Van azonban valami, amiről Al nem tud: megszületett egy technológia, mely ha a piacra kerül, az emberek egyszeriben fölöslegessé válhatnak. És így a régi álom a halhatatlanságról könnyen rémálommá változhat.
A Hugo- és Nebula-díjas David Brin futurisztikus thrillerje izgalmakkal teli, hajmeresztő utazás egy olyan világba, amelyből az embert saját másolatai szorítják ki."
Igazság szerint sosem szerettem a sci-fi-ket. A jövő, a hipermodern gépek, a klónok és robotok gondolatától a hideg rázott és ezt a könyvet sem vettem volna soha a kezembe, ha nem nyerem meg. Csalódnom kellett, méghozzá pozitívan és hatalmasat.
A borító sem az, ami úgy elsőre igazán megtetszett volna. Igazság szerint ez inkább az olvasás után nyer értelmet. Bár, ha valaki nálam kreatívabb, annak lehet, hogy már most beszédes. De a lényeg...
A történetvezetés tetszetős, könnyen érthető és bár a több főszereplő miatt szaggatottnak hathat elsőre a mű, később gyönyörűen és logikusan áll össze és a gyakori ugrások következtében valahol izgalmasabbá válik. Még az egyik hősnél a történet szála megszakad, az ember akaratlanul tovább gondolja, keresi a folytatást, így még nagyobb esélyt adva az író kezébe, hogy az meglephessen és David Brin kegyetlenül él is ezen fegyverével. Hallottam már gyakorlottabb sci-fi olvasóktól, hogy a könyvben megjelenő tárgyak, újdonságok elég vérszegények, hogy ennél még csak vadabb elképzelésekkel találkoztak. Nem tudom, lehet, hogy így van, de engem mint kezdőt ezen műfaj terén, tökéletesen kielégítettek az érdekességek. Nem egyszer a hideg rázott. Bár az tény, hogy az önálló személyiséggel bíró, anyáskodó házi számítógép minden, csak nem egyedi. De a dettó gondolata igenis tetszett. A 24 órás klónokra berendezkedett társadalom felpörgetett élete elvarázsolt. Az állandó rohanás, a teljesítmény kényszeres növelése, a tökéletességért folytatott elkeseredett harc, az eszközök, alteregóink tiszavirágélete... És igen ez is előtérbe került.
Mit jelent az élet, ha mindössze egyetlen napot takar a szó?
Valahol meghatottan olvastam a dettók futó gondolatait. Szolgák, eszközök, emberek, mik ők? Kik ők? Ő az igazi vagy a hús-vér való? Van joga az embernek istent játszani, életet teremteni, birtokolni azt? Miért természetes, hogy ő haljon meg helyetted?
Az új társadalmi rendben persze megjelennek a dettózás ellenzői, az aktimisták, a dettó párti nővérek, a hamisítók és másolók és persze a dettózásra képtelenek.
A karakterek életszerűek és emberiek. Albert Morris is gyorsan a szívemhez nőt és a sokat emlegetett a háttérben maradó Klara is. De Cimbit egyenesen imádtam, a főhős vagány, életerős, de kerekesszékben ragadt legjobb barátja.
A történetben nem jelenik meg igazán a szerelmi szál, van, de nem erre épül. Tudjuk, hogy a főhős életében jelen van a szerelem és kapunk némi ízelítőt is, de nincs nagy egymásra találás és ez szerintem pont így jó. Kapcsolatuk nem tökéletes, de boldog és ennyi elég.
Nem fecsérelem tovább a szót. Szerintem nagyszerű mű és bátran javaslom! Jó történet, meglepő fordulatokkal és nem kevés humorral megspékelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése