"Harminc évvel vissza a múltba"

          A hétvégén enyhe depresszióval küszködtem. Akik aktívan foglalkoznak a Hetalia-val, annak feltűnhetett, hogy a Youtube végzett egy kis tisztogatást a felhasználók között. Számos kedvencünk tűnt el a süllyesztőben. Néhányat azért sikerült fellelnem. Sajnos ezeket a japán címmel futó csodákat nem olyan egyszerű megtalálni.
          De  sokat dobott a hangulatomon, hogy a hétvégét Ukrajnában töltöm. Az osztályfőnököm emlegette időutazásként. Nagyon megfogott a gondolat. "Harminc évvel vissza a múltba." Ezzel a felújítások hiányára utalt. Alig várom, hogy magam vehessem szemügyre. Három nap kikapcsolódás. De mint dilis fan, a lelkem mélyén tudom, hogy ha nem is vallom be magamnak, titkon mindig azt fogom lesni, hogy nem jön-e szembe egy Yekaterina-hoz hasonló leányzó. Ez a cikk akkor fog fel kerülni, mikor már nem vagyok itthon. :D
         Mostanában eljátszottam a cp gondolatával, de eddig túl sok akadályba ütköztem. Annyi ötlet és oly kevés pénz. Mellesleg ízlésem is van ám. Nem valami egyszerűbbe szerettem bele. Pirate Francis vagy England, náci Németország, Poroszország női változata... stb..
         Lehetséges, hogy bővülni fog a blog. Már sokszor eljátszottam a társszerkesztő gondolatával. Eddigi jelöltem merőben más stílust képvisel. Általában inkább versei vannak, de már rövidke novelláihoz is volt szerencsém. Nem akarom elkiabálni, de hajlandóságot mutat a társulásra. A másik lehetséges alany, sajnos, egyelőre nem csatlakozik hozzánk/ hozzám.
         Mostanság elég elfoglalt vagyok, ezért elnézést kérek az esetleges elmaradásokért vagy minőség romlásért. Igyekszem elkerülni őket. Most három pályázatra készülök.( Leginkább lélekben. ) Az ötletek természetesen elkerülnek. Plusz a sulival is bajlódok.
         Mai meglepetésem egy korábbi nyelvtan házi feladatom. Tudom, hogy ez így nem hangzik túl biztatóan, de ne meneküljetek el! Kaptunk - azt hiszem nyolc - helyszínt, személyt és cselekményt. Választhattunk és ezek alapján kellett fogalmazást írni. Mivel mostanában nincs sok szabad időm, ezt tudom nyújtani. Én a lombkoronát, a királyt és a "fülébe suttogó hangot" választottam. Érdekes trió. Remélem elnyeri a tetszéseteket!



           Az ágak meg-megreccsentek súlyom alatt. Már magam se tudtam, hogy hogy jutottam fel a hatalmas fa széles koronájába, de itt voltam.
           Feljebb! Minél magasabbra! Csak ez hajtott. El akartam bújni a világ elől.
- Ne menekülj! - suttogta.
Összerezzentem.
- Hallgass! - nem voltam kíváncsi a véleményére. Egy testetlen hang, ki segített. Együtt tettük tönkre a birodalmat. A vér szagának súlyos fátyla nehezedett a nyugati tájra. Alig párnapja a háború romboló szele futott át az országon.
- Te tetted ezt! - üvöltöttem, és egyre gyorsabban gyűrtem magam alá az ágakat.
- Mi voltunk - felelte halkan.
- Nincs olyan, hogy mi! Ezt csak te akartad!
Ide-oda kavargott a süvítő szél, elhozva az ártatlanok imádságát, az özvegyek zokogását, a katonák kínkeserves hörgését.
- Hallod a fájdalom gyönyörű dallamát? Ez a mi érdemünk! A mi munkánk csodálatos eredménye!
- Nem! - kiabáltam.
- Hallgasd! Ez csak a miénk!
- Nem, én nem ezt akartam! - ordítottam.
- Éljen a király! Ez a jutalmunk! - újongott - Néró semmi nem volt hozzád képest!
- Nem akarom! Hallgass el! - kezeim a füleimre tapasztottam.
- Tudsz repülni, drága királyom? - röhögött fel.
A megvilágosodás hirtelen tört rám.
         Idegesen kapkodtam az ágak után, de csak a levegőt markoltam. Ajkaim néma halálsikolyra nyíltak. Arcom végigkarmolták az apró gallyak, a levelek vadul suhogtak körülöttem, a levegő ruháimba kapott.
- Minden várakozásomat felülmúltad. Önnön kezeddel ölted meg a királyt. - súgta, mindent elnyelt a sötét éjszaka.