Secret Santa

Így december 27-én itt volna az utolsó karácsonyi ficem. Úgy döntöttem, hogy ezzel leszámoltam a szeretetünnepével. Szokás szerint könnyed, humoros, rövidke meglepinek indult. Így lett négy oldal és megválaszolatlan kérdések egész tömege. Nem akar összejönni ez a vidám FrUk szösz. Valahogy nem illik hozzájuk a gondtalan összeborulás.
A drámai hangulatot megpecsételtem ezzel a rövidke szakasszal:

 "Anglia keze hirtelen ragadta meg az övét. Francis meglepődve nézett le rá, de a másik kerülte a pillantását.
- Szereted Kanadát? – suttogta kiszáradt szájjal.
- És te Amerikát?  - óvatosan hajolt előre. Párcentire támaszkodott meg a férfi fejétől." 
Ennyit a szerelemi sokszögek teljes kihagyásáról, de próbáltam finoman rendezni a kérdést. De az én hangulatom agyon lett vágva. Hogy szegény Katie-ről ne is beszéljek, akinek egészen hajnali fél négyig mentem az idegeire és mint vérbeli Franada fantól próbáltam kiharcolni a választ, hogy hogy tudnám Kanada minimális nyomát is eltörölni. 
Szóval ez a fic is igazi sikertörténet lett. Ráadásul imádott segédem és lektorom is kiadta az utam. A yaoi halovány beütését sem viseli el. Már az utolsó akciómért is rettentő randán nézett rám, ezt a húzásom nem bírta ki a kapcsolatunk. xDÍgy a segítséget Katienek és Black Faírynek szeretném megköszönni!

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk
Korhatár: hát... mondjuk, hogy 16 az ifjúság üdvösségét őrizzük meg ><
Jellemző: general, light yaoi
Rövid tartalom: Anglia karácsonya tökéletesen telik a tündérkéi és egy üveg Whisky társaságában. A délelőtti meet történései még mindig nyomasztják, ha ezt nem is vallja be magának. London városát nyugodtan fedi be a ragyogó hó, amíg egy váratlan vendég nyomai bele nem ivódnak a kristályos takaróba.
Jó szórakozást az S.S-hez! ;)

 Arthur lassú mozdulattal dőlt hátra, hogy kinyújtóztathassa megfáradt testét. A mai konferencia sem kímélte. Hosszú, szürke és mérhetetlenül unalmas volt.

  Hangulatán a mellé ültetett Matthew-Francis duó sem dobott sokat. Kanada zavartan pirult a francia túlfűtött bókjai hallatán, az pedig tudomást sem véve róla szégyentelenül folytatta az észak-amerikai ostromlását. Igen, az ő kérésére tartották titokban a kapcsolatukat, de a varangy, mintha túlzottan belejött volna a dologba.

  Mindezek után persze jött az a gyerekes ajándékozás. Kb. két hete Olaszország javaslatára kihúzták egymás nevét, hogy valami fantasztikusan félresikerült meglepetéssel szolgálhassanak a másiknak. Anglia természetesen szerencsés típus így lejárhatta a lábát, hogy találjon valami különlegeset az átkozott krautnak, hogy azt Feliciano három perc múlva ripityomra törje.

  Sóhajtva bámult az idén ezüstbe bujtatott fára. A tündöklő fények mosolyogva ragyogták be a sötét, üres szobát. A tűz halkan felkacagott, majd körülölelt egy újabb rögöt, hogy visszavonhatatlanul magába olvassza azt.

  Cristobal fáradhatatlanul cirkált föl és alá. Mindig talált magának valami apróságot, amivel gazdája mosolyát szándékozott kicsikarni. De a rezzenéstelen arcot látva, szomorkásan ereszkedett a kandalló szélére. Elkeseredve lóbálta apró lábait, tovább törve szőke fejecskéjét. Rosszalló pillantásokat vetett a whisky-s üveg fogyó tartalmára, mellyel Skócia járult hozzá öccse boldogabb karácsonyához. Bezzeg eljönni már nem volt képes, de ez nagy valószínűséggel csak a tündért zavarta. Wales holnapi látogatása volt utolsó reménye.

  Arthur az üres pohárba lesett, pont olyan üres volt, mint az ajándékozáskor a helye. Akárki is húzta, nem fárasztotta magát válogatással, de a pénztárcáját sem sújtotta egy pár fontos kiadással. Egy kissé meglepődött, mikor nem talált semmit, de különösebben nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Tudta, hogy nem kedveli mindenki, sőt sokan nem látják szívesen. Bár hazudott volna, ha azt állítja, hogy felkészült erre az eshetőségre is. De ilyen apróságokon nem fogja aggasztani magát.

  Ismét az üveg után nyúlt, halk koppanásra lett figyelmes. Bágyadtan pislogott az italt egyre visszafele toló tündérkére. Az apróság vadul rázta elvörösödött fejecskéjét. Pici kezei megfeszültek, de nem engedett az angolnak.

 - Ugyan, még nincs semmi bajom! – mosolygott rá békítőleg Arthur.

Cristobal szigorúan nézett vissza rá, majd a férfi arcához simult. Kicsi tenyerei finoman cirógatták gazdája sápadt bőrét.

Anglia éppen csak az ujja végével viszonozta a gesztust. Megadóan eresztette le a szorításától átmelegedett whiskyt.

 - Merry Christmas, angyalom! – suttogta elgyengülve.

Tudta, hogy amíg él, hálás lesz a varázslat képességért, hogy soha nem lesz képes viszonozni, amit a természetfeletti önzetlenül ad. A mesebeli lények törődése valamelyest enyhítette a magányt, a szívében élő fájdalmakat, de teljesen azt el nem nyomhatta. Az űrt, mely benne tátongott, egy ember csillapíthatja le. Nem hitt már a nemzetek szerelmében. Lehet, hogy képesek rá, de át nem adhatják maguk neki. Számukra a megnyerő politika, a jó gazdaság, a grafikonok és a kimutatások a hűség záloga, és nem a szép szemeid vagy a személyiséged.

  A Londonra nehezedő hótakaró mintha magát Arthurt szorította volna fagyos börtönbe. Reszketve húzta össze magát. Égethetett annyi fát, amennyit akart, rakhatott akkora tüzet, mint maga a ház, nem melegítette át.

  Cristobal izgatottan reppent fel és tűnt el az előszobában. A csendet lágy kopogás törte meg. Anglia megütközve nézett az órára: 23:18. Morogva indult az ajtó felé. Magában minden dühét és csalódottságát összeszedve tépte fel az ajtót, készen állva, hogy a megérkezett nyakába zúdítsa azt. Döbbenten bámult a havazásban ácsorgó franciára.

 - Mit keresel te itt? – hebegte meglepetten, de olyan ingerültnek próbált tűnni, amilyenek csak lehetséges.

Francis fülig érő vigyorral intett a fejére nyomott mikulássapkára.

 - Én volnék a titkos Télapód! – pajkosan megrázta az apró csengőt a bojt végén.

 - Akkor miért Kanadát lepted meg? – Arthur fásultan bámult vissza rá.

 - Miért? Te nem találtad ma elragadónak?

 - Hol az ajándékom? – hangja színtelenné vált.

Franciaország kacsintva kapta előre a kezét, egy ujját a magasba emelve, - Erről meg is feledkeztem -majd szűk farmerjából előhúzott egy kissé gyűrött, vörös szalagot, hogy a saját hajába tűzhesse.

 - Meg van a blokk? – Anglia összekulcsolta a kezeit maga előtt.

 - A mi?

 - Vissza akarom cserélni. A húzásnál nekem Németország szépet, hasznosat esetleg aranyosat ígért, ez nem az. Másé, használtan nem kell! -  morcosan indult befelé.

Cristobal kétségbeesetten kapaszkodott fehér ingébe, de a férfi sokkal erősebb volt nála. Fel se tűnt neki a tündér megállítására tett kísérlete.

 - Még ki se próbáltál! – dorombolta a másik.

 - Van, amivel nem játszunk. Nem szabad játszani! Ilyen a kés, az olló és te is. – vetette hátra a távozó és lazán intett. – Jó éjszakát, Francis!

