vesznek. Először is sikeresen rossz bekötőútra hajtanak, majd egy ismeretlen szentélyre bukkannak. Főhősnőnk minden kérése ellenére, szülei behatolnak a kihalt helyiségbe. Számomra nem kicsit kiábrándító módon veszik semmibe lányuk rettegését, könyörgését. Mohó és önző viselkedésük nem várt módon nyeri el jutalmát. Az alkony helyét lassan átveszi a sötét éjszaka még a halandókét a szellemvilág. Chihiro megrettenve tér vissza szüleihez, kik helyén csak disznókat lel. Kétségbeesve menekül tovább, de a sors az útjába sodorja Hakut és a leányzó visszavonhatatlanul az újvilág részévé válik.

  Éss ezt is egy nem animes barátom mutatta meg. Kezdem azt hinni, hogy sokkal tájékozottabbak, mint én. De egye fene, amíg képesek ilyen meglepetéseket okozni. Kissé vonakodva ültem neki, amit magam sem értetettem, mert az előző két mű (Farkaskölykök, Vándorló palota) is elnyerték a tetszésemet. Ismét megnyert magának az író. Az egész történt hangulata valahogy olyan más, olyan megfoghatatlan. A három közül eddig egyértelműen ez a kedvencem. Bár lehet, hogy csak a sárkány teszi.
  A szereplők életszerűek, emberiek, hibáznak és közel sem tökéletesek. Chihiro szüleiben az önzés, a mohóság, a féktelenség jelenik meg.. és nem jó példák a jellem változásra. >< De ott van maga a főhős. Chihiro eleinte kissé elkényeztettetnek, hisztisnek tűnik, de a családjával történő nem mindennapos mizéra gyors felnőtté válásra kényszeríti. Veszi az akadályokat kis közben járással időnként és szépen, lassan változik. Haku karaktere sem tökéletes, de ő is a pozitív irány felé tart. Bár én helyből is imádtam a sárkánnyá alakulással a tökéletesen megvett magának. Ritka, hogy ilyet mondjak, de igazából a teljes szereplőgárdát megkedveltem. Rin eleinte bosszantott, de egy pillanat alatt a visszájára fordultak a dolgok. Nekem még Yubaba is rokonszenvessé vélt egy idő után.
   A megfoghatatlan hangulat, a kifejező zenék és a csodálatos képi világ, a lélegzetelállító hátterek teszik igazán emlékezetessé ezt a filmet. Maga a történet is rendkívüli, de a tájak.. *---* Személyes kedvencemmé az óceán alatt eltűnő vasút vált. Annyira érzékletes és szép volt. A távolság, a vágy és az elérhetetlenség kifejezése.
   Szóval imádom!^^ Bátran pillantsatok bele!