Sarwat Chadda - The devil's kiss

Sarwat Chadda - The devil's kiss
( Az ördög csókja )

A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye? 

          Szintén karácsony előtt kezdtem szemezni vele és A pusztító angyallal együtt kaptam meg. Bár meg kell hagyni a borító igenis látványos, de inkább a bemutatása fogott meg. Maga sem tudom, hogy miért. Pláne, hogy az író egy korábbi művét sem olvastam, ha van egyáltalán. xD Olvasás terén elégé csapongó vagyok. Nincs egy bevált író. Általában a könyvesboltba is úgy megyek be, hogy fogalmam sincs, hogy mit is akarok. Mindig a pillanatnyi hangulatom győz. Ezzel már jártam nagyon jól is és nem annyira. xD

        A borítok között nem igazán tudnék választani. Mind a kettőnek meg van a maga hangulata. Olyan mind a kettő, mintha kiragadták volna a regény egy egy momentumát. Még a magyar, a történet elejére emlékeztet, úgy a másik a közepére és a végére. Az első, a hátoldalon feltüntetett szöveg hintázó kis fiúját idézi fel bennem a kihalt, misztikus környékkel. A második az építkezésen zajló harcok élményét ébreszti fel. 

        A történet érdekes, összetett. Jól ötvözi a történelmet és a fantasyt. A karakterek viszont nem igazán fogtak meg. Nem mondanám, hogy gyengék, de valahogy nem is az igaziak. A rend tagjait alig ismerjük meg. A főhősről megtudunk egy-két dolgot, de az ő esetében meg eltúlzottnak éreztem az ő "lázadását". Viszont Michael megragadott. Bár az író gyakorolhatná a ködösítést. Amikor megjelent a szuper helyes, "teljesen megértelek mindben", ideális pasi, nekem az első perctől világos volt. Akár nagy vörös nyilak is villoghattak volna a feje fölött. "Én vagyok a fő gonosz!" felirattal, akkor sem lett volna egyértelműbb. A gyakorlottabb olvasók számára azonnal szemet szúrhat. Reménykedni kezdtem, mikor a történet felénél leleplezte magát. De itt jött nekem egy logikai bukfenc! Mikor a csúnya, gonosz angyalt legyőzik egy szentkarddal! Egy kis hang folyton az sikította bennem, hogy ennek semmi értelme és igaza is lett. Úgy gondolnám, hogy egy vajazó kés nagyobb sebeket ejthet egy szent lényen, mint az általuk készített szent(!) fegyver. Viszont, ami közelebb hozza a művet, azok az igazán élethű karakterek. A haláltól rettegő és ezért "árulóvá" váló Kay. Talán őt tudtam leginkább sajnálni. Egyébként a jelenetek jó része elcsépelt, elsietett, ezért nehéz igazán beleélni magunkat. Számtalan pozitív szereplő leli a halált, de a nem jól kidolgozott részek miatt, nem igazán váltak drámaivá. Az író inkább a vérengzésre fektette a hangsúlyt. Az első szülöttöket  megtámadó kort, olyan részletességgel írta le, hogy szinte úgy éreztem, mintha engem zabáltak volna. A hangsúly a jó és a rossz harcán van és az angyalokon. Bár van benne egy szerelemi szál, nem igazán van kihangsúlyozva. Mire történhetne is valami, addigra bekövetkezik a katasztrófa.
       Most sajnos elég sok mindent elárultam,de másképp nem tudtam megfogalmazni. Azoknak ajánlom, akiket nem visel meg a vérengzés és nem lételemük a romantika. Nem kifejezett horror, annak gyenge, de súrolja. De mindezek ellenére várom a második kötetet!^^