Végzetes vonzalom

Az első fic

Hát ezt is megéltük. Itt volna az első bejegyzésem, ami azt tartalmazza, amit valóban megígértem. Sokaknak az volt a véleménye, hogy kissé vagy nagyon elvontra sikeredett. Lehet. De vannak ennél sokkal könnyedebb írásaim is. Talán nem ezzel kéne nyitnom. >.< Itt egy újabb tulajdonságom: soha nem választom a könnyebb utat! xD Miért is? Mert, csak. Szeretem a kihívásokat, hogy aztán vinnyogva adjam fel. Na nem! :)     

forrás: http://milky-return.deviantart.com/art/APH-UsUk-Anata-wa-Shiawase-198535471

 
Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: UsUk (Amerika x Anglia); egy kis FrUk-kal megspékelve (Franciaország x Anglia)
Korhatár: (No ezzel bajban vagyok. xD) Mondjuk, hogy PG-13.

Jellemzők: dráma, romantika, angst, deathfic
Rövid tartalom: Nem tudom, hogy hogy is kéne megfogalmaznom anélkül, hogy lelőjem a poént. Anglia érzelmi válságba kerül. Úgy érzi belefáradt a folytonos harcokba, hogy állandóan azzal küzdjön, aki mindennél fontosabb neki.

 Végzetes vonzalom

Végig pillantottam még egyszer az előttem fekvő tőrön. Gyönyörű fegyver: elegáns, vonzó, tekintélyt parancsoló, van benne valami elemi erő, épp ezért oly veszélyes. Ha nem vigyázunk, könnyen megsebezhet, vérünket onthatja, életünket veheti. Megbűvölve bámultam az acélpengét. Tudtam, mit kockáztatok, de akartam! Megérinteni, érezni, uralni vagy szolgálni. Szolgálni az erőt, a fegyvert, mely értünk készíttetett, de mégis ő ragadja el a lelkünket. Számtalan harcot megjártam már, ott voltam jó néhány nemzet, állam születésekor. Nyertem s vesztettem, sírtam és nevettem, építettem és pusztítottam. Egy voltam a Római Birodalom provinciái közül.

Életem a kezdetek-kezdetére nyúlik vissza. Most mégis egy gyermek tapasztalatlanságával figyeltem a tőrt. A tőrt, mely annyi mindenben különbözött a többitől, mely annyival veszélyesebb. A látszólag békés tárgyat, megannyi düh és gyűlölet uralta. Akaratlanul is az Amerikával folytatott nyomorult kapcsolatom jutott róla eszembe. Az a jeges gyűlölet, közöny, mely kék szemeiben ült, ha hozzám beszélt. Pontosan olyan volt, akár a fegyverek, bármikor készen állt ölni, a lelkem elragadni. Bármi az enyém lehetne, bármit elvehetek, csak ezt nem. Mondhatnám, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, de már akkor szerettem, mikor még az enyém volt. Mikor még leste minden szavamat, követte az útmutatásomat. De minden elromlott. Ő már nem volt az enyém és én kétségbeesve vágytam rá. Ez a tárgy csak megsebezhetett. Végighúztam ujjaim a hideg acélon. A viszontagságok tengerében megedzett pengén. Fájdalmas szisszenésem megelőzte visszaránduló kezemet. Hangtalanul bámultam a szétvált bőrt, lassan kiserkenő vérem. Nem volt ebben a fájdalomban semmi édes, semmi melegség. Nem finoman sajgott, hanem elviselhetetlenül kínzott. De nem is a kezemen keletkezett apró karcolás égetett, lüktetett, hanem a szívembe költöző kétség marcangolt. Keserű könnyeim eleredtek. Fájt, hihetetlenül fájt, de újra és újra akartam. Érezni akartam őt. A penge a húsomba vájt. Egyre mélyebbre és mélyebbre szúrtam. Mindegy volt, hogy mennyi és mekkora kínt okozott egyszerűen szükségem volt rá. Francis aggódva figyelte önpusztító játékomat. Néha kérlelt, könyörgött, hogy hagyjam abba, de nem tudtam, végül erőszakkal állt közénk. Gyűlöltem őt, gyűlöltem azért, amit tett. Gyűlöltem, mert törődött velem. Csókjai, aggódó, szerelmes szavai, mégis gyógyították sebeimet, de a szívemben tátongó űrt soha nem volt képes betölteni. Az űrt, mit te okoztál. Az állandó fájdalmak tengerén megváltást jelentő apró kis szigetemmé vált Francis. Ám a hullámok valahányszor elérték ezeket a partokat, mindig belemartak, újabb és újabb sebeket okozva nekem, nekünk.

