Lauren Kate: Torment

Lauren Kate: Torment

(Kín)

Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat... azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit..., valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? A lebilincselő Fallen (Kitaszítva) sorozat második könyve..., melyben a szerelem mindent túlél.

        Bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul tetszett a Fallen, azért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit lehet még ebből kihozni és, mi lesz Luce és Daniel sorsa. Tavaly szeptemberben egy osztálykiránduláson fedeztem fel egy pozsonyi könyvesbolt kirakatában. Akkor olthatatlan vágyat éreztem, hogy megszerezem. Sikerült! Egészen pontosan múlthét vasárnap! xD A borító ez alkalommal is magáért beszél. 

        Amit érdekesnek találtam, hogy az első köteteben Luce egy koszos, szörnyű nevelőintézetben élt. Mintha ezt akarta volna ellensúlyozni az írónő, most egy csodálatos, álomszerű iskolába helyezte át.( Ami persze nem meglepő, ha a pasid egy kő gazdag, több ezer éves, befolyásos angyal.) 

        A kötet pozitívuma, hogy sokkal eseménydúsabb volt az elsőnél. Bár ennek is voltak számomra unalmas részei. A történet vezetése időnként logikátlan volt.
        Az új karakterek jól illeszkedtek az eddigi sablonos felhozatalhoz. Itt sem találtam semmi egyediségre való törekvést. Ha már angyalok, akkor természetesen a nefilimek is képviseltetik magukat.
        Steven & Francesca: szokásos démon és angyal páros. A személyiségük is elég jellegzetes.

        Jasmine & Dawn: A nem kicsit túlpörgött páros. xD Defekt duó. Mindenért rajonganak, minden programot ők szerveznek és persze ők fogadják be először Lucet.

        Shelby Sterris: A minden ok nélkül gorombáskodó szobatárs. Aztán persze megtörik a jég. De ő tartogat még további meglepetéseket.

        Miles Fisher: A srác, aki rettentő kedves és megértő. Annyira tudtam, hogy csak a baj lesz vele. ><

Ami kiábrándító, hogy azt eddig is sejtettem, hogy Luce nem egy észlény, de ebben a kötetben a maradék kételyeim is eloszlatta. Egyszerűen képtelen megérteni Danielt, amit eleinte meg is értettem, de később már csak fárasztott. Persze zavarta, hogy nem avatta be szinte semmibe, ez idáig oké. De a kézenfekvő dolgokat is képtelen volt felismerni. A válasz néha annyira adta magát! Nem látta a fától az erdőt. Meg sem próbálta megérteni a fiút. A kapcsolatuk néhány periódusra osztható, és ezek sorrendje változott. 

1) Daniel hiányzik                     1) Daniel hiányzik                      1) Daniel hiányzik

2) Egymás nyakába borulás       2) Veszekedés                             2) Veszekedés

3) Orrvérzésig veszekedés         3) Egymás nyakába borulás       3) Egyikük lelép

4) Egyikük lelép                        4) Ismét veszekedés

                                                   5) Egyikük lelép

Ezt lehetne a végtelenségig csereberélni. (és tovább) Mikor az a szerencsétlen srác megjelent (saját szabályait megszegve), már tudtam hogy megint jól összefognak veszni.
        Alig hevertem ki a Cammel való kavarását, ismét a nyakunkba sóztak egy szerelmi háromszöget. Ez a húzás már szinte fájt. A csók sem maradhatott ki, amit persze Daniel páholyból nézett végig. (itt már komolyan sajnáltam ><) De ha harmadikban és jön egy újabb fiú, én befejeztem! xD A kapcsolatuk nem haladt sehova. Vagy éppen a cukormérgezéstől szenvedtem vagy reszkettem, hogy milyen hülyeségen bírnak még összeveszni.
       A kitasztítottak  jól sikerültek és jó néhány fordulatot köszönhetünk nekik. Itt is felfedeztem egy logikai bukfencet. Ezek a sehova sem tartozó lények vakok. Semmit sem látnak így más érzékszerveikre támaszkodnak. Dawn külsőre kiköpött mása Lucenek. Egy sikertelen kísérlet után, elrabolják Dawnt Luce helyett! A hasonló külsővel magyarázzák a dolgot. Egy kérdésem volna: Akkor ezek most vakok vagy nem??? xD
     Számomra ez a kötet is túl kiszámítható volt és időnként lapos. Danielt rettenetesen sajnáltam az elkövetett hibái ellenére. Képtelen vagyok azonosulni Luccel. De az írónő mégis tud valamit, mert valószínűleg a harmadikat is meg fogom venni. xD Ha minden igaz a Passion most novemberben fog megjelenni, de már nem nagyon hiszek benne.