Boldog Újévet!

Egy újabb megkésett fic By Eilith. Jobb később, mint soha. Ezúttal visszatértem egy régi kedvencem.

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Usuk
Jellemzők: általános
Rövid tartalom: Nincs szörnyűbb egy félresikerült meglepetésnél. Ezt Arthur is megtapasztalja.
Amerika elég OCC lett. Nézzétek el nekem! Vagy sokkal inkább megszállta Francis szelleme. Több Usuk-ot fogok írni. Vissza kell szoknom.




  A szoba sötétje lassan teljesen beette magát a várakozó szívébe is. Sóhajtva töltött egy újabb pohár pezsgőt. Éjfélre tartogatta. Hát... Sóhajtva pillantott a kegyetlen faliórára. Két perc és a nyakába zúdul a következő flancos év. És neki ezzel egyedül kell szembenéznie.
  Valaha a meglepetések emberének tartották, ma pedig az egyetlen, aki megdöbbent és pofára esett, az ő volt. Türelmetlenül dőlt hátra a fehér, műbőr kanapén. Magasba emelve a pezsgős poharat, csodálta az aranyló italból megszökő buborékokat. Zöld szemei lustán ragyogtak fel, szusszanva lazította meg a vörös nyakkendőt.
- Boldog új évet – suttogta a hajnalba.
  Az óra éjfélt ütött. Odakint elszabadult a pokol. Robbanások egész sora hangzott fel, vidám sikkantások töltötték be az eddig kihaltnak tűnő utcácskát.
  Anglia keserű mosoly kíséretében kortyolt a hideg italba. Egyedül, ma, csak ő van. Fáradtan dörzsölte meg szemeit. Naivítás volt részéről, hogy idejött. Azt hitte, hogy jót tesz, hogy most végre ő lesz romantikus, hogy képes maga is megtenni egy lépést. Némán egyenesedett fel, magához szorította az ágyára dobott zakót, majd még egyszer utoljára végigpillantott a lakáson.
  Szomorkás mosoly kíséretében vitte ki az asztalra készített kristály poharakat. Mit várt? Mégcsak nem is kereste. Annyira sem érdekelte, hogy felhívja Szilveszter éjszakáján. Biztos valami házibuliban múlatja az időt. Biztos valahol a világ legtermészetesebb módján érzi jól magát, anélkül, hogy ő az eszébe jutna. Akaratlanul dörzsölte meg újra száraz szemeit. Ennek itt és most vége. Halkat koppant az üvegasztalra fektetett kulcs, semmi szüksége nem lesz rá. Úgyse jön erre többet.
  Kis híján hanyatt esett ijedtében. A beszűrődő zajokat leszámítva csendes nappaliban üvöltésnek hangzott a hirtelen megszólaló telefon hangja. Morogva kapott utána, hogy elhallgattassa a kis szörnyeteget. Ha Francis az... bizony isten elküldi a pokolba! Ujjai megdermedtek a kijelző felett, reszketve olvasta újra és újra a nevet. Lelkét megacélozva fogadta a hívást.
- Idióta – suttogta rekedt hangon a vonalba.
- Barom – jött a nevető válasz. – London gyönyörű Szilveszterkor.
Arthur kiszáradt ajkakkal bámult maga elé. Némán várta az előbbi vicc csattanóját.
- Igen, Londonban vagyok – sóhajtott Amerika a csendet megunva. – Üdvözlöm Francist.
Anglia keze lassan reszketett meg a visszatartott dühtől, csalódottságtól és a szívébe költöző könnyebbségtől. Arcán néma könnyek folytak végig. Hogy lehetne ő most pont Franciaországban!?
- Idióta, te hülye barom! – morogta.
- Arthur, - Alfred hangja csendesebb volt a szokottnál. – te sírsz?
Felelet híján folytatta.
- Én esküszöm, hogy megölöm Francist, ha hozzád ért!
- Barom – hüppögte az angol.
- Arthur, kérlek – Amerika hangja már már esdeklő volt.
- Nálad vagyok, te barom! – kiáltotta a vonalba kedvese. – Itt ülök a pokolian üres lakásodban!
- Itt se volt éppen meleg a fogadtatás – nevetett fel a másik. – Skócia engem akart megverni helyetted. Állítólag szerencsét hoz Újév hajnalán egy angolra sózni.
A vonalra ismét csend nehezedett.
- Várj meg! – dobogás hallatszott a telefonban. – Odamegyek! Három óra és enyém az újévi szerencse!
- Amerika?! – Arthur megütközve szorongatta a készüléket.
- Megmentem az estét! – jött a ziháló válasz.
- Idióta vagy! – sóhajtott dermedten, elnehezülve ült le ismét a fehér kanapéra.
- Arthur? – fuldoklott a másik.
- Hmm?
- Szeretlek!
A vonal hirtelen szakadt meg. Arthur csalódottan hallgatta a mély búgást.
- Én is szeretlek – súgta az éjszakába.