 - Ma este bármit megteszek! – kiáltott utána a francia.

Anglia elgondolkodva megtorpant. Zöld szemeiben ijesztő fény ragyogott fel. Halvány mosoly ült ki ajkaira.

 - Maradj az ajtóm előtt! Ne lássalak elmozdulni! Ma este nem akarom látni a képed! – szűrte a fogai között.

A meghökkent vendég lágyan bólintott és eltűnt a becsapódó ajtó mögött.

Arthur dohogva vágtázott vissza a nappaliba. Hogy volt képe idejönni? Mit akar? Nem volt kivel szórakoznia? Kipillantott az ablakon, Franciaország üres tekintettel meredt a bejáratra, de meg se mozdult. A házigazda dühödten rohant az emeletre, hogy véget vethessen, ennek az átkozott napnak. A zuhany alatt leforrázta magát, a fogkefével felmarta a saját ínyét, kifele menet hanyatt esett. Elefánt módjára dübörgött be a hálószobába, hogy elsüllyedjen a paplanok alatt. Sóhajtva terült el a finom ágyneműben, de vadul zakatoló szíve nem csillapodott. Elvörösödve káromkodott párnájába. Az eleven lámpa kihunyása, a rátelepedő nehéz sötétség, a Londonból áradó béke sem hozta meg a várt álmokat. A gondolatai egy helyre vándoroltak vissza, lidérces képzelgései mind az ajtóba vezettek a hideg lépcsősorhoz, ahol a francia állt. Nyögve rúgta le takarót, hogy az ablakhoz léphessen. Ám a terasz apró teteje nem engedte látni, ami miatt eljött idáig. Hőzöngve feküdt vissza, hogy a kialvatlanság, a tündérkéi mesterséges víziói elnyomhassák.

Illúzióiban melegség járta át, szeretettel halmozták el, a nevét suttogták.

 - Angleterre! – visszahangzott fejében a selymes hang.

Annyira valóságosnak tűnt. A képzelt ujjak végigszaladtak a hátán, majd karok ölelték át. A forróság lassan testet öltöt és egyre nehezebbé vált. A bódító illat finoman csiklandozta. Lustán nyitotta fel nehéz szemhéjait. Valaki apró csókot lehelt a nyakára. Mosolyogva nyúlt el és fordult meg, majd óvatosan simított végig a szép arcon, vékony ajkakon és gyönyörű kék szemeken, majd ujjait a szőke tincsek közé fúrta. Fájóan valóságosnak tűnt. De nem lehetett az, hisz Francis szemei olyan szeretettel figyelték őt. Azt sugallták, hogy csak ő kell neki, pedig ez nem így van. A másik hideg keze az övére simult. Megreszketett, a férfi átfagyott. De miért érez hideget egy álomban? Miért ilyen életszerű? Hirtelen pattant fel, kis híján letaszítva a másikat. A szoba sötétje villámgyorsan tért vissza, szinte vakon bámult előre mégis látta a perzselő, kék tekintetet. Elöntötte a düh, kezei remegtek.

 - Mégis hogy mertél bejönni? Nem azt mondtad, hogy most bármit megteszel? - hápogta félálomban.

Francis felkuncogott, majd hátramutatott.

- Az ajtód előtt vagyok! – mosolygott nyájasan.

Anglia nagyot nyelve nézett az ággyal pont szemben álló bejáratra.

- Elmozdulni nem láthattál – négykézlábra emelkedett és közelebb lépett. – És ebben a pillanatban hajnali három óra van. Azt hiszem, minden kritériumnak megfeleltem.

Arthur sietve csúszott hátrébb, a takaró finoman fellebbent. Fülig vörösödve fordult el.

- Jesszus, te meztelen vagy! – suttogta nagyot nyelve.

- Hova gondolsz? Sapka van rajtam! – somolygott ismét közelebb lökve magát.

- Mit akarsz? – hebegte a falnak szorult nagyhatalom.

- Örömet szerezni egy nagyon kiéhezett valakinek – felgyűrte a csíkos pizsamát és ajkai megérintették a reszkető térdet.

- Én kiéhezett?! – mordult fel. – Ne indulj ki a perverz fajtádból!

