Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és
zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány
meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó
dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák
nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy
Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz,
és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De
Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli
pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan
elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és
sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan
szerelmi történet.
Nem tudok túl sokat írni, mert elég régen olvastam, de igyekszem feleleveníteni az élményt. A borító ismét csak szerelem volt első látásra. Gyönyörű. :) Órákig el tudnám bámulni. Valamelyest vissza is adja a könyv hangulatát.
Az alapötlet magával ragadott és valami igazán meghökkentőt vártam. Hát sikerült. De nem mindig jó értelemben. Vegyes érzelmekkel emlékszem rá vissza. Nem mondhatnám, hogy egy jól megszokott fantasyt kaptam. Az első kb. kétszáz oldalig azt hittem, hogy valamit elírtak. Egy, mondhatni, majdnem teljesen átlagos lány életébe nyerünk betekintést. Aztán belógatták a mézesmadzagot, hogy abban a pillanatban, mikor ráharaphatnánk, el is ránthassák. Ám ezzel nem is lettek volna nagy bajaim. Viszont nem bírtam rájönni, hogy az írónő szed fogalmazásgátlót vagy a fordító volt nagyon béna, de egyes mondatok után a hajamat téptem. A nyakatekert, túlbonyolított vagy éppen száraz és egyszerű, majdnem értelmetlen szerkezetekben veszett el a lényeg.
A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-" Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!" Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb. xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)
A karakterek legtöbbje okozott igazi csalódást. A főhősnő megint csak annyi szerepet játszott, hogy az ember a helyébe képzelhesse magát. Jóformán semmit nem tudunk meg róla. Ami igazán zavart vele kapcsolatban, hogy nem régiben vesztette el a barátját, méghozzá elég brutális módon. Az egy dolog, hogy nem volt szerelmes, de hogy néhány héten belül újra megtalálta a nagy őt. -.-" Úgy gondolnám, hogy ha valaki, aki ilyen közel állt hozzánk (akár szerelmes voltál belé, akár nem), a szemünk láttára veszti az életét, azért az hónapokra visszaveti az embert. (vagy évekre) De ő szinte pillanatok alatt talpra áll és kész rá, hogy egy szerelmi háromszögbe bonyolódjon.
Itt jön a képbe Grigori. Az eleinte kifejezetten bunkó és távolságtartó hősszerelmes. (aki ugye bármit megtenne a szeretett nőért) A végére persze megtörik. Tipikus fantasy hős. A végletekig szenvedő, de annál kitartóbb szőke herceg.
A mérleg másik serpenyőjében Cam foglal helyet. Szegény ördög egy átlagos sablon karakter. Nem mutat túl sok önálló vonást, de így is megkedveltem.
Arriane sem lett az eredetiség csúcsa, de a furcsa modorával együtt hamar megszerettem. :) A Twilight Alicere emlékeztet. A maga túlmozgásos, önjelölt legjobb barát és felvágott nyelvű fruska módján igenis aranyos. xD
Egyik reggel a gimibe menet ültem egy busz megállóban és olvastam ezt a remek művet, mikor leült mellém egy bácsi. Az orromat azonnal megcsapó piaszagból sejtettem, hogy 1) nem akarok vele beszélni, de nem úszom meg. 2) Hogy nem lesz jó vége. xD Ahogy arra számítottam, hamar megeredt a nyelve. Az első kérdése az volt, hogy mit olvasok. De mielőtt felelhettem volna, már meg is állapította, hogy a Bibliát. Akaratlanul is elmosolyodtam, a témát ugyanis eltalálta. Ez után persze kifejtette a saját eszméit. Muszáj szó szerint idéznem: "A vallást arra találták ki, hogy az emberek szeressék egymást! Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap!" Kis gondolkodás után hozzá fűzte. " De főleg vasárnap!" Meglepődtem. Egyáltalán nem erre számítottam. Egész aranyos fickónak találtam volna, ha nem hajolt volna egyre közelebb. xD Lehelete már szinte megrészegített. Így bármennyire is fájt neki, menekülőre fogtam a dolgot.
Szóval itt szeretnék kitérni a történet vallási hátterére. Ami nekem szemet szúrt, hogy nem találkoztam még a keresztények esetében a reinkarnációval. Nem akarok nagy poént lelőni, de a történetben igenis jelentősége lesz a megkeresztelésnek, ami főhősnőnk életéből kimaradt. Ez egy elég komoly következménnyel jár. Egy kérdésem lenne. Miért nem megy be az első útjába akadó templomba és pótolja, amit a szülei elmulasztottak?
Nyitott kérdés maradt számomra, hogy Trevornak miért kellett meghalnia. Ami még érdekesebb, hogy Lucet látszólag ez sem foglalkoztatja.
Mindent összevetve érdekes történet, jó alapötlettel, bár néha ellaposodik. Bár sokat kritizáltam, megvettem és elolvastam a második kötetet. xD Ha az itt felsoroltakkal megtudsz barátkozni, akkor bátran ajánlom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése