Ookami Kodomo no Ame to Yuki - Farkaskölykök (2012)

   Mamoru Hosoda japán rendező legújabb filmremeke, mely több díjat el is nyert. A mű bár egy klisét dolgoz fel, meglepően ügyesen kerüli ki az ezerszer látott tucat jeleneteket, problémákat és alaptörténetet. Viszolyogva kezdtem hozzá. Nem szeretem a vérfarkas storykat.. és itt jön be, hogy már annyi ilyet láttam, hogy amit farkasnak írnak és emberből lesz, az nekem már csak vérfarkas lehet. (több éves rossz (amerikai?) tapasztalat)  De kellemesen csalódtam. Hihetetlen aranyos és megható film. A japán animációk nagy százalékához hűen egy újabb társadalmi problémát dolgoz fel. Az egyedül maradó anya boldogulása az életben, a másság megjelenése, az emberek nulla toleranciája. Összemosódik a jó és a rossz közötti vékony határvonal, csak akkor tudunk igazán jól dönteni, ha minden részletet ismerünk. Hana-nak is ezzel kell szembesülnie. Hamoru Hosoda munkája hamar a szívembe lopta magát és bár nem igazán szeretem az ilyen jellegű filmeket, ez minden percével megragadott! Bátran javaslom! Egyébként Hamoru alkotásai továbbá a Az idő felett járó lány és a Nyári Háborúk, melyeket biztosan meg fogok keresni.

  Történetünk főhőse a kezdetkor egyetemista Hana, aki beleszeret meglehetősen csendes és különc hallagató társába. Kapcsolatuk kissé talán nehezen indul, de gyorsan kiteljesedik szerelmük. A férfi sokszor gondolkodik rajta, hogy nem teheti ezt a lánnyal, de végül bevallja neki titkát. Farkasember, méghozzá az utolsó! Hana azonban nem menekül el, elfogadja természetfeletti oldalával együtt. Összeköltöznek, boldogan élnek együtt és hamarosan megszületik első közös gyermekük Yuki (hó), majd öccse Ame (eső). A két gyermek nem is különbözhetne jobban. Yuki energikus, falánk, meggondolatlan, hangos, vidám és kissé erőszakos természet, még fiatalabb testvére csendes, visszafogott, meggondolt, határozatlan. De egy közös, félig farkasok és csak félig emberek. Érzelmi változásaik átalakulást váltanak ki. Hana kénytelen megküzdeni férje tragikus halálával és fel kell nevelnie a nem mindennapi apróságokat. A történeten hol sírtam, hol nevettem, az esetek egy részében pedig nem tudtam, hogy melyik mellett is döntsek. Megindító, ahogy a fiatal anya küzd értük és gondoskodik róluk. A város kényelmét hátrahagyva költözik az ismeretlen, isten háta mögötti vidékre, hogy megelőzze a folyton átalakuló gyerkőcök lebukását. Még Yuki gyorsan és szinte gond nélkül illeszkedik be, addig Amenek nehézségei vannak.
  Innentől leginkább útkeresésükről szól a történet. Hana őrlődéséről, hogy mit hogyan is tegyen, hogy helyesen cselekszik-e vagy hogy mit hagyhat rájuk. Állandóan aggódik a lehetőségeik miatt. Végül a megtalált sorsok helyességéről nincs meggyőződve. Szívszaggató jelenetekben nincs hiány és a kölyköket megtalálják a saját személyes tragédiák is.

 A film lelkét jelentő grafika és zenék engem megnyertek maguknak. Kellemes, hangulatos színű, energikus jelenetek. Pontos és szép karakterábrázolás. Meglepően élethő és dinamikus. A szinkronhangokat imádtam, de általában így van. A japánoknak van egy olyan érzéke hozzá, ami valahogy belőlünk kimaradt. xD

 A karakterek sokszínűek és egyediek, teljes, kifejlett jellemrajzok és nem sablonos figurák. Nem állítom, hogy tökéletesen egyediek, de gyorsan megszerethető a főszereplő és mellékszereplő gárda.

 Az egyik kedvencemmé vált és tényleg bátran ajánlom a látszólag egyszerű, de mély mondanivalóval bíró művek kedvelőinek! A japánok ezúttal is kitettek magukért és hálás vagyok, hogy megtekinthetem!^^ A film rendezőinek és a magyarra fordító, ezáltal számomra is elérhetővé téve, Anime Series csapatnak!