Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
Sose vonzott igazán a boszorkányság, a varázslat. Valahogy a fantasynak ez az oldala nem igazán fogott meg, bilincselt le, de most mégis esélyt adtam a témának. Nem tudom, hogy mi győzött meg, a leírás vagy a borító. Az biztos, hogy az utóbbi nagyon is megtetszett. Valahogy imponált a madárban lüktető erőhullámok megjelenése, a színek, a határozott és határozatlan vonások, szóval az összhatás.
Nos a többiekkel ellentétben én nem vagyok maradéktalanul elégedett a művel, de elismerésem az írónak. Engem első körben kifejezetten untatott. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de valami valahogy hiányzott belőle. Sótlan volt és fárasztó, tucat regény, a szereplőkben semmi extra, odadobott értelmetlen gondolatok, követhetetlen hasonlatok. Ez volt az első benyomásom. Sokáig szemeztem a hozzájáró garanciajeggyel. "Ahogy hazajövök csere". És ekkor jött be a változás, az unalmas, nagyképű főhősnő szimpatikus lett és emberi, Gansey is lassan, de biztosan került közelebb hozzám. Mondjuk nekem továbbra is Noah, Ronan és Adam maradtak a kedvenceim és bár tudom, hogy Blue biztosan nem marad együtt Adammel, valamiért még most is él bennem a remény, hogy hátha. Blue rokonait egyszerűen imádtam. Spec Maura annyira nem jött be, de a másik két dilis nagyon is.
Ami igazán naggyá teszi a történetet azok a meglepetések, fordulatok. Egy idő után már csak fogtam a fejem, bár az tény, hogy voltak benne kiszámítható húzások is.
Eleinte a céljaik és Gansey mániákus viselkedése fárasztottak, ámde megszoktam. Vagy inkább a múlt ismerete tett elnézőbbé. A végére persze megmaradnak a nyitott kérdések és a viszonyok sem rendeződtek még igazán, teret kell adnunk a második kötetnek is, ami nagy fájdalmamra Amerikában fog megjelenni Szeptemberben, úgyhogy nem is merem remélni, hogy még az idén a kezembe vehetem magyarul a folytatást. Talán jövő nyáron.
Mindent összevéve nagyon is tetszett és én várom a folytatást. A mágia éppen elég benne nem túl sok és nem is kevés, szóval ajánlom figyelmetekbe!ˇˇ
Ja, és valamiért nekem, ha Noah-ára gondolok valamiért mindig Sasori eredeti alakja ugrik be. x)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése