Európai hajnal (szösz)

  

Sajnos mostanság csak küszködök, de próbálom összeszedni magam. ><

Fandom: Axis Powers Hetalia
Párosítás: Fruk
Jellemző: general
Rövid tartalom: Anglia fiatalsága hajnalán Európába látogat, ahol utoléri a végzete.

   Elmerülve nézegette a vörös rózsát. Csodálkozva forgatta, de a virág csak virág volt. Akár jobbról figyelte, akár balról. Vérszín szirmain lustán csúszott le egy kövér harmatcsepp. Szára zöld volt, akár az összes többinek. A tüskék szúrtak. Nem kezdtek növekedni a vízzel érintkezve, nem énekelt és próbált az angyalok hangján üzenni. Az égvilágon semmi különleges nem volt benne. Egy rózsa, mely szebb, mint az összes többi, de ebben ki is merült. Arthur csalódottan pislogott rá, maga se tudta, hogy mit is várt, hogy mit akart. Felszusszanva dobta el. Az ártatlan növény megalázottan gurult a porban. Majd egy árva hang nélkül vált mozdulatlanná. Matt fényt öltött magára az eddig fényes sziromkupac. Az angol keresztbe vetette lábait és sértődötten kihúzta magát. Nem tudta, hogy mit várt, hogy miért haragszik valakire, akit még csak nem is ismer. Egyetlen egyszer látta élete során, de úgy érezte, hogy ennél több jár neki. Évek óta nem járt Európában, a csodák és az ősi háborúk földjén. Gyermekként már volt itt, a bátyja megmutatta neki ezt a vértől mocskos óriás hadjáratot. Soha nem érzett vonzalmat iránta, de a terület csak terület és egy jó hódító nem válogathat. Britanniában emlegették a csodák hazájaként is, de álmában sem gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt rátalál egy. Elmerengve dőlt előre, láncinge halkan csörgött, ahogy követte a fiatal férfi vonalait. Könnyű, szőke tincsei közé lágyan nyalt a puskaportól mérgezett szellő, futott végig az ifjú ország elnyíló ajkain, rejtőzött a sűrű, lehunyt szempillák közé. 

- Mozogj! – a másik keményen ragadta meg a vállát. – Bonnefoy nem foglalja el magát!
  Anglia kissé megrendülve pillantott a dühös, izzó, vörös lángok keretezte zöld szemekbe. Skócia fehér, sziklaszerű arca rideg, mozdulatlan maradt. Bátyja fújtatva vágtázott tovább, sisakját a hóna alatt szorongatva lépett az egyre türelmetlenebb fekete ló mellé. Lidérc, az éjsötét mén legalább olyan kiállhatatlan természetű volt, mint a gazdája. Idegesen doboltak hatalmas patái a porhanyós földön. Gyönyörű fejét felszegve horkantott. Skócia, öccse által sose látott szeretettel a szemeiben fúrta ujjait a türelmetlen jószág sörényébe, simított végig a nyakán feszülő izmokon. A William szemében folyton égő, tomboló lángok egy pillanatra szunnyadni látszottak.
  Arthur ismét a földön fekvő rózsára pillantott. Folyékony aranyörvény képe jelent meg előtte, mely élő, ragyogó zafírokat ölelt körül. A porcelán fehérségű bőr keretezte égkövek ránevettek, a látomás megelevenedett, testet öltött. Egy férfi, egy gyönyörű férfi..
- Franciaország... – suttogta megbabonázva.
Franciaország a rózsa varázsa. A virág igazi ereje megidézni ezt a csodát? Vagy sokkal inkább ő idézte meg a bimbót. Sóhajtva emelkedett fel.
- Akarom! – fordult Skócia felé. Hirtelen indult meg a számára kikészített jószág irányába.
William meglepődve figyelte feltüzelt testvérét, de nem igazán érdekelte a dolog. A kölykök annyira meggondolatlanok és hangosak. Óvatosan nyomta sarkait Lidérc oldalához, ezzel indulásra ösztökélve.
- Akard – felelte unottan. – De ha leesel a lóról, magam foglak megtaposni!