Bosszúhadjárat (szösz)

   Először is szeretnék nagyon Boldog Születésnapot kívánni Öcsikémnek! ;)  Bár meglehetősen hosszúra sikeredett ez a nap, csak túléltük. xD
   A mai ficem nem kicsit zagyva és nem is ezt ígértem, de nem volt energiám a másikat befejezni. (Helyette írtam egy teljesen újat... Logika by Eilith)
   Egyik este azt álmodtam, hogy Facebook-on rám írt egyik olvasóm. Azt javasolta, hogy ha igazán népszerű akarok lenni, akkor (idéznem kell) aru x gil párosban kezdek alkotni. Nem kicsit döbbentett meg a választása. De ha igényt tartotok Kína x Poroszország ficekre, akkor jelezzétek! xD  
   Mai alkotásom egy a nemkutyán lelet poszt ihlette. Egy animáció, mely annyit tartalmazott, hogy az oroszok áthajtottak egy nagyobb halom Iphone-on. Igen, ez az én fantáziám beindította. ><

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk
Jellemző: general
Korhatár: -
Rövid tartalom: Az Amerika és Oroszország közötti ellentét ismét elharapódzik, melynek tettlegesség lesz a vége. Ivan kicsinyes bosszúja, Amerika gyerekes válasza és a közéjük szoruló Anglia és Franciaország rövid története. (Bár megint az utóbbiak lettek hangsúlyosabbak. ><)

  Francis csapzott, szőke tincsei zavaróan lógtak a szemébe. Lemondóan próbálta odébb fújni, szabad kéz ugyanis nem állt a rendelkezésére. Reszketve feszült a másiknak, de nem tudta, hogy meddig bírja még, nyögve taszított rajta, de az meg sem mozdult. Elkeseredetten próbált felülkerekedni, de a küzdelem eldőlni látszott.
  Anglia parázsló zöld tekintete könyörgően ragyogott rá és finom bólintás után próbált a férfi ritmusához igazodni, együtt talán... Fehér inge csúnyán összegyűrődött a kegyetlen erőlködés közben, a testét elöntő veríték miatt kellemetlenül tapadt a mellkasához, de mind ez most nem foglalkoztatta igazán. Lendületet vett és előrébb lökte magát.
  Franciaország döbbenten pillantott rá, de sietve követte. Semmi. Lihegve néztek össze. Arthur elvörösödve próbálkozott újra, hogy ismét csak erőtlenül rogyjon vissza.
  Szomszédja elnéző mosoly kíséretében emelte fel remegő kezét, hogy egy pillanatra megérinthesse a másik felhevült arcát.
  Anglia riadtan pislogott rá, de azonnal eltaszította a bőrét megérintő ujjakat.
- Inkább összpontosíts! – mordult fel.
- Minek? Úgy se bírom már sokáig – de azért közelebb nyomta egyre hátracsúszó végtagjait.
- Amerika, kérlek! – a brit dühösen meredt rá.
Ivan merengve pásztázta küszködő, európai kollegáit. Kifejezetten szórakoztatta a műsor. Mosolyogva dőlt hátra, de nem bírt igazán elhelyezkedni. A munkához alkalmas, egyszerű, vezető szék sok miden volt, csak komfortos nem. Sála állandóan a műszerfalra lógott, hosszú, időtálló kabátja mindenbe beleakadt az apró fülkében. Látszik, hogy nem orosz találmány. Unottan nyújtotta ki elgémberedett lábait. Hunyorogva pillantott a delelő napba. Milyen gyönyörű! Az ő hazájában is pont így delel. Éltető fénye szikrázó táncot jár a kristályos hótakarón, az ablakokat befutó és keblére ölelő jégvirágokon, a Moszkva kupolás tornyait védelmező csillogó leplen. A főváros úgy hatott a felkelő fényben, mintha az örök tél ura, a tábornok hunyorogva nyitná fel a jégből és pelyhekből alkotott szivárványos szemét, hogy betérhessenek a sugarak Oroszország dobogó szívébe, a lakosság lelkébe. Elmerengve nyúlt a hideg kulcsok után. Valaha annyira szerették, mindenki hozzátartozott, ő volt a SZOVJETUNIÓ, a hatalmas! De jött a rothadó kapitalizmus, üvöltve döntötte porba, kegyetlenül meggyalázva a szocializmust és máig ezt teszi. Bemocskolja annak emlékét, mintha rettegne a jó visszatérésétől. Retteghet is! Gyors mozdulattal fordította el a slusszkulcsot, a motor nyögve kelt életre. Hirtelen felbődülve adta a világ tudtára, hogy újra itt van.
- Ivan! – a motorzúgáson is keresztül tépte magát a kemény hang.
Braginsky nagy kegyelmesen hajolt ki.
Amerika tajtékozva próbált közelebb lépni, ám társai megtartották. 
- Eresszetek már el! – karjait előre rántotta.
Anglia kis híján hanyatt esett, az utolsó pillanatban nyerve vissza egyensúlyát. Francis cipője sarkának földbe ékelésével próbált támasztékhoz jutni.
- Nyugodj már le! Ez nem a világ vége! – a francia szorosabban fűzte ujjait a fiú karjaira.
- Hogy tudsz ilyen hülyeségekből ekkora ügyet csinálni?! – Anglia hangja elfulladt a haragtól.
- Ezzel nem segítesz, ugye tudod? – társa kék szemei arcára vetődtek.
- Ez akkor is nevetséges! – öntudatosan fordult el.
- Húzzatok az utamból! – Alfred őrjöngve toporzékolt.
Ivan derűsen mosolygott rájuk. Gyors mozdulattal markolt a sebváltóra és lökte előre. Az ős öreg traktor, a szocializmus szerves része bőgve indult meg.
- Állj meg! Ne merészeld!
- Amerika, az istenért! Nyugodj már meg! – Arthur hirtelen csavarta hátra a fiú kezét.
A ledöbbent fiú megroggyant, öntudatlanul térdelt előre.
- Ezt nem lehetett volna hamarabb? – Francis sóhajtva utánozta a mozdulatot, végleg a földre kényszerítve ellenfelét.
- A lehetőség előtted állt – az angol lazán vállat rántott, tudomásul sem véve, hogy a francia szándékosan dől neki közbe.
- Ivan, hagyd abba, te mocsok! – Alfred megkísérelt felállni.
Francis hanyag mozdulattal lökte vissza, megkönnyebbülve nyújtózott ki.
Oroszország felderülten csavart egyet a kormányon, hogy elpusztíthassa kiszemelt célpontját.
- Állj meg! Most!
- Fogadjunk, hogy megteszi – Arthur elgondolkodva nézett maga elé.
- Úriember biztosra nem fogad! – Francis kihívóan mosolygott rá.
- Akkor mondd, hogy nem teszi meg.
- Mit szeretnél ennyire kiharcolni? – ragyogott az angolra.
- Hogy a traktor alá feküdj – rezignáltan pillantott a másikra.
- Véremre szomjazol, drága Angleterre?
- Ne flörtöljetek a fejem felett! Elhányom magam! Ivant odafektetik ahova akarjátok! – Amerika undorodva csattant fel.
- Ivan feküdjön egy medve alá! – Francis látványosan remegett meg.
- Van, aki még neked se jön be? – Arthur elgondolkodva nézett rá. – Vannak még csodák. Pedig Oroszország kedvel téged.
- De te úgy sem adsz át – suttogta a férfi fülébe.
- Állítólag egész jó vodkái vannak. Mondjuk úgy két üveget még te is megérsz, de Fehéroroszország szerintem többet adna a fejedért – hümmögött.
- Ne! Állj meg! Átadom a Mars programot! Akarod az export termékeket? Idegen forgalmi nagyhatalom? Korlátlan kereskedelem? Az Eu-t? – Alfred kétségbeesve görnyedt előre. 
- Ne légy hülye! – Anglia finoman lökött rajta a térdével.
- Mit akarsz, Ivan?
- Hogy eltűnj! Hogy ne kelljen elviselni az elkényeztetett képed! – Oroszország visszacsúszott a vezetőülésbe és rátaposott a gázra.
A tragacs magához képest őrült sebességgel hajtott előre.
- Ne! Várj!
Ivan elsötétült tekintettel meredt vissza rá. A pedálról le nem véve lábát érte el az amerikai gyenge pontját. Halk roppanások százai csendültek fel. Újabbak és újabbak, ahogy a kikészített Iphone 5-ök kilehelték a lelküket. Csörögve adták meg magukat a több tonnás járgány alatt.
Amerika reszketve bámulta a számára előkészített egyszemélyes katasztrófát.

***

Anglia lazán támasztotta fejét a pad támlájának. Jól esett neki a napfény finom ölelése, melegsége, a szél kellemes simogatása. Megnyugodva engedte el végtagjait, talán néhány percre el is aludt.
Lágy érintések sorozata szaladt végig a bőrén. Akaratlanul simult a gyengéd tenyerekbe. Nehéz szemei lassan nyíltak fel.
A mély kék tekintet őt figyelte, az az égkék szempár. Elnehezült testtel pislogott vissza rá. A férfi közelebb húzódott. Arthur nem ellenkezett. Ajkaik csupán egy pillanatra találkoztak, egy múló másodpercre aztán a francia el is engedte. Mosolyogva ült le mellé, kezét a másikéba rejtve.
- Mindig meghat ha egy gyermek ilyen átszellemülten képes játszani, elveszni a saját világában.
- Vagy harcolni – Anglia követte a másik tekintetét.
Alfred szemeiben önelégültség ragyogott, valami őrülettel fűszerezve. Szőke tincseit összeborzolta a lágy szél. Nevetve emelte az ég felé a több tucat vodkás üveg egyikét, majd hajította az alatt zuhogó Niagarába. Majd még egyet és még egyet. Néha lecsavarta a kupakot és hagyta, hogy az áttetsző folyadék opálosan csillogva váljon eggyé a zúgó vízzel.
- Bostonban már egyszer bejött, ugye? – sóhajtott Arthur.
Francis vigasztalóan szorította meg kedvese kezét. Arcát a szőke tincsek közé fúrta. – Megbuktunk, mint szülők?

A brit egy pillanatra megborzongott. – Dehogy, mindig odaüt, ahol fáj. Egyértelműen hasonlít rád.
- És a cuki pótmamájára is – kuncogott fel.
Anglia elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Nem akarsz körbenézni? Alfred játszik, nem fogunk hiányozni. Én pedig a függetlenség idején néztem körbe itt tüzetesebben utoljára.
- Nincs semmi új – zárta rövidre.
- Ahhoz képest sokat változott. Meghívlak egy teára, ő pedig hadd függetlenedjen egyedül! – emelkedett fel a padról. – Fogadok, hogy Bostonban is rég jártál már.
- Te is a teámra utazol? – sóhajtott fel színpadiasan Anglia.
- Dehogy! – előhúzott valamit fehér zakója zsebéből és a férfi kezébe nyomta. – Új elképzeléseim vannak! – nevetett rá.
Anglia megdöbbenve lesett a tenyerébe ejtett instant kávéra.
- Vendetta, mon amour? – mutatta fel a sajátját.
- Te bolond vagy! – akaratlanul mosolygott rá.
- De csak a tiéd!