Az orvgyilkosok második törvénye

Fandom: Magi
Párosítás: Sinbad x Ja'far
Jellemző: általános, minimális romantika
Rövid tartalom: Ha ebbe most belemegyek, akkor hosszabb lesz, mint maga a szösszenet... Ja'far sokadik kísérlete, hogy eltegye láb alól Sinbadot, ezúttal sem sok sikerrel. Eredetileg drabble volt a lelkem, aztán kiegészítettem saját ízlésem szerint, remélem nem lett nagyon csapongó.





  Az orvgyilkosok első törvénye: Eggyé válni az árnyékkal, lesből támadni! A fiú levegőt sem vett, mikor megbújt a sötétségben. Tökéletesen eggyé vált a végtelen árnyakkal. Tudta, hogy nincs nála alkalmasabb a feladatra, hogy benne se él más, csak a megfékezhetetlen űr. A feneketlen feketeség, hogy ő másra sem alkalmas, csak hogy magával vigye áldozatai kétségbeesett üvöltését a sírba.

 Pillái csupán résnyire nyíltak fel, hogy a beszökő fénysugártöredékek csak sejtelmesen csillanhattak meg zöld íriszén, így egyszer már hibázott. Ilyen többet nem fordulhat elő.
  Karjain megfeszült a huzal, ahogy ujjai a pengékre fonódtak. Szemei összeszűkültek, felajzott ragadozó módjára várta a férfit.
 Az orvgyilkosok második törvénye: Ha elbuksz, a szándékod vidd magaddal a sírba! Hirtelen bukkant fel a mély lila hajkorona. A lesbenálló gyilkos gondolkodás nélkül rugózott el a faltól. A két éles penge mégis milliméterekre süvített el a célpont nyakától, annak döbbent, arany tekintete csak egy pillanatra villant meg, mielőtt az ezüstös szörnyeteg rávetődött. Vadállat módjára ragadta meg célpontja nyakát, arra is képesnek érezte magát, hogy akár foggal cincálja fel a másik kecses torkát. Ez a suhanc már egyszer kifogott rajta, már egyszer kicsúszott a kezei közül. Dühödten szorította a földhöz.
 A vadász zöld szeme bosszúra szomjazott. Ám áldozata ujjai végigszaladtak kegyetlen támadója arcán, majd a közöttük feszülő, vörös fonalon. Bőrén finom vágást ejtett az éles huzal. Egyetlen csepp vére folyt végig a szálon, hogy a végén saját arcát mocskolja be, mikor az megremegve zuhant le.
 Tekintete kíváncsian ragyogott fel, közel sem látszott benne az a mérhetetlen kín, amire a másik vágyott. Hosszú tincsei lazán folytak szét a kövön, arany szemei meglepetten, de nem rémülten figyelték őt.
- Hát ez volna a sorsunk? – Sinbad finoman elmosolyodott, mintha egyáltalán nem értené a helyzetet, mintha nem bírná felfogni, hogy a másik éppen mire készült.
 Ja’far ajkai néma ellenkezésre nyíltak, de a másik karjai foglyul ejtették. A férfi kuncogva ölelte magához, hiába próbált szabadulni a szorításból. Az ő szándékait mindig félreértették!