Megragadtam a fegyvert és most valóban a nyakamnak szegeztem. Önként simítottam torkomra. Könnyeim végigfolytak az arcomon. Te vagy a végzetem! Te vagy számomra minden! Szeretlek! Miért gyűlölsz, Alfred? Remegő kezemben a tőrön összekeveredett a vérem és könnyeim. A könnyek, mik neked semmit sem jelentenek! Minden egyes megvető pillantásod, irántam érzett gyűlöleted megnyilvánulása egy kicsivel mélyebbre taszította a pengét. Te vagy a kés, ami minden egyes alkalommal megvág. A fegyver, mely csak kárt tesz bennem, de képtelen vagyok eldobni. Te vagy a tőr, melyet önként szorítok a torkomra. Mely olyan kínt okoz, mint semmi más, még sem tudok lemondani róla. Mert szeretlek! Nem számít mennyire fáj, ha érezhetlek, ha érdekellek még annyira, hogy fájdalmat okozz. Egyre jobban reszkető kezeim ellenére tovább taszítottam a pengét. Az eleinte cseppekben távozó vér, már szinte teljesen beszennyezte selyem ingem. Egy hang nélkül figyeltem, ahogy távozik belőlem az élet. A szoba lassú táncba kezdett. A kontúrok elmosódtak. Lélegzetem egyre lassult. Fájdalmaim elhalványultak. Nem éreztem semmi mást, csak ürességet. Minden egyes harcunk gyengített, minden egyes szavad megsebzett. Gyűlöleted alattomos méreg a számomra, mely lépésről lépésre terjedt szét a testemben. Mindig szerettelek, de az önzőségem ellenem fordított. Mindent sajnálok! A jelképes tőrt, mely csak képzeletben véreztetett ki, most igazi váltotta fel. Elvéreztem. Nem bírtam tovább. Te vagy a fegyver, mellyel túl soká játszottam és bár fizikai sebem soha nem keletkezett, lélekben kimerültem. Végtagjaim az utolsó erő is elhagyta. Ujjaim közül kicsúszott a régi kés, történelmi darab, halk koppanással ért földet. A pincében találtam. Nem hittem volna, hogy megtartottam. Amerikai a függetlenségi háború idejéről. Ajkaim fájdalmas mosolyra húzódtak. Minden akkor kezdődött. Az első igazi harcunk. Fáradtan csuktam le szemeim. A rám törő álmosság győzedelmeskedett. Nem tudtam és nem is akartam többé ébren maradni.

A beáramló napfény elveszett a foltokká sűrűsödő szobában. A testem kellemes melegség járta át és elnyelt a megváltó halál. Keringőm itt véget ért. Eleresztettem a „csodálatos” Élet kezét. Fehér ruhája számomra vakító volt, bántotta, valósággal marta a szemem. Cipője állandóan az én lábfejemet tiporta. Gyönyörű, kecses kezein található számtalan görbe karmát a húsomba vájta. Leírhatatlanul elbűvölő mosolya egy eltorzult vigyorra emlékeztetett. Fülembe suttogott szavai megrémisztettek. Szabadulni akartam tőle és tőled.