- Imádom, amikor kéreted magad -  kezei felszaladtak a másik vékony combján és finoman húzni kezdték azt.

Anglia esetlenül kapaszkodott a támlába. A szobát elöntő forróság szinte marta a bőrét. Mikor állította ennyire magasra a fűtést? Vagy ez a beteg állat akarja így kiugrasztani a ruháiból?

- Egyáltalán, hogy jutottál be? – kapkodott levegő után, egy hangot sem fog kiadni magából.

Francis finoman a lábába harapott.  

- Természetesen a nyitott ajtón. Vagy nem engem vártál? – ismét a másikba mélyesztette fogait, ezúttal lényegesen vadabbul. Szemei érdeklődően fürkészték. 

- Ahh.. – Arthur reszketve csapott a saját szájára. – Bezártahhm... – nyögte.

- Pedig határozottan nyitva volt – az angol lábai közé lépett és kínzó lassúsággal esett az ingnek.

Anglia keze hirtelen ragadta meg az övét. Francis meglepődve nézett le rá, de a másik kerülte a pillantását.

- Szereted Kanadát? – suttogta kiszáradt szájjal.

- És te Amerikát?  - óvatosan hajolt előre. Párcentire támaszkodott meg a férfi fejétől.

- Elhagyott – felelte egyszerűen.

- És te őt? – Franciaország finom csókot nyomott az arcára, majd rávetette magát annak nyakára. Talán nem is akarta hallani a választ. – Bizonytalan csak te vagy –lehúzta a felsőt és végigsimított a meztelen testen. – Szeretlek, különben nem lennék itt.

- Ugyan, te bárki ágyába bemászol.

- De most itt vagyok. 

- A Mikulásnak idén csak rád telt? Komoly lehet a válság. – sóhajtott fel megadóan és hátravetette a fejét.

- Úgy tudtam, hogy kedveled az antik dolgokat, melyek beszédesek a sorsukat illetően, simogatják a lelked – lejjebb csúsztatta a kezét. – és beavatnak a történelem apró titkaiba.

- Mi magunk vagyunk a történelem!

- Akkor nem esik nehezedre befogadni a múltat – vadul csókolta meg. Igyekezett minél mélyebbre törni, teljesen elmerülni az angolban. Arthur engedelmesen követte, játszott vele vagy állt ellen. Párperc múlva zihálva szakadt el tőle.

- Túl régóta vagyok a múlt foglya. A jelen meddig várat magára? – sóhajtva harapott a másik alsó ajkába, majd kuncogva nyalta le a kiserkenő vért. Esze ágába nem volt megadni magát, így nem. Mindig ő lesz a győztes és a francia mindig az övé marad, ha piszkosan is kell játszania.

Francis úgy érezte menten elég, mikor a másik kavargó zöld íriszébe pillantott. A tenger hullámai lángokban álltak és felkorbácsolta őket a szilaj vágy.

- Akkor hadd legyek a jövőd! – suttogta.

Anglia nevetve ölelte át szeretője nyakát, majd lökte a földre az idétlen sapkát. – Semmi kedvem közelebbi kapcsolatba kerülni a Télapóval. Ki tudja, hogy holnap kit ajándékoz meg.  

- Télapu egy évben csak egyszer jön el. – lágy csókot lehelt a brit mellkasára.

- Akkor várnom kell rád egy teljes évet? – Arthur reszketeg ujjai a hajában kószáltak. Óvatosan markolt bele a hullámos tincsekbe.

- Ha rossz leszel, néha meg kell fegyelmezzelek – suttogta a hamvas bőrbe.

- A legrosszahhbb.

Francis lassú mozdulattal rántotta fel a fiút.

- Gyere! - kérte.

- Minek? – nyafogott az immár teljesen megsemmisült áldozat, de követte.

Franciaország sietve elhúzta a függönyöket.

- Idióta! Meg fognak... –döbbenten bámult az udvarra. – látni.

Anglia megütközve figyelte a kertjében helyet foglaló fenyő rengeteget. A vörös, arany fényekben ússzó kavalkád elvarázsolta. Az örökzöldek sokasága szűk gyűrűt alkotott, belsejében egy apró kis asztal terpeszkedett két székkel, melyeket már befedett a hó. A  nedves ablakon át beszürődő fények pici szirmokat bontottak, ragyogva virágoztak ki. Arthur szinte a nyakán érezte az ezer irányba futó tüskés ágakat, mintha a testén futottak volna végig. A világ rózsákba borult.

- Mégis csaltál – lehelte rekedten.

- Igyekeztem az ajtóddal szemben mozogni, de azt hiszem igen. – sietve simult a másik hátához, majd magához rántotta a meghatódott angolt. – Túlbecsültem magam – nyögte.

- Várjhh már... – zihálta. De tenyerei a hideg üveghez nyomódtak.

Francis belefojtotta a szót egy csókkal és magával rántotta a rózsák fullasztó birodalmába.

***

  Wales egyik ámulatból a másikba esett. Bátyja nemhogy pontos nem volt, de még csak ki sem ment érte a reptérre.

  A padlóra engedte megkopott bőröndjét. A nemzeti lobogóján terpeszkedő sárkány gúnyosan rá mosolygott, mielőtt összegyűrődött. Az udvaron alig talált át egy fenyő rengetegen, bárki is rendezte el, mit sem tud a praktikumról. Az izzó sorok kitartóan villogtak a napfelkelte ellenére. Krémszínű sálját a fogasra akasztotta. Csodálkozva figyelte az azon függő fehér, divatos kabátot. Anglia mindig is az egyszerűségre, a nívós, a különleges darabokra törekedett, de ez  kihívó volt és egyetlen ujjából megoldható lett volna az Európa irányába kilógó tartozásuk.

  Kirázta hosszú, barna hajából a maradék havat és a konyhába lépett. Mosolyogva pillantott az elmosott tálak egész regimentjére, de ami igazán magával ragadta, az az isteni illat. Kicsit csodálkozott, de hát egy év alatt félelmetes áttöréseket lehet elérni a főzésterén, mégis valószínűtlenek találta Arthur hirtelen fejlődését.

  Kicsit tartott tőle, hogy örökké fegyelmezett testvére a karácsony szellemén elgyengülve egy kapualjban fetreng másnaposan. Odatett magának egy adag vizet. De ha így is van, nem sokat tehet érte.
  Óvatosan kortyolt amíg gőzölgő teába. Elégedetten vette tudomásul, hogy ez még mindig itt a legjobb. A lassan leeresztett csésze mögül két férfi pislogott rá laposakat.

 Az alacsonyabb szőke halál sápadtan méregette, mintha csak kísértet látna. Óvatos mozdulattal húzta összébb a sötétzöld köntöst. Az Arthurt átölelő francia arcára széles mosoly ült ki és látványosan közelebb vonta magához. 

- Agnes – hápogta a sokk szélén. – Sajnálom.

- Ugyan. Üdv, Francis! Boldog Karácsonyt! – mosolygott a furcsa duóra.

- Madame Kirkland, szebb, mint valaha! – hajbókolt ragyogva.

Wales benyomása az volt, hogy a férfi nagyon is élvezi a helyzetet. Bár, ha zavarba hozhatta Angliát mindig kapott az alkalmon.

- Hogy jutottál be? – hebegte a bátyja. – Nem zártad be te barom! – szemei vádlóan rebbentek a másikra.

- Természetesen Cristobal engedett be – Agnes ismét beleivott a friss teába. Határozottan elégedett volt. Sok minden magyarázatot nyert.

Arthur ebben a pillanatban ölni tudott volna, de a tekintete élettel teli volt és a hónapok óta arcát uraló fáradság elillant. Wales biztos volt benne, hogy ennél szebbet nem igen kaphatott volna.

- Köszönöm, Francis. – mosolygott rájuk melegen, nem törődve testvére értetlen tekintetével.

Franciaország finoman bólintott a másik háta mögött.

- Ja, Skócia és Írország nem sokára ideérnek, csak nagy a forgalom.

Anglia fásultan bámult maga elé, az esélytelenek nyugalmával indult az emeletre, hogy kivesse magát az ablakból, mit sem törődve a körülötte legyeskedő franciával.