Erste (szösz)

   Próbaérettségizek a héten, így előrángattam a tavalyi német füzetem és legnagyobb meglepetésemre belebotlottam életem első Hetalia ficjébe. (kísérletébe) Egy unalmas német órán született a nagy mű, talán ezért nem is beszélem jól a nyelvet. ><
   A Hetalia-t megismerve Gilbert lett az első nagy szerelmem, de a sorozatban nemigen szerepel, ezért lassan társult hozzá Németország is. Az első páros, ami igazán a szívemhez nőtt a Germancest volt. (aztán jött a szövetség és Amerika *--*, aztán Anglia... de nem ez a lényeg xD) Szóval itt volna a legeslegelső próbálkozásom! :D Ja, és ez valószínűleg megint csak nekem érdekes, de ezután a videó után döntöttem el, hogy mindenképpen elkezdem az APH-t.

Mein Bruder

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Germancest
Korhatár: -
Jellemző: general
Rövid tartalom: A II. Világháború közepén Németországnak nem csak a szövetség miatt fáj a feje, de tulajdonérzései sem hagyják nyugodni. Saját bátyja számára a legnagyobb bökkenő, az állandó kísértés.

   Minél tovább nézte ezt a karmazsin folyamot a pupillája körül, annál inkább vágyott utána. Mégérinteni, érezni, eggyé válni vele. A halált se bánta volna, ha ebben a vérözönben éri utol, ha Poroszország végzetes sasmadara oltja ki az életét.

   Szinte érezte a szenvedéllyel átitatott ölelést, a hullámok erőteljes ringatását, azt a gyengéd önzést, mellyel az utolsó csepp levegőjét is elmarja. S megfojtva, mindent elhagyva csak az övé lesz. Minden ellenkezés nélkül válna eggyé vele. Vajon hányan nyugszanak már a vörös tenger mélyén?  Vajon hányan nyugszanak már a vörös tenger mélyén abban a tudatban, hogy ez mind csak nekik járt? Akarták-e volna, ha ismerik sorstársaikat? Valószínűleg igen. A tökéletes gyilkos fegyvere a saját lénye. Úgy ejt rabul, hogy rá se döbbensz, mikor váltál prédává, mikor vették el az életed akaratod ellenére.

   Gyűlöllek, Gilbert! Üvöltötte a hang. Úgy tette a szolgájává, hogy mindig magát hitte a vezető szerepben. Már élni sem tudott volna nélküle. A porosz végre az övé is lesz. Egyedül Roderich látott át rajta és makacsul ellenállt a varázsnak, mely a halálba rángat. Mert Poroszország maga a halál. Sorra őrli fel riválisait, pusztítja el az ellent, kínálja fel a végzet legkülönbözőbb formáit.

- Ludwig? – ez az egyszavas kérdés szakította ki a karmazsin tenger lágy fojtásából. 

Gilbert döbbenten meredt rá. Haja ragyogott a délutáni fényben, akár a folyékony ezüst, akár a töltények a gyilkolásra kész pisztolyban.
   Németország hirtelen kapta fel a fejét. Egyre szoruló ujjai finom anyagot érintettek. A porosz nyakkendője gyűrötten feküdt tenyerében. A fekete ruhadarab, mintha perzselni tudott volna. Döbbenten lökte le, egy pillantara egész biztosan égette a bőrét. Majd logikus magyarázatot keresve kezdte igazgatni.
- Egy nyakkendőt sem bírsz tisztességesen megkötni! – dohogott.
- Mégis, mi szükségem van rá? – Gilbert duzzogva meredt rá. – A harcmezőn hatalmasságomtól és nem a nyakkendőmtől rettennek meg! Fölösleges! – hirtelen nyúlt öccse keze alá, hogy megszabaduljon tőle.
- Marad! – Ludwig ellentmondást nem tűrve bámult vissza rá. Kék szemeiben valami ijesztő elhatározottság ragyogott.

- A fronton Angliát úgy sem érdekli, hogy mit viselek! Nem fog csak azért haza húzni a rohadt kontinensére...

- Britannia Európa része – vágott a szavába.

- Akkor oda! Érdekel is engem – duzzogva fordított hátat a másiknak. – A lényeg, hogy nem fog teázni velem, csak mert tetszik neki a nyakkendőm! – hangját hirtelen eltorzítva emelte fel képzeletbeli csészéjét jól eltartott kisujjal, és csípőjét hátrafeszítve előrehajolt. - Bleischmidt őhatalmassága, magának ajándékozom szülőhazám az utolsó sziklakemény pogácsával együtt, mert elvarázsolt a selyem kötél a nyakában! – prüszkölve röhögött fel a saját hülyeségét élvezve.

   Németország sóhajtva kapta fel az íróasztalon pihenő tányérsapkáját. A széttárt szárnyú acélsas alatt egy pillanatra, mintha tényleg elhúzott volna a szél, vagy legalábbis végigsimított fémtollain a nap fénye. Szemeit összeszorítva nyomta a fejébe és lendületes léptekkel indult kifelé. Fel nem foghatta, hogy mit eszik egy ilyen egyszerű, önimádó balfácánon.

- Hova mész? – Gilbert hirtelen ragadta meg karját, a vörös szalag finoman gyűrődött össze ujjai alatt.

Németország tarkóján érezhetően végigfolyt egy izzadságcsepp.

- Britannia kontinens még nem kapta meg a mai adagját – vágtázott el.

Bátyja döbbenten meredt a folyosón végig trappoló német után.

- Akkor mégis csak kontinens! - üvöltötte